2024. április 25., csütörtök
KRÉTAPOR

Hol itt a kémia?

2. rész

Decemberben a gondolataink, tevékenységeink jelentős része leginkább az ádventi időszakhoz, a karácsonyra való ráhangolódáshoz, az ünnepi időszakhoz, illetve magához az ünnephez köthető. Talán ilyenkor jobban igyekszünk a pozitív dolgokra összpontosítani, ezáltal több időt hagyunk magunknak arra is, hogy összegezzünk, átgondoljunk egy-egy eseményt, hosszabb vagy rövidebb periódust, így gyakran a kellemes gyermekkori élményeinken, emlékeinken is elmerengünk. Mostani összeállításunkban igyekszünk minél több olyan anyagról szót ejteni, amelyek hozzájárulhatnak a kellemes emlékek felébresztéséhez, jó érzéssel töltenek el bennünket, és segítenek ráhangolódni a soron következő ünnepekre.

A fenyőfa

A karácsonyi hangulat egyik fontos eleme a fenyőfa és annak jellegzetes illata. Sokan éppen emiatt utasítják el a műfenyőt, hiszen a kellemes, megszokott illatok pozitív élményeket, érzéseket hívnak újra elő. A vegyület, amelyik meghatározza a fenyőfák illatát, a pinén. A pinén a terpének közé tartozó vegyület, a terpének pedig azok a szerves vegyületek, amelyek alapvetően meghatározzák a fafélék kellemes illatát, sok illóolajban is megtalálhatók. A fenyőfa illatát befolyásolja a limonén is, amely a citrusfélékben lévő olaj egyik fontos összetevője.

Nincs karácsony karácsonyfa nélkül (Fotó: derjuice.hu)

Nincs karácsony karácsonyfa nélkül (Fotó: derjuice.hu)

A szaloncukor

A szaloncukor a 19. század elején terjedt el Magyarországon, akkor már sok család díszítette a karácsonyfáját a csillogó papírba csomagolt édességgel. A szaloncukor alapja a fondant. A fondant szó francia eredetű, és olvasztást jelent, a szó hallatán pedig biztosan sok embernek a folyékony, önthető cukormáz jut eszébe. A fondant egy kikristályosított, gyúrható, nyújtható cukormasszát jelent, amelyet előszeretettel használnak torták bevonására, figurák készítésére a marcipánhoz hasonlóan, ám a marcipánhoz viszonyítva gyorsabban köt, és fehér színű. Könnyű vele dolgozni, szép, egyenletes felületet ad, illetve otthon is sokkal könnyebben elkészíthető, mint a marcipán. Többféle recept létezik a fondant készítésére, az alapanyag azonban mindegyik szerint ugyanaz: porcukorból készül. Az elkészült színezett és ízesített fondant szaloncukorként már rögtön csomagolható, ugyanakkor készíthető rá csokibevonat is. A bevonat hozzásegít ahhoz, hogy az édesség ízletesebb és tartósabb legyen. Ez azért van így, mert a csokoládé magas kakaóvaj-tartalmú termék, amely lassítja a víz távozását a szaloncukorból, így az ilyen szaloncukor lassabban szárad ki, mint a bevonat nélküli. A kész szaloncukrot be is kell csomagolni. Régen selyem- és sztaniolpapírba csomagolták. A sztaniol kifejezés az ón latin nevére utal, abból készítették, hengerelték ugyanis azt a nagyon vékony, fémes fényű csomagolóanyagot. A sztaniolt ma már felváltotta az alumíniumból készült alufólia, ami az alumínium elterjedésének köszönhető. Ha szétnézünk a boltok polcain, akkor eltérő színű és mintájú alufóliába csomagolt szaloncukrokat találhatunk, és előfordulhat, hogy nem kizárólag az ízesítés, hanem a szín és a minta is befolyásolja, milyen szaloncukrot választunk, attól függően, hogy milyen szempontok szerint díszítjük fel a karácsonyfánkat.

A szaloncukor is a karácsonyfa éke (Fotó: itshungarian.com)

A szaloncukor is a karácsonyfa éke (Fotó: itshungarian.com)

A csillagszóró

A csillagszóró több anyagból áll, a gyúlékony masszát vasdrótra viszik fel, amit megszárítanak a drót felületén. A vasdrót kevésbé tűzveszélyes, mint a fából készült pálcák. A csillagszóró használatánál mindenképpen vegyük figyelembe, hogy tűzveszélyes, így óvatosan bánjunk vele, ne a fa ágain gyújtsuk meg! A csillagok valójában felizzott fém- és széndarabok. A keverék különböző fémek porait (alumínium és magnézium) tartalmazza, amelyek a meggyújtás után fényes lánggal égnek, ezek a csillagok. A csillagszórónak fontos összetevőjét képezik az olyan anyagok is, amelyek oxigén-utánpótlást biztosítanak az égési folyamathoz. Ha meggyújtjuk a csillagszórót, akkor a reakció annyi hőt fejleszt, hogy a szomszédos anyagrészecskék is felforrósodnak, és reakcióba lépnek a környezet oxigénjével, ez vezet a látványos szikrázáshoz, azaz a csillagok szórásához.

A csillagszóró ámulatba ejt bennünket (Fotó: Wikipedia)

A csillagszóró ámulatba ejt bennünket (Fotó: Wikipedia)

A sütőpor és a szódabikarbóna

A sütőpor és a szódabikarbóna azonos hatású, sőt a sütőpor fő alkotóanyaga is a szódabikarbóna. Savas közeg (például citrom, ecet) vagy hő hatására lebomlik a szódabikarbóna (nátrium-hidrogén-karbonát, NaHCO3), így szén-dioxid szabadul fel a vegyületből, és a keletkező gáz, miközben távozik, megemeli a tésztát. Ha viszont rövid idő alatt túl sok szén-dioxid szabadul fel, akkor túl nagy lyukak keletkezhetnek, ebben az esetben pedig nem érjük el a várt eredményt, mert a tészta összeesik. A folyamat nagyjából 70 Celsius-fokon indul el, ám a 200–250 Celsius-fok közötti hőmérséklet a legmegfelelőbb számára. A sütőpor és a szódabikarbóna mellett szalalkálit (ammónium-bikarbonát, NH4CO3) is szoktak használni a sütésnél, ami szintén szén-dioxidot termel a bomlása során, ám használatakor ügyelni kell arra, hogy belőle sütés közben ammónia is felszabadul, ez a kellemetlen szag pedig a süteményekben is megmaradhat, ezért leginkább vékony süteményekhez, tésztalapokhoz ajánlatos a használata.

A mézeskalács a karácsonyi hangulatot idézi (Fotó: 2.bp.blogspot.com)

A mézeskalács a karácsonyi hangulatot idézi (Fotó: 2.bp.blogspot.com)

A méz

A mézeskalács és a méz szintén fontos kellékei a karácsonyi hangulatnak. Ha máskor nem is, ebben az időszakban biztosan előkerül a méz a kamrák polcairól. A kutatások szerint a méz rengeteg vegyületet és nyomelemet tartalmaz, amelyek szükségesek a szervezet számára. Aminosavak, ásványi anyagok, vitaminok, enzimek egyaránt megtalálhatóak benne, ugyanakkor szőlő- és gyümölcscukrot is tartalmaz. A fontosabb nyomelemek közül a kalcium, foszfor, magnézium, kén, jód és a vas, a vitaminok közül a B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B12-, C-, A- és az E- vitamin különböző arányban találhatók meg benne.

A kocsonya

Karácsony és újév közeledtével a kocsonya készítése is időszerűvé válik. A kocsonya egy hagyományos, hideg étel. A kocsonya készítésének első írott receptje egy 14. századi, Franciaországból származó szakácskönyvben maradt fenn. Az első, kocsonyával kapcsolatos magyar írásos emlék 1544-ből való.

Az igazi kocsonya nem a zselatintól dermed meg, hanem a bőrkékből, porcokból és csontokból több óra alatt kifövő kollagéntől. A hosszú ideig főzött, abált sertésrészekből készülő kocsonya sajátossága, hogy a bőrrétegekből, kötőszövetekből kioldódik a kollagén, aminek köszönhetően a kocsonyalé hidegben megdermed, és felveszi a jól ismert állagát. A kollagén a természetben előforduló fehérjék egyike.

A kocsonya egy kedvelt, hideg étel (Fotó: videkize.hu)

A kocsonya egy kedvelt, hideg étel (Fotó: videkize.hu)

A kocsonyához egy ismert szólás is kapcsolódik: Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka. A történet szerint egy miskolci étteremben kocsonyát rendelt a vendég. A kocsonyát a pincében tartották, ezért senki nem vette észre, hogy beleugrott és a zselésedő anyagban benne ragadt egy béka, ezért így tették le az ételt az asztalra a vendég elé. A történet gyorsan elterjedt, és vele együtt a szólás is.

Bízunk benne, hogy összeállításunkkal sikerült érdekes információkkal szolgálnunk olvasóink számára, ahogy abban is, hogy valóban sokakban a pozitív emlékek elevenednek fel az ünnepek közeledtével, hozzájárulva ezáltal ahhoz is, hogy ezt a különleges időszakot mindannyiunk életében az öröm és a boldogság érzése lengje be.

Nyitókép: A szaloncukor is a karácsonyfa éke (Fotó: itshungarian.com)