2024. április 18., csütörtök

December, a könyv és az ajándékozás hónapja

Van, ahol március, van, ahol október, számomra viszont a december az, amit nyugodt lélekkel kikiálthatok a könyv hónapjává. Mégpedig azért, mert decemberben kaptam általában a legtöbb könyvet. Szüleim akkoriban mikulás táján minden évben Budapesten tartózkodtak, és a pesti vonatról, mondhatom, egy koffer könyvel szálltak le, amiben az édesapám könyvei mellett ott bújtak meg a nővéremnek és nekem szánt ajándék könyvek, a macskanyelvvel és a kihagyhatatlan, aranyra festett virgáccsal együtt. Mondhatom, könyvek között nőttem fel, és számomra a legtermészetesebb dolog volt, hogy olvassak, szinte mindent, ami a kezembe került, a képregényektől kezdve a ponyvaregényeken keresztül a modern magyar és világirodalmi alkotásokig, „mindenevő” voltam. Magyarul és szerbül is. Elmúltak azok az idők, amikor nagy könyvcsomaggal tértünk haza a magyarországi ünnepi bevásárlásból, de ma is a családomban a legszebb ajándékok közé tartozik a könyv, amit, amikor csak módunk van rá, külön szeretettel és körültekintően választunk ki. Még az egyéves is egyebek között könyvet kap, amit persze életkorának és az alkalomnak megfelelően választunk ki, olyat, amit évek hosszú során elő lehet venni, és újraolvasni.

Vannak, akik azt hangoztatják, hogy amikor könyvet adunk ajándékba, nemcsak betűkkel teleírt, esetleg illusztrációkkal megtűzdelt lapokat adunk a másiknak, „hanem történetet, gondolatot, új ismereteket, tanulságot, valami megfoghatatlant adunk át”. Ezért kell nagyobb odafigyeléssel hozzáfogni az ajándék könyv kiválasztásához. Azt is mérlegeljük, milyen legyen annak színe, anyaga, kötése, a papír minősége, mennyire lesz hasznos a megajándékozott számára, de azt is, ami a legfőbb szempont, hogy ki az a személy, akinek az ajándékot szánjuk. Ahhoz, hogy sikert érjünk el vele, ismernünk kell azt, akinek könyvet ajándékozzuk, a személyiségét, aktuális érdeklődési körét, az élethelyzetet, amiben éppen van, és a vágyait is. Végül is az, hogy milyen könyvet ajándékozunk, megmutatja, hogy mennyire fontos számunkra, akinek az ajándékot szánjuk. Általában, ha ajándékról van szó, hosszas gondolkodás és keresgélés után tesszük a kosarunkba a könyvet, sokszor bele is olvasunk, és mielőtt becsomagoljuk, még bele is írunk, és általában az adott pillanatban néhány kedves szó kíséretében adjuk át. Mi a könyvet üzenet kíséretében adjuk át, azzal a reménnyel, hogy jól választottunk. És valójában ettől lesz a könyv az egyik legjobb és legértékesebb ajándék.

Szerintem nagyon fontos, hogy a karácsonyi ajándékok között könyv is legyen, hogy a gyermekeinknek sok boldog gyerekkori emlékük szülessen a könyvvel kapcsolatosan is, mert az ünnep elsősorban nem a sok és különleges ajándékról szól, hanem a jó hangulatról, az érzelemről, az örömről, a boldogságról, az illatokról és az együttlétről, az egymásra figyelésről, a másik meghallgatásáról. A szeretet ivódjon be az emlékezetükbe! Az ajándék könyvet is együtt lapozzuk át, olvassunk bele! Így tanítsuk meg arra, hogy az együttléten keresztül az adni és kapni kölcsönös folyamatok.

Megkezdődik az ajándékkeresési és -vásárlási roham, és amikor azon gondolkodnak, hogy gyermeküknek, a családtagoknak azt az ajándékot vették-e meg, amire vágyott, ami boldoggá teszi, ne tévesszék szem elől, és jusson eszükbe annak az évekkel ezelőtt reklámcélra készített kutatásnak az eredménye, amikor is a gyerekeket és a szüleiket is megkérdezték, hogy a gyerekek mi mindenre vágynak karácsonyra. A Télapónak írt levélben persze a szokásos, éppen divatos játékokat, elektromos kütyüket sorolták a gyerekek, akárcsak a szülők. Viszont amikor a gyerekeknek azt adták utasításként, hogy ugyanazt a levelet a szüleikhez kellett intézniük, nekik szóljon, egészen más lett az eredmény. „Bárcsak anyáéknak több idejük lenne rám!”; „Bárcsak tudnék anyával focizni!”; „Bárcsak a szüleim hamarabb jönnének haza, és játszanánk együtt!”; „Hogy többet kísérletezzünk együtt.”;  „Hogy többször ebédeljünk együtt.”; „Hogy együtt legyünk egész nap.” Ekképp nyilatkoztak a gyerekek. A kutatás következő fázisában azt mondták nekik, hogy döntsék el, végül is melyik levelet küldik el, a Télapónak vagy a szüleiknek szólót, és majdnem mindegyik gyerek a szüleinek írtat dobta volna a postaládába, küldte volna el.

Ezért az ajándékok között ott lapuljon a szeretetteiknek egy-egy könyv, de az, amelyikre a legnagyobb szükségük van, annak is, aki ad, és annak is, aki kap, azt adják meg egymásnak, amire valójában szükségük van. Azaz, hogy lassítsunk, adjunk le az ünnepekre vonatkozó elvárásainkból, biztosítsuk nekik a boldog emlékeket, mert ekkor adjuk a legértékesebb ajándékot: önmagunkat, az örökre szóló élményt.

Nyitókép: pagony.hu