Az adventi koszorún található első gyertya meggyújtásával kezdetét veszi a karácsonyi készülődés. Fülbemászó és dallamos karácsonyi zenék szólnak, a lakásokat fahéjillat járja át, a lobogó gyertyafény melegséggel tölt el bennünket, és előkerülnek a padlásokról az elmúlt évek dekorációi is. Az ebédlőasztalok egyszínű terítőit karácsonyi minták váltják fel, a kandallókat zoknik és csizmák díszítik, esténként pedig az otthonainkban bekuckózva, forró teával a kezünkben Kevint és a legjellemzőbb ünnepi filmeket nézzük. Az élő fenyő illata olyan varázslatos számomra, hogy ha több időt kibírna a meleg lakásban, nálunk már novemberben állna a karácsonyfa. Talán ezért sem érzem giccsesnek és túlzásnak, hogy a bevásárlóközpontok, az üzletek és a város utcái – mondhatni idő előtt – ünnepi fényben pompáznak. Persze, ennek megvan a maga marketing oldala, a vásárló jól kell, hogy érezze magát a karácsonyi kavalkád közepette. Nálam ez abszolút beválik, a hosszú listámat böngészve sokszor azon kapom magam, hogy a háttérben halkan szóló Jingle Bells-t dúdolom, és talán még ritmusra is lépkedem, miközben mindenből legalább eggyel többet veszek, mint amennyit felírtam. Van valami igazán varázslatos ebben a készülődésben, a tengernyi gyermeki mosoly és a mutogató kis ujjacskák mind a játéküzletek kirakataira tapadnak. A szülők legalább olyan lelkesen írják a leveleket a Mikulásnak és a Jézuskának, mint a gyermekeik, és azt hiszem, a varázslat ebben rejlik, mindenki egy kicsit újra gyermekké válik. Emlékszem, édesanyám még angyalkának is beöltözött karácsonykor, pedig már nem is voltunk annyira kicsik, de biztos vagyok benne, hogy azok voltak a legőszintébb mosolyok egész évben.
Túl sok teher nyomja a vállunkat az elmúlt években, hozzánk közel álló embereket veszítettünk el a járvány következtében, a háború és az infláció pedig kicsit sem könnyíti meg a mindennapi életünket. Ez sok esetben akarva-akaratlanul is rányomja a bélyeget az év végi időszakra, éppen emiatt sokszor hangoztatjuk, hogy a következő évnek jobbnak kell lennie. Mindeközben rendszeresen megfeledkezünk arról, hogy valójában miről is szól az ünnep. Nem a különféle fogásokról vagy a fa alatt található ajándékok mennyiségéről, és nem is arról, hogy kinek díszesebb és szebb az otthona, sokkal inkább a melegségről, ami a szívekben lakozik. A családtagokról, akiknek – ha évközben a világ különböző pontjain is élnek – ilyenkor egy az otthonuk. A jobb adni, mint kapni érzésről miközben a gondosan becsomagolt ajándékokat izgatottan bontja felnőtt és gyermek egyaránt, függetlenül attól, hogy zokni vagy édesség lapul a színes csomagolópapírban.
Az érzéstől, amit mindez kivált belőlünk – marketingfogás ide vagy oda – a közérzetünk százszorta jobb lesz. A rohanás és a feszültségek közepette meg kell látnunk a szépet. Engedjük, hogy a karácsonyi dallam a fülünkbe másszon, és a hazafele vezető úton már a kocsiban is azt dúdoljuk. Nyilvánvalóan temérdek pénzt költenek az üzletek dekorációra, és mi magunk is hajlunk arra, hogy ünnepi díszbe öltöztessük otthonunkat. Azt gondolom azonban, hogy mindez teljesen felesleges és szükségtelen, hiszen mi odahaza gyermekként ámulva-bámulva hallgattuk a szüleinket, miközben arról meséltek, hogy egy-egy dísz a karácsonyfán idősebb, mint mi. Nem vásároltunk minden évben újabbnál újabbakat, és még csak a divatot sem követtük, ami a színeket illeti. Azonban a fára idén is, mint minden évben, felkerülnek a mi óvodás korunkban készített díszeink, amik nélkül már azt hiszem nem is volna igazi az ünnep a családi házban. A varázslat pedig ebben lakozik: benned, bennem és mindannyiunkban!
Mit gondol arról, hogy egyes helyeken már jó ideje karácsonyi hangulatban úszik minden?
Örülök neki, nagyon szeretem a karácsonyt – 25%
Legalább mindent időben be tudok szerezni – 3%
Ez is csupán a termékek értékesítéséről szól – 25%
Korainak tartom, messze van még az ünnep – 38%
Fel sem figyeltem rá, mással vagyok elfoglalva – 3%
Kifejezetten zavar, nem szeretem a karácsonyt – 6%
