2024. április 23., kedd

Egy fiatal matematikatanár tapasztalatai

Az élményalapú oktatás kulcsfontosságú tényező

A tornyosi harmincéves Kopasz Tamás az Újvidéki Egyetem Természettudományi-Matematikai Karán fejezte be tanulmányait, ezt követően pedig tanári pályára lépett, s immár két és fél éve matematikát oktat a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban. Munkáját következetesen, szívvel-lélekkel végzi, s habár sosem gondolta volna, hogy pedagógusként fog tevékenykedni, ennek ellenére úgy érzi, most jó helyen van. A fiatal pedagógus a tapasztalatairól, élményeiről és oktatási módszereiről mesélt nekünk.

Mióta vonzódsz a matematikához?

– Már gyerekkoromban is szerettem a matematikát, és igencsak könnyedén meg tudtam oldani a különféle feladatokat. Az általános iskolában is sokat foglalkoztunk ezzel a tantárggyal, majd a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban folytatott tanulmányaim során is rengeteg matematikaóra zúdult ránk, és a tanárok rendkívül nagy hangsúlyt fektettek rá. A középiskola befejezése után úgy döntöttem, hogy ezen az úton haladok tovább. Az egyetem kimondottan nehéz volt, főleg a negyedik év. Számtalan órát fektettem tanulásba, és végül a kemény munka meghozta a gyümölcsét. Sikeresen befejeztem az alapképzést, jelenleg pedig mesterképzős hallgató vagyok, és emellett tanítok.

Mindig is tanár szerettél volna lenni?

– Az alapképzés befejeztével még nem tudtam elképzelni magam tanárként, de valamiért az élet ezt a hivatást szánta nekem. Valójában, a tanári pálya „talált meg” engem. Sosem gondoltam volna, hogy élvezni fogom, de a Kosztolányi gimnáziumban való tanítás rádöbbentett arra, hogy gyermekeket oktatni igenis élvezhető és hasznos foglalkozás. A diákokkal nagyon jól kijövünk. A velük való kapcsolatom meglehetősen közvetlen és barátságos. Azt tapasztalom, hogy a tanulók elég érettek már ahhoz, hogy mindent meg lehessen velük beszélni. A tanórákon aktívak és szorgalmasak, könnyen lehet velük dolgozni. Tudják a szabályokat és a követelményeket, amihez igyekeznek alkalmazkodni.

Milyen kezdeti kihívásokkal néztél szembe, amikor a tanári pályára léptél?

– Kicsit féltem, hogy nehéz lesz. A legelején azonnal beledobtak a mély vízbe, és hirtelen hat osztály és tizenöt érettségiző diák matematikatanára lettem. A legnagyobb szerencsémre rengeteg segítséget kaptam a mentor tanáromtól, ami lényegesen megkönnyítette a dolgom. Ezért nagy köszönettel tartozom neki. A munkakezdés elején nagyon sokat készültem az órákra. A megadott tanterv alapján még igen nagy nehézséget okozott rájönni, hogy mi az a szint, amit tartani kell, hogy ne legyen se túl könnyű, se túl nehéz a tananyag. Megesett az is, hogy nehezebb példákat adtam fel, ami már kicsit sok volt a diákoknak. Idővel azonban megtaláltam az arany középutat, ami mindenki számára megfelelő volt.

Milyen nehézségei vannak a matematikaoktatásnak?

– Matematikát tanítani egy nyelvi gimnáziumban nem egyszerű feladat. Mivel a gyermekeknek nem ez a fő tantárgyuk, nyilván nem is fektetnek bele annyi energiát, azonban megértik, hogy ezt is meg kell tanulni, és a minimum elvárásokat mindig teljesítik. Persze vannak tanulók, akik érdekeltek ez iránt, vannak, akik matekból írnak szakdolgozatot, vagy abból érettségiznek a továbbtanulás végett, de nyilván egyértelmű, hogy legtöbbjüknek nem tartozik a kedvenc tantárgyai közé, és nehézségeik vannak. Például egy történelem- vagy magyartanárnak sokkal több lehetősége van változatosabbá tenni az óráikat. Matektanárként azonban már kevesebb alkalmam adódik folyton újabbnál újabb érdekességet kitalálni. A sporttagozatos tanulóknak heti négy órában van matematikájuk. Velük talán egy kicsit jobban el tudunk mélyedni különböző témákban. A nyelvi szakos diákoknak azonban heti két óraszámmal megy a matek, így a tanórákon csak beszélni tudunk a dolgokról, de valójában nem tudunk semmivel sem komolyabban foglalkozni.

Milyen tanárnak jellemeznéd magad?

– Úgy gondolom, hogy következetes vagyok. A diákokkal minden tanév elején leszögezem a követelményeket, amelyekből nem engedek. Tudják, mi a szabály, ezért ehhez alkalmazkodnak is. Fontos számomra, hogy a megbeszéltekhez minden esetben tartsák magukat.

Szerinted miért okoz nehézséget a gyerekeknek a matematika megértése?

– A diákoknak egyrészt azért tűnhet nehéz tantárgynak a matematika, mert némely esetben hiányoznak az alapdolgok, amelyeket fontos mindig tisztázni, vagy lehet az is az oka, hogy általános iskolában túl sokat kértek tőlük egyszerre, és nem hagyták őket kibontakozni. A fő gond a matematika oktatásában az, hogy nem derül ki, mire is jó ez az egész. Nem azért kell sok-sok számolást végezni, mert azt adta fel a tanár, hanem azért, hogy megoldjunk egy izgalmas problémát. Ha játékos feladatokon keresztül végeztetnénk el az alapműveleteket, akkor a gyerekek nem unnák, hanem izgalmas problémamegoldásnak gondolnák. A matematikaoktatásnak nem az a célja, hogy a diák fejből megtanuljon egy egyenletet vagy képletet, hanem hogy megértse, hol használják azt a hétköznapi életben. Fontos az is, hogy ezáltal a tanulók megtanuljanak logikusan gondolkodni, és következtetni tudjanak egyik dologról a másikra. Vannak, akik könnyebben, vannak, akik nehezebben értik meg a feladatokat. Az egyszerűbbeket, mint egy százalék- vagy keverékszámítást, könnyebben befogadják a diákok, de az összetettebb feladatokkal sokszor meggyűlik a bajuk, mint egy deriválással vagy egy függvénykivizsgálással, ami már komolyabb munkát igényel. Az átlag viszont nem látja a matek értelmét, és nem érzi, miért kell neki ez a tantárgy. A matematikában viszonylag könnyű lemaradni. Ha pár kulcsgondolatot nem ért meg a diák, akkor onnantól kezdve már nem tudja követni a tananyagot, és egyre nehezebben tud bekapcsolódni az órába. Más tantárgyaknál ez kevésbé jellemző.

Hogyan lehet közelebb hozni a gyermekekhez a matematikát? Mi kellene ahhoz, hogy a matek belopja magát a szívükbe?

– A tanulás akkor az igazi, ha tudunk példákat is mondani, illetve tapasztalattal, élménnyel párosítani egy-egy fogalmat, témát. A matematikát élményalapon kell tanítani, és interaktívabbá kell tenni. Erre egyre nagyobb a lehetőség. Például már számos mobilapplikáció is létezik, amelyben megannyi érdekesebbnél érdekesebb feladattal szembesülhetnek a diákok.

Milyen sikerélményeid voltak a két és fél év alatt?

– A gyerekekkel részt szoktunk venni a Kenguru Határok Nélkül nemzetközi matematikaversenyen. Egyik diákunk nemrégiben tovább is jutott az országos döntőre, ami egy nagyon szép teljesítmény ahhoz képest, hogy egy nyelvi gimnáziumról beszélünk, ahol ilyen kevés óraszámmal oktatjuk a matematikát. Talán ez volt az egyik legnagyobb sikerem, sikerünk.

Milyen tapasztalatokat szereztél az eddigi tanári pályafutásod során, illetve miben fejlődtél?

– A két és fél év alatt úgymond már kialakult egyfajta rutin, amit követni tudok, de nyilván mindig arra törekszem, hogy új feladatokat és némi újdonságot vigyek be az órákra, illetve az oktatási módszereimen is igyekszem változtatni, hogy minél hatékonyabb legyek. Amiben a legtöbbet fejlődtem, talán az, hogy érthetőbben magyarázok. Már le tudom szűrni, hogy mit tudnak a gyerekek, és mit nem, és hogy melyek azok a trükkök, amelyekkel segíthetem a könnyebb megértést. Számomra mindig is kardinális tényező volt, hogy a tanítás során a mondandóm érthető és befogadható legyen. Szabadidőmben pedig igyekszem minél inkább bővíteni a tudásom, és fejleszteni magamat.