2023. február 4., szombat

Scorsese és a szeretet

Az jólesik a filmeket kedvelő léleknek, hogy mindenki Martin Scorseséről beszél, nyolcvanadik születésnapja apropóján újra előkerülnek régi filmjei, a televízió is vetíti, mi magunk is előkereshetjük a rossz időkre tárolt filmek titkos tárházából, ahova annak idején az Elfújta a szél is bekerült, meg az Aranypolgár, nem mintha meg akarnánk újra és újra nézni, de nem volna jó, ha úgy veszne nyomuk ezeknek a filmeknek, mintha soha nem is lettek volna. A Taxisofőr. A Casino. A Nagymenők. Állítólag ez a három film az, amiről mindenki tudja, hogy Scorsese rendezte, és mindenki látta is. Az is, aki a huszonegyedik században született. És ez nagyon komoly siker, hiszen a Taxisofőr 1976-ban készült. Két évvel későbbi a botrányt okozó nagy Cimino-film, a Szarvasvadász. Bizonyára örök rejtély, hogy mikor melyik film okoz botrányt, melyiket ítélik el, és melyiket ünnepelik. Annyi bizonyos, hogy amikor valahol megszólalt a telefonom, akkoriban az I love You Baby jelezte, ha keresett engem valaki, megállítottak az utcán (miközben beszélni akartam volna a telefonon), odajöttek a boltban, felfelé fordított hüvelykujjukkal jeleztek a kávéházban – nincs ember, aki nem ismeri, aki nem szereti, akinek nem mond valamit a Szarvasvadász. Ugyanis a dalt mindenki a filmmel kötötte össze. O, film naše mladosti, mondják a nők elérzékenyülve, e, toooooo!, mondják a férfiak, akik valami miatt, talán a balkáni gerlék lehetnek ennek a kiváltó okai, szeretik ezt a filmet, mert szerelem, erő, férfiasság, harc, hazafiság, ilyesmi. A bérces Balkánon – úgy tűnt nekem a telefonom csengőhangja által akaratlanul végigvitt közvélemény-kutatásból – ennek értéke és értelme van.
Mindenesetre zenét váltottam, disco feverbe mentem át, gondolván, a Bee Geesre úgysem emlékszik senki – bérces Balkán, item. Nos, nem így volt, de ez most mellékszál.
A lényeg, hogy Cimino filmje botrányt okozott, Scorsese filmje pedig kultikus alkotás lett. Így van ez. Ahogyan Scorsese szinte minden filmje. Tűnődtem azon, mi lehet ennek az egyértelmű sikernek és szeretetnek az oka, mi lehet erre a magyarázat? Arra jutottam, hogy nem lehet más, csak az a mélységes szeretet, ami belőle áradva betölti a filmvásznat. Ilyen ember. Van benne szeretet. Magával hozta, így nevelték, valami katolikus izé lehet ez, nem lehet tudni, mondják, ez is benne van a pakliban. Minden filmjét láttam, legalábbis azt hiszem, semmit sem hagytunk ki néhány évvel ezelőtt, amikor az Aljas utcák jött szembe egy szombat délután valamelyik szerb filmcsatornán, és a körülöttem lévők szájtátva bámulták, mondván: mindegyik filmjét nézzük meg! És úgy is lett. Tehát nem sok filmjét hagyhattam ki, legalábbis úgy gondolom, ha akadt is olyan, azt most sikerült bepótolnom. És arra jutottam, hogy a szeretet az, ami árad a filmjeiből, az esendő ember iránti szeretet. Az ember törékenységének bemutatásához a szeretet eszközét választotta, ám hogy ez ne legyen elviselhetetlen, humort csempészett mindenhova. Nem hahotát kiváltó jelenetekről van szó, hanem arról, hogy esendőségünk Isten szemében nem végzetes. Tud rajtunk mosolyogni. És Scorsese ezt valahonnan tudja, érzi, hiszi, s így aztán meg is osztja velünk ezt az ő tudását, meggyőződését, elképzelését arról, hogy milyen is embernek lenni. Ezért tudott egyike maradni a legnagyobbaknak. És – visszakanyarodva a mifelénk különös erővel és jelentőséggel bíró Cimino-filmhez – azért, mert megérezte a hanyatlás pillanatait, a kiüresedést, az emberi kiszolgáltatottságnak azt a módját, ami a huszadik század második felétől kapja derékba az emberiséget, legalábbis a nyugati felét, legalábbis az amerikaiakat, legalábbis… ez valóban nem ilyen egyszerű, és számos rétege van, annyit állítani azonban, hogy Scorsese megérezte ezt a pillanatot, és korai filmjeiben meg is mutatta, ugyanolyan fontos, mint a belőle áradó szeretet. Ha jobban belegondolunk, a filmhez nem is kell semmi egyéb. Reméljük, akik ünneplik a nyolcvanéves művészt, meg is nézik a filmjeit. Mindegyik filmjét, nem csak a legismertebb hármat. Most, hogy már advent van, kezdhetik akár a Krisztus utolsó megkísértése című filmmel is.

Nyitókép: Illusztráció