Nincsenek káros szenvedélyeim, nem dohányzom, nem kávézom és nincs különösebb függőségem. Van azonban valami, amitől, ha megfosztanának, hatalmas űr keletkezne bennem. Ez nem más, mint az evés nyújtotta élvezet. Képes vagyok órákat tölteni a konyhában, egy-egy étel tökéletes ízvilágának és esztétikai összhangjának elkészítésével, csak azért, hogy utána igazán jóízűt egyek belőle. Számomra az evés egyfajta rituálé, nálam nem játszik az, hogy kinyitom a hűtőszekrényt és bekapok valamit, ahogy az sem, hogy a kenyeret nejlontasakban tegyük az asztalra, és még sorolhatnám. Esetemben tovább tart az étel elkészítése, mint maga az evés, legyen szó reggeliről, ebédről vagy vacsoráról. Egyszerűen így esik jól! Már attól összeszalad a nyál a számban, hogy erről beszélek. Nyilvánvalóan könnyű nekem, aki otthonról egy remek genetikát örökölt, míg mások szinte a levegőtől is híznak. Erre mindig is áldásként tekintettem, hiszen akkor és azt ehettem, ami jólesett.
Teltek, múltak az évek, és rá kellett jönnöm, hogy nem az elhízás a legrosszabb, ami történhet velünk a nem megfelelő táplálkozásból kifolyólag. Kilókban mérve mindössze néhánnyal mutatott többet a mérleg, amit annak tudtam be, hogy az utóbbi időben kevesebb időm jutott a főzésre és sokkal több gyorskaját fogyasztottunk, azonban a testem folyamatos jelzéseket küldött, amikről nem voltam hajlandó tudomást venni. Egyszer csak egy orvosi rendelőben találtam magam, ahol arról kellett konzultálnom, hogy a saját érdekemben életmódot kell váltanom. Hadd ne mondjam, hogy a szárma, a frissen sült fehér kenyér jól megkenve libazsírral, a sült krumpli, a vasárnapi bécsi szelet, a szalonna és miegymás voltak az első gondolataim. Amíg sétáltam az autóhoz, kétségbeesetten gondolkodtam, hogy mit eszek ezután, hiszen eddig mindig azt ettem, ami jólesett, sosem azt, ami egészségesnek van titulálva.
Igazából, mi is számít egészségesnek? Ez után az eset után természetesen én is beleástam magam a táplálkozás és az életmódváltás legapróbb részleteibe. Mit ne mondjak, volt mit olvasni a világháló útvesztőjében. Az egyik portálon kizárólag zsírral ajánlott főzni, a másikon olajjal, a harmadikon a paleo étrend jót tesz az egészségnek, míg a másikon az is tudatlan, aki kitalálta. Van, ahol azt írják, a tej fogyasztása rendkívül hasznos és elengedhetetlen a kalciumbevitel szempontjából, és van ahol azt, hogy erősen ajánlott kerülni. Ki érti ezt? Laikusként leginkább egy fejfájással gazdagodtam a sok információnak köszönhetően. Az esti teámba pedig aznap már mézet sem mertem tenni, bár még mindig jobb, hogy azzal iszom, mint cukorral, de akkor abban a pillanatban minden nélkül volt a legbiztosabb.
A nyugati életmód és étkezési szokások, a fast foodok, a temérdek mennyiségű szénhidrátbevitel, a pizza, a cheedar szószban tocsogó hamburgerek, a kocsiban is gyorsan elfogyasztható McDrive sült krumplik kólával nyilvánvalóan egy egészséges ember szervezetének sem tesznek jót. A rohanó életvitelünk, ami arról szól, hogy pénzt keressünk, nem ismerve határokat, és nem figyelve az egészségünkre, tökéletes példa arra, hogy anyagi biztonságot teremtünk azért, hogy aztán egészséget vásároljunk rajta. A rossz hír azonban, hogy az esetek többségében az egészséget nem tudjuk leemelni a közért polcairól, kosarunkba tenni és a kiszabott árért cserébe hazavinni. Ami viszont a boltok polcairól a konyhánkba, végül pedig a szervezetünkbe kerül, tökéletes előszobája lehet egészségünk megőrzésének.
Továbbra is az evés a szenvedélyem, azonban negyedévszázados tapasztalatommal már igyekszem figyelni arra, mi jó a szervezetemnek, és mi nem az. Ebben pedig nem a világhálón olvasott portálok segítettek. Irányt mutattak ugyan, de a testem jelzéseit egyedül kellett megfejtenem. Hogy érzem-e még a füstölt szalonna ízét a számban? Hát persze! Fogyasztom is, csak a frissen sült fehér kenyeret zöldségekkel és rostokkal igyekszem helyettesíteni. Az életmódváltás nem jár olyan drasztikus lépésekkel, mint azt oly sokan gondolják, köztük én is így gondoltam. A legnehezebb része az, hogy új dolgokat kell kipróbálni, ám mint gyorsan kiderül, ez is csak megszokás kérdése. Épp úgy csábításba esem a friss pékáru illatától, mint bárki más, csak ma már igyekszem a teljes kiőrlésű verziót választani.
Nem vagyok orvos és dietetikus sem, nyilván egy szakember bőven találna kivetnivalót az általam megfogalmazott véleményben. Hiszem azonban, hogy az egészségünk nem feltétlenül a lemondásokban rejlik, sokkal inkább a mértékletességben és a minőségi ételek fogyasztásában. És hogy mi számít minőségi, egészséges ételnek? Nagyjából olyan gyakran változik ennek megítélése, mint a ruhadivat. Ezért, ahogyan öltözékünket is személyre szabottan választjuk, javaslom, hogy az étrendünkkel is tegyük ugyanezt.
