Tévé, tv, televízió. Ha valaminek nehéz egyértelműen jellemezni a szerepét, akkor a televízióét biztosan. Nevezték már ezt az eszközt az emberiség jótevőjének, de az emberiség megrontójának is. Jellemezték már úgy is, mint „a gyerekek dadája, fiatalok iskolája, felnőttek szórakozása, öregek társasága”, de emlegetik úgy is, mint „a szem, illetve a szellem rágógumija”, és gyakran hallani a sokatmondó „idiótadoboz” megnevezést is.
Hogy melyik jellemzőt tarthatjuk a tévé vonatkozásában igaznak? Ebben nagyon nehéz állást foglalni. Egy biztos, a televízió megjelenése és széles körű elterjedése olyan forradalmat jelentett a tömegkommunikációs folyamatokban, amelynek hatásai a mai napig jelen vannak a társadalomban.
Az első készülékek ugyan mai szemmel megmosolyogtatók, mégse menjünk el szó nélkül a technológiai bravúr mellett, amely berobbantotta ezeket a szerkezeteket a köztudatba. Már csak azért sem, mert két magyar származású feltaláló is jeleskedik abban, hogy ezt a sok családban máig nélkülözhetetlen szerkezetet ismerjük.
A képfelbontás elvét 1814-ben Paul Nipkow találta fel Németországban, majd ugyanott 1897-ben Karl Ferdinand Braun kifejleszti a katódsugárcsövet. Kulcsfontosságú ezután Tihanyi Kálmán találmánya 1924-ben, a teljesen elektronikus, töltéstároló típusú televíziórendszer feltalálásával, amely lehetővé tette a több száz soros képfelbontást és képvisszaadást. Másik jeles feltalálónk, Mihály Dénes pedig még 1919-ben kifejleszti a Telechort, amely állóképek közvetítésére képes. Kutatásainak további fejlesztésére Németországban kapott lehetőséget, 1933-ban itt mutatja be E. H. Traub fizikussal együttműködve a képet 240 sorra felbontó, Mihály–Traub-féle forgótükrös vevőkészüléket.
Mondani sem kell, ezen technológiai vívmányokkal párhuzamosan jelentek meg az első tévéadók is. Ezek kísérleti tévéadásainak sorában születik meg az első nagy tévétörténeti esemény, amikor a BBC képsorokat közvetít az 1936-os berlini Olimpiáról... A többi már történelem, ahogy mondani szokták.
Ugorjunk egy nagyot az időben, lépjünk be a nappaliba, nézzünk tévét! Mit látunk?!
Minden bizonnyal egy folyadékkristályos (LCD) kijelzős, legalább HD, esetleg full HD, ritkábban 4K felbontású készüléket. A távirányító gombjára kattintva pedig ott látjuk az egész világot. Tévéink már okosak is, tehát internetes tartalomfogyasztásra és kommunikációra is alkalmasak, így valójában nincs már szükség ki sem lépni otthonunkból. Néhány kattintás csupán, s a világ helybe jön, a technikai kihívás már csak abban van, hogy ez minél egyszerűbben, minél jobb és realisztikusabb formában megtörténjen.
Hatalmas változás ez a gyermekkorom fekete-fehér készülékeihez képest. Arra is jól emlékszem, ez a mai szemmel elfogadhatatlan készülék milyen nagy úr volt, hogyan „parancsolt” engem minden egyes alkalommal ekrán elé a kedvenc rajzfilmem kezdési időpontjában, és emlékszem, mennyire bántott, ha kihagytam egy epizódot. Ma már nem érzek ilyet. Lassan már elfogyott az a tartalom a tévécsatornák kínálatából, ami engem a készülék elé tudna parancsolni. Ismert személyiségek álarcos feje, vagy ismeretlen személyek ismertekké való maszkírozása nem igazán köt le, a hírek, filmek követéséhez sincs szükségem a televízió távirányítójára. Van már okostelefonom, amely ugyanúgy elém hozza az egész világot. Sőt a család minden tagjának van belőle egy-egy, így négyen a lakás négy különböző szegletében nézhetünk-olvashatunk éppen azt, amit kedvünk tartja. Vajon már egymásra sincs szükségünk a szórakozáshoz? Miközben minden eddiginél jobban kapcsolatban vagyunk a világon bármivel és bárkivel, valójában csak egyegyedül, egymagunkban vagyunk… Persze, ez is csak választás kérdése, és a választás lehetősége az, ami mindenki számára adott. A tévé vonatkozásában is. Az elmagányosodó/elmagányosító digitális világban a tévének talán újra a közösségteremtő képesség ad létjogosultságot. Lehet, hogy nem feltétlenül a tévécsatornák kínálta műsorok ültetnek elé, de ha a képernyőt választottuk, akkor még mindig jobb összebújni a családdal és kiválasztani egy olyan mese- vagy rajzfilmet, ami mindenkit érdekel, továbbra is jó a társasággal együtt megnézni egy meccset, egy jó koncertfilm mellett vacsorázni, iszogatni és táncra perdülni a barátnőkkel.
Azt hiszem, egyelőre még jó, ha a tévé velünk marad.
Ön milyen műsorokat kísér leginkább figyelemmel a tévében?
Filmeket és sorozatokat – 19%
Hír- és háttérműsorokat – 17%
Szórakoztató műsorokat – 9%
Ismeretterjesztő adásokat – 24%
Sporthoz kötődő adásokat – 20%
Semmit, nem nézek tévét – 11%
