2024. április 20., szombat

Határon innen és túl

Befejeződött a zentai Történelmi Levéltár és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark közös IPA-pályázata

Csütörtökön fejeződött be a zentai Történelmi Levéltár és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Élő archívumok – Emlékezzünk a múltra a közös jövőért elnevezésű projektje, amely az Interreg-IPA CBC Magyarország–Szerbia program keretében valósult meg 2021 augusztusa és 2022 novembere között. A Zentai Alkotóházban megtartott zárókonferencián bemutatták a program eredményeit, valamint a Tisza – a folyó, ami összeköt bennünket című tanulmánykötetet. A projekt fő célja volt feltárni és összegyűjteni a kulturális örökség azon elemeit, melyek az országhatár mindkét oldalán azonos gyökerekkel rendelkeznek, és összekötnek bennünket.
Az eseményen Kertész Péter, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark igazgatója, valamint ifj. Fodor István, a zentai levéltár igazgatója köszöntötte a jelenlévőket.
A konferencia további részében előadást tartott Simon András, az SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének tanszékvezetője Néprajzi kutatások az Alsó-Tisza mentén a 19–20. században, Mód László, az SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének munkatársa Ártéri gyümölcsösök az Alsó-Tisza mentén, Gál László, az ÓNTE néprajzkutatója Fejezetek a halászat dél-alföldi történetéből címmel, míg Molnár Tibor, a zentai levéltár főlevéltárosa Zentai hidak címmel tartott előadást. Az esemény második felében Turda Gábor és Pataki Andor, az ÓNTE munkatársai a projekt ópusztaszeri eredményeit ismertették, míg a zentai történésekről Szűgyi Ferenc, a zentai levéltár levéltárosa számolt be, valamint a konferencia szünetében megnyitották a projekt vándorkiállítását.
Ifj. Fodor István elmondta, hogy a zentai Történelmi Levéltár és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark nem először dolgozott együtt, ez volt a második közös projektjük.
– Az elvégzett munka tekintetében nem lehet okunk panaszra. Folytatódott a 2018-ban megkezdett levéltári kutatás, melynek eredményeként jelentősen kibővült az akkor létrehozott cégadatbázis. Kiadtunk három könyvet, amelyekkel immár hét kötetet számlál az Élő archívumok sorozat. Több mint 20 rendezvényt, tematikus, illetve nyílt napokat, gyerekfoglalkozásokat és nyári táborokat szerveztünk alig több mint egy év alatt. Ezeken nagyjából 2000 fő vett részt, főként fiatalok, valamint megújult egy jelentős kiállítás az ópusztaszeri parkban – mondta ifj. Fodor István.
Kertész Péter kiemelte, hogy egy nagyon jó projektet zártak, hiszen a Tisza kutatása nagyon fontos.
– Számos kiállításunk van, ami a Tiszával foglalkozik, nemcsak az árvizekkel, hanem azokkal az emberi életekkel, amelyek a folyótól függtek. A kereskedelem, a halászat, a közlekedés és sok minden más kötötte össze ezeket a régiókat. Erre próbáltuk felhívni a figyelmet, hogy ezeket újra élővé lehetne tenni. A zentai levéltárral közösen kezdtük el a kutatást, és nálunk, Ópusztaszeren valósult meg. Amit a levéltárosok kutattak, azokat mi megvalósítottuk. A fa és a só a Tiszán érkezett, és az itt megtermelt gabonafélékre cserélték, majd vitték el azokra a területekre, ahol ezek nem teremtek meg. Nagyon fontos erre felhívni a figyelmet, hiszen a legfontosabb lenne az együttműködés a népek és a nemzetek között. A kutatásnak pontosan az a lényege, hogy az itteni adatokat összevetve próbáltuk kialakítani és láttatni azt a gazdasági közösséget és egységet, amit a Tiszához kötődő emberek alkalmaztak, és jól meg is éltek belőle egykoron – mondta Kertész Péter.

Nyitókép: A projekt fő célja a kulturális örökség feltárása volt (Fotó: Gergely Árpád)