2023. február 9., csütörtök

Az elmaradt vörös hullám

Múlt kedden az Amerikai Egyesült Államokban megtartották a félidős választásokat, amelyen megválasztották a 435 fős képviselőház tagjait, a száztagú szenátus 35 tagját, emellett az államok többségében kormányzóválasztásokat is tartottak. A választások végeredményét huzamosabb ideig nem tudjuk meg, hiszen a levélszavazatok miatt a szavazatszámlálás lassan zajlik, miközben számos helyen igen szoros a jelöltek közötti verseny, továbbá Georgiában a helyi törvények megkövetelik, hogy a szenátori választásokon december 6-án második fordulót tartsanak. A döntő trendek viszont már a részeredményekből is láthatóak. És mivel a világ vezető gazdasági és katonai szuperhatalmáról van szó, amelynek a törvényhozásában születő döntések nemcsak az Egyesült Államokra, hanem az egész világra is kihatnak, így érdemes részletesebben is megismerkednünk a félidős választások legfőbb tanulságaival.

A mostani félidős választások minden bizonnyal a várt nagy vörös (a Republikánus Párt hagyományos színe) hullám elmaradásáról marad emlékezetes. A közvélemény-kutatók és választási szakértők túlnyomó többsége ugyanis a most ellenzékben lévő republikánusok átütő sikerét várta a választásokon. Még az urnazárások előtt pár órával is olyan előrejelzéseket lehetett olvasni, melyek szerint a képviselőházban a republikánus képviselők nagy fölénybe kerülnek, és a szenátusban is átvehetik az irányítását a demokratáktól. A kormányzó Demokrata Párt pedig olyan kiütéses vereségre számíthatott, amelyből a 2024-es elnökválasztásokig nem tudott volna felállni. A republikánus siker oly biztosnak tűnt, hogy Donald Trump már azt tervezte, hogy az eredmények kihirdetése után bejelenti: ringbe száll a republikánus elnökjelöltségért a 2024-es választásokon.

Tény, hogy az amerikai ellenzék számára adott volt a lehetőség egy nagy arányú győzelemre, ugyanis a félidős választásokat igen nehéz gazdasági helyzetben tartották meg. Az infláció, a magas árak és a drága rezsiszámlák általában nem kedveznek a kormányon lévőknek. Ezt támasztotta alá egy idén májusban az AP-NORC által közzétett közvélemény-kutatás is. Eszerint az amerikai állampolgárok alig 39 százaléka volt elégedett a hivatalban lévő demokrata elnök, Joe Biden teljesítményével. Tíz amerikai állampolgárból pedig mindössze ketten gondolták úgy, hogy jó irányba mennek a dolgok az Egyesült Államokban, és az amerikai gazdaság jó állapotban van. Áprilisban még tízből hárman gondolták így. Még a Demokrata Párt szavazói közül is csak 33 százalék vélte úgy, hogy jó irányban mennek a dolgok, míg áprilisban ez a szám még 49 százalék volt. A demokrata szavazók körében Biden népszerűsége 73 százalékon állt. Ez a számarány korábban soha nem csökkent 82 százalék alá. A teljes lakosság körében pedig kétharmados volt azoknak az aránya, akik negatívan ítélték meg Biden gazdasági tevékenységét.

A várt nagy vörös hullámból végül egy kis vízfodrozódás lett csupán. A republikánusok a lezajlott félidős választásokon legfőbb sikerként egyedül azt könyvelhetik el, hogy megszerezték a többséget a képviselőházban. Ennek köszönhetően az elkövetkező négy évben Joe Biden elnök több törvényjavaslatát megakadályozhatják, vagy az elfogadásért cserébe engedményeket kérhetnek számukra fontos ügyekben az elnöktől. A szenátust viszont nem sikerült elhódítaniuk a demokratáktól. Vasárnap ugyanis bejelentették, hogy Nevadában a demokrata Catherine Cortez Masto nyerte a szenátorválasztást. Így a decemberi georgiai választásoktól függetlenül marad a demokrata többség a szenátusban. Ez azt jelenti, hogy bár a republikánusok a képviselőházban bizonyos demokrata törvényjavaslatok meghozatalát meg tudják akadályozni, Biden elnökségének komoly kerékkötőivé nem tudnak válni. Hiszen a választások előtt már arról is szó volt, hogy ha a republikánusok mind a két házban többséget szereznek, akár még alkotmányjogi felelősségre vonást (impeachment) is indíthatnak Joe Biden ellen.

A vörös hullám leginkább azért maradt el, mert a Republikánus Párt nem tudta megszólítani, vagy egyenesen eltaszította magától a mérsékelt jobboldali és jobbközép szavazókat. Ehhez pedig az kellett, hogy a kampány fő kérdései ne a nehéz gazdasági helyzetről és a mindennapi megélhetési gondokról szóljanak. Paradox módon a gazdasági problémákról nem a Demokrata Párt terelte el a közbeszédet, hanem éppen az amerikai jobboldal. Történt ugyanis, hogy június végén a konzervatív többségű alkotmánybíróságként funkcionáló amerikai legfelsőbb bíróság hatályon kívül helyezte azt az 50 éves ítéletet, amely országosan legalizálta az abortuszt. Ezzel pedig a testület lehetővé tette a tagállamok számára, hogy maguk döntsék el, hogy betiltják-e az abortuszt. Donald Trump alelnöke, Mike Pence sietett üdvözölni a „meg nem született gyermekek védelmében” hozott döntést. Missouri kormányzója pedig bejelentette, hogy az államban betiltják az abortuszjogot. Az egyéni szabadságjogokra oly érzékeny amerikai választópolgárok többsége az állampolgári jogok korlátozásaként élte meg a döntést, köztük a mérsékelt jobboldali szavazók is. Az abortuszjogról szóló viták a választások végéig uralni tudták a közbeszédet, ugyanis számos államban a félidős választásokkal együtt népszavazást is tartottak az abortuszjogról. Ebben a kérdésben pedig már másodlagos szemponttá vált az aktuális elnök teljesítménye, vagyis a fent ismertetett májusi számadatok végül nem realizálódtak a szavazófülkékben.

Mindennek következtében a Republikánus Pártban most érthető módon ünneplés helyett bűnbakkeresésbe kezdtek. A vereségért számos jobboldali politikus, szakértő, megmondóember egyértelműen az előző elnököt, Donald Trumpot tette felelőssé. E vádat támasztja alá az a körülmény, hogy a vesztes republikánus képviselő-, szenátor- és kormányzójelöltek többsége Trump-közeli politikus, miközben Trump párton belüli legnagyobb ellenlábasát, Ron DeSantist, Florida kormányzóját fölényesen, 59 százalékkal választották újra. DeSantis még a hagyományosan demokrata többségű megyékben is nyerni tudott. Nem csoda, hogy Trump nagy bejelentése, miszerint ismét megméretteti magát az elnökválasztáson, elmaradt. Az elemzők ezért az elkövetkező hónapokra komoly republikánus belharcokat jósolnak. Eközben a demokraták a vártnál valamivel könnyebb kétéves kormányzási időszaknak nézhetnek elébe. A félidős választások eredményeiből azonban a két év múlva megtartandó elnökválasztások kimenetelére nem lehet következtetni, mert épp a mostani választások mutatták meg, hogy az előrejelzések néhány hónap alatt is semmivé válhatnak.