2023. január 31., kedd
Nagyszünet

A projektoktatásról

Október elején az óvodák és az iskolák programja a gyerekheti események jegyében zajlott. Ennek kapcsán merültek fel apróbb nehézségek az elmaradt órák miatt: Nem haladnak az előírt tananyaggal, és a rövidített tanórák sem alkalmasak arra, hogy komolyabban elmélyedjenek egy-egy témakörben. Márpedig nagyon nagy az elvárás a tanulók felé, sok az elsajátítandó anyag, ami nehezen sikerül a megvalósításra szánt időben is, nemhogy akkor, amikor egy hét gyakorlatilag teljesen kimarad. Természetesen nincs az a tanár és tanító, aki sajnálja a derűsen töltött órákat diákjaitól, pusztán csak elégedetlenségre ad okot, hogy a hivatalos elvárások teljesítésének elé akadályt gördít.

A gyerekhét azonban óriási lehetőséget is jelenthet, hogy közelebb hozza a diákokat tanáraikkal, amely kapcsolat a későbbiekben elősegíti a tananyaggal való gyorsabb haladást, a gyerekek közötti nézeteltérések eredményesebb kezelését, sőt biztosítja azt a látszólag haszontalan időt, amikor a korábban tanult tartalmak gyökeret eresztenek. A gyerekeknél sokszor látványos a fejlődés, ha egy-két hét erejéig lehetőségük van kikapcsolni az iskolai taposómalomból. A szünetekből visszatérve a diákokat tanítók megdöbbenve veszik tudomásul, mennyit fejlődött egy-egy tanuló. Ugyanez megmutatkozhat a gyerekhét időpazarlásnak tűnő napjai után is.

A kikapcsolódás megszervezése különféleképpen történhet, és ha jól átgondoltan tervezünk, akkor olyan készségek és tudás birtokába kerülhetnek diákjaink, amelyet egy negyvenöt perces hagyományos tanítási óra soha nem tud biztosítani. A projektoktatás egy rendkívül hatékony módja annak, hogy a tanulóink az eddigiektől eltérően, mégis eredményesen sajátítsák el az előírt tananyagot, és egy gyerekheti program is izgalmassá tehető általa. A legeredményesebb a tanulási folyamat olyankor, amikor derűsen, jókedvvel, motiváltan fogunk neki, és belefeledkezve abba, hogy voltaképpen tanulunk, belső indíttatásból összpontosítjuk minden energiánkat az anyagra. Ennek is teret biztosít a projektmunka, amely során a gyerekek közösséget alkotva, mindannyian hozzájárulnak a sikerhez.

De mit is takar a projektoktatás?

A módszer kialakítása John Dewey (1859–1952) elvein alapul, amelyek kiemelik azt, hogy a tanulás személyes tapasztalatból indul, figyelembe veszi a tanulók fejlődési és érdeklődési szükségleteit, aktív részvételt vár el a tanulótól nemcsak a saját tanulási folyamatok kialakításában, hanem a közösség ügyeiben való részvétel során is. A módszert Dewey követője, William Kilpatrick (1871–1965) dolgozta ki, és kiemelte a teljes személyiség formálását, a tanterv és a társadalom kapcsolatát, illetve az iskolán belüli rugalmasságot is.

A projektoktatás abban különbözik más iskolai programoktól, hogy előre meghatározott céljai vannak, amelyeket a projektunkkal el szeretnénk érni. Nemcsak a külső célok (pl. kiállítás, színdarab, vetélkedő) tartoznak ide, hanem a pedagógiai, tanulási célok is. Át kell gondolnunk, hogy a folyamat során mit szeretnénk, ha a tanulók elsajátítanának, és ezt hogyan tudjuk megvalósítani hatékonyan. A gyerekek általában nagyon örülnek annak, ha jó jegyet kapnak. Ilyenkor azonban mindig van valaki, aki szomorú: az a kisdiák, akinek éppen nem sikerült vagy megint nem sikerült az ellenőrző. Ugyanezt a tudást meg lehet szerezni úgy is, hogy mindenki egyformán elégedett legyen, mert a projektoktatás kifejezetten alkalmas arra, hogy ne elsőket és utolsókat hozzon létre, hanem egy olyan közösséget, ahol minden személy kiveszi a részét a közös munkából. Ahogy a gyerekhét, a közelgő téli ünnepkör is kifejezetten alkalmas lehet arra, hogy belevágjunk egy ilyen nagy, ám óriási élményt és emellett tudást is nyújtó munkába.

Nyitókép: Pixabay