2023. március 22., szerda
Piros ceruza

Leiskoláz, becsatornáz

Mindennap hallom a valóban figyelemfelkeltő gyógyszerreklámot, mely szerint az egyik készítmény „leiskolázza a hasmenést”. Még akkor is felkapja a fejét az ember erre a megfogalmazásra, ha egész mással van elfoglalva. De vajon mit jelent? Mivel gyógyszert szándékoznak eladni, arra gondolhatunk, hogy nyilván kiváló hatásának következményeként megszűnik a kellemetlen testi panasz. De akkor miért nem lehet ezt így egyértelműen kimondani? És hogy kerül ide az iskola?

Az iskola, az iskolázás, az iskoláztatás szavak igei alakban is használatosak, igekötős változatai is mindennapi szóhasználatunk részét képezik. Leginkább be- és ki- igekötővel szoktuk alkalmazni, gyakran műveltető formában. Beiskoláztat – beírat az iskolába. Kiiskoláztat – elvégezteti az iskolákat. A le- igekötős alakot eddig talán csak a sportmérkőzések kapcsán hallottuk, jelentését a sportélet területén nem egészen tájékozott ember inkább csak találgatta.

Meglepő módon a le- igekötős szokatlan alaknak számos változata fordul elő újabban. Első keresésre is legalább hét ilyen példára leltem, amelyek azonban még igekötő nélkül sem meggyőzőek. Iskolázzák a helyes levegővételre, lábtempóra, iskolázzák az elkéső tanulókat, iskolázzák a kutyákat stb. Miért nem tanítják? De hogy a hasmenést miért kell leiskolázni? Miért nem lehet elmulasztani, a tüneteket enyhíteni, a beteget meggyógyítani? Hogy ehhez mi köze van az iskolának? Bizony nem sok köze van ehhez a szóalakhoz, az újabban használatos értelmezések közül talán a fegyelmez jelentéshez áll közel.

De haladjunk a korral! Legyünk nyitottak a változásokra! És máris itt egy újabb szép példa. Becsatornázzák a pénzeket bizonyos nem egészen korrekt folyószámlákra. Becsatornázzák? A csatornáról a városok vízelvezető hálózata jut az ember eszébe, ahol, mint tudjuk, sokszor patkányok tanyáznak. Vagy irodalmi emlékeinkből a csatornahálózatban az üldözöttek menekülnek, újabban a bankrablók a nagy pénzrablás után. Amerikai dokumentumfilmekből azt is megtudhattuk, hogy a társadalom számkivetettjei többezres tömegben húzódnak meg és élik életüket a szennyes csatornahálózatban. Nos, ez nem az a jelentés. A mai világban, ha csatornára gondolunk, lehet, hogy elsőre a tévé mint csatornahálózat jut eszünkbe, a rengeteg csatornájával, amelyek az egész világot behálózzák. Környezetünkben talán nincs is olyan ember, akinek ne állna rendelkezésére több tucat tévécsatorna, amelyek közül ne válogatna kedvére való műsort. Már ha talál! Mert ez sem egyszerű! A sok típusműsor és ismétlés miatt nehéz megfelelőt találni.

A pénzek csatornázásával kapcsolatban ugyancsak egy újonnan kialakult jelentéssel állunk szemben. A pénzcsatornázás esetében a rosszalló, pejoratív értelem jól érzékelhető, az is, hogy valami törvénytelen dolgot szándékoznak elkövetni vele. Vajon miért nem lehet ezt így mondani?

A nyelv a kor szellemének megfelelően állandó változásban van, valljuk mindannyian. Ezt a folyamatot nem is lehet és nem is akarnánk megváltoztatni. De különbséget kell tennünk a spontán, a nyelv szelleméből következő változások és a nyelvi idegenszerűségek között. E két példa sehogy sem illeszthető a magyar nyelv rendszerébe és a magyar gondolkodásmódba. Annyira idegen tőle, hogy nem is nagyon értjük. Átvettük valahonnan, és igyekszünk megtanulni a jelentésüket. Szarvas Gáborral együtt, akinek százötven évvel ezelőtt kiadott lapját, a Magyar Nyelvőrt ünnepeltük nemrégen, nem tartom szerencsésnek az ilyen nyelvi idegenszerűségeket.

 

Nyitókép: Piros ceruza