A hónap elején több példa is meggyőzött arról, hogy egyre sikeresebben vesszük át a nagybetűs Nyugat normáit. Az a bibi, hogy az életszínvonal, az oktatás, az egészségügy, az infrastruktúrális fejlődés és más hasonló dolog nem honosul meg ugyanilyen látványos iramban.
November elején több zombit, vámpírt, macskát, szamarat, barmot, Batmant és Supermant láttam, mint korábban bármikor. A halloween teljes erőbedobással tombolt péntektől egészen hétfőig-keddig. Nem igazán szóltam semmit, ugyanis már farsangkor sem öltözöm be semminek, szóval úgy voltam vele, hogy mindenszentekkor sem fogok magamból viccet csinálni.
Félreértés ne essék, nem erősítem az antinyugatosok hangos táborát, azokét, akik magyarul a mindenszentek fontosságáról hablatyolnak az interneten, vagy szerbül Szent Lukácsról. Egyszerűen csak túl lustának és öregnek érzem magam, hogy maszkba öltözve igyak meg egy sört a kocsmában. Vagy kettőt.
Mégis, nálam is sikerült valaminek kiütnie a biztosítékot. Az utcában van egy aprócska bútorüzlet, ahol ugyanaz a haszontalan konyhaexponát porosodik az elmúlt két évben. Most teljesen új „köntöst” kapott november elsejére: az egész, ötven négyzetméteres lyukat keresztül-kasul műanyag karácsonyfákkal díszítették fel, amelyeken a szivárvány összes színében csillogó-villogó lámpák csillogtak meg villogtak.
Félreértés ne essék, nem kezdtem el hisztizni róla az interneten. Úgy érzem, e sorok írása közben sem hisztizek. Csupán szomorúan konstatálom, hogy a fogyasztói gépezet nálunk sem alszik sohasem. Novembertől már karácsonyi időszak van, most érkezik a Black Friday, avagy a fekete péntek… Ha még majd pofozkodnak is a vásárlók az „olcsó” áruért, akkor az a teljes „amerikanizálódást” fogja jelenteni.
Nem is tudom egyébként, hogy miért panaszkodom. Pár éve az ismerőseim hálaadást ünnepeltek, pulykával meg mindennel, ami ezzel jár. Nem tudom, indiánokat hívtak-e...
Nyitókép: Halloween (Illusztráció: Pixabay)
