2023. február 8., szerda

Tektonikus változások

Noha első hallásra túlzásnak tűnhet, amikor egyes politikusok tektonikus változásokról beszélnek, a valóságban már vannak erre utaló jelek. Már amennyiben beszélhetünk valamiféle valóságról, hiszen a jelenlegi körülmények között azt is mindenki a saját „szükségletének” megfelelően magyarázza. Látszik a tőzsdéken, tőzsdeindexeken, árfolyamokon, hogy továbbra is a „rövidlátás” dominál. Egy-egy történésre, kijelentésre azonnali emelkedéssel vagy zuhanással reagálnak. Csak az igazi, nagy stratégák, vagy még ők sem tudnak jelenleg több lépést előrelátni. A figyelő szemek pedig az ukrán–orosz konfliktus mellett az Amerikában esedékes választásokra, valamint a kínai gazdasági mutatószámokra irányulnak.

Az Amerikai Egyesült Államokban a félidős választások tétje azért is jelentős, mert az új törvényhozó hatalom esetleg más irányba terelheti a világ még mindig első nagyhatalmának számító USA energiapolitikai törekvéseit. De ha tudjuk, hogy eddig sem történtek hirtelen és gyors változások hatalomváltás alkalmával, akkor ez egyfajta utópiának tekinthető. Az elmúlt időszakban az amerikai adminisztráció húzásai fokozták a geopolitikai és gazdasági feszültségeket. A feszültségek enyhítéséhez, a kibontakozó energiakonfliktus megoldásához azonban a nagyhatalmak pragmatikus hozzáállására lenne szükség.

Az orosz–ukrán háború van a médiafigyelem középpontjában. Jóval korábban kezdődött azonban és máig is zajlik a globális kereskedelmi háború. Az elmúlt öt-hat évben az USA jelentősen növelte jelenlétét a globális energiapiacon. Olajexport-kapacitásait megduplázta, gázexport-kapacitásait pedig a korábbinak a hatszorosára növelte. Mivel a világ energiaszükséglete csak fokozatos növekedést vagy csökkenést produkálhat, az Egyesült Államok az olaj- és gázexport növelését csak mások kárára tudja ilyen tempóban növelni. Ez (is) az oka a tektonikus mozgásoknak. Korábbi szövetségek bomlanak fel, újak jönnek létre, világunk geopolitikai súlypontjai ide-oda billennek.

AZ ESET NEM PÉLDA NÉLKÜLI

A mostaninál sokban különböznek, de ugyanakkor hasonló mintázatokat mutatnak a 60-as évek történései. Ugyanis 1960-ban a nagy olajkitermelő országok azért alapították meg az OPEC-kartellt, mert az amerikai nagyvállalatok vették át a dominanciát, a cél pedig akkor is a profit maximalizálása volt. A 70-es években két olajválságot is átélt a világ, ami valójában mindig a háttérben meghúzódó érdekellentétek következménye volt. Végül azonban olyan kompromisszum született, hogy az OPEC-tagállamok ugyan növelhették részesedésüket, a dollár viszont világpénzzé vált, és ennek előnyeit elsősorban az USA élvezhette/élvezheti a mai napig. A jelenlegi helyzetet is arra próbálja valójában kihasználni, hogy gyorsítsa energiapiaci terjeszkedését. Egyes OPEC-országok azonban elkezdtek „önállóan” is gondolkodni. Jüan- és rubelelszámolású szerződéseket is kötöttek, ami a dollár hegemóniájával szembeni támadásként fogható fel.

KÍNA NÖVEKEDÉSE LASSUL

A másik nagy „játékos”, Kína gazdasága lassulást mutat. Ebből sem vonhatók le azonban hosszú távú következtetések. A legutóbbi GDP-előrejelzés szerint a kínai gazdaság 3,9 százalékkal fog növekedni az idén. Valójában ez jobb, mint amire korábban számítottak az elemzők. Elmarad ugyan a kommunista vezetés által kitűzött 5,5 százalékos növekedési céltól, de nem jelent valamiféle trendfordulót. A kitűzött cél egyébként is az utóbbi három évtized legalacsonyabb GDP-növekedési célja. Kínában feltehetően megfontolt, de tudatos lassítás zajlik. Korábban már hangsúlyozták, a jövőben a belső fogyasztás növelése lesz a cél. A szigorú járványügyi intézkedések, a lassú nyitás is hozzájárul a növekedés lassulásához. A világ többi részének szempontjából azonban Kína lassulásának van bizonyos pozitív vonzata is. Ilyenkor jelentősen csökken az ázsiai ország nyersanyag-, energia- és tőkeigénye, ami csökkenti a nyugati világot súlyosan terhelő inflációs nyomást. A világjárvány kitörése előtt Kína messzemenően a világ legnagyobb nyersanyagimportőre volt.

A helyzetet ezenkívül csak bonyolítja, hogy az elmúlt napokban határozott emelkedés bontakozott ki az euró-dollár devizapárban. Az euró árfolyamának növekedését segíti többek között a javuló nemzetközi hangulat, valamint az Európai Központi Bank lendületes kamatemelési ciklusa. A kilátásba helyezett kamatnövelés segíthet mérsékelni az amerikai államkötvények várható kamatelőnyét, például a német állampapírokkal szemben, az euró erősödése pedig további, akár meglepő mozgásokat is generálhat a tőzsdéken, nyersanyagpiacokon egyaránt. Az időjárás esetleges téliesre fordulása Európában viszont ellentétes hatásokat váltana ki.