Az 1944/45-ös partizánvérengzések ártatlan áldozataira emlékeztek kedden Temerinben, a Nyugati temetőben lévő tömegsírnál. Az immáron 33. alkalommal megszervezett kegyeletadást megtisztelte jelenlétével többek között Szekér Klára, Magyarország belgrádi nagykövetségének tanácsosa, Fremond Árpád, a Magyar Összefogás listavezetője, Ökrész Rozália, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselője és dr. Nagy Imre, a VMSZ tartományi parlamenti képviselője is. Jelen voltak az önkormányzat, a pártok és a civil szervezetek képviselői, valamint az áldozatok hozzátartozói és azok, akik minden évben fejet hajtanak az ártatlan áldozatok emléke előtt.
A megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd Balogh Sándor Mécs László versét szavalta el. Ezt követően Guszton András, a Magyar Összefogás lista jelöltje szólt a megemlékezőkhöz. Elmondta, hogy az utódok feladata elsősorban az emlékezés és az emlékművek állítása.
– Még mindig vannak leróni való adósságaink elődeink iránt. Bicskanyitogatóak az utóbbi napok újvidéki történései, amelyek az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett áldozatok emlékművének felállítása ellen irányulnak. Nem tudok hinni annak az embernek, akit a három nyelven feltüntetett háromszavas felirat bánt. Remélem, hogy ez a probléma gyorsan meg fog oldódni – mondta Guszton. Reméli, hogy a jövőben Újvidéken több emlékhely is megvalósul az ottani magyarság számára, de ugyanakkor szerinte Járekon is szükséges lenne egy méltó emlékmű felállítására.
Csorba Béla: Mindennél fontosabb a méltányos, szerb–magyar együttműködés a délvidéki magyar emlékezetpolitikában is (Fotó: Fúró Dénes felvétele)
Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke elmondta, hogy a temetőben még elszórtan több kisebb tömegsír is található.
– A temerini partizánrazzia eseményeit és áldozatainak élettörténetét monográfiában dolgoztuk fel, de később emléktáblákat is állítottunk a közös sírhoz. Az újabb kutatások alapján megállapíthatjuk, hogy mind a monográfia, mind az emléktáblák bővítésre és kiegészítésre szorulnak. Az áldozatok száma lényegesen nagyobb, ugyanis ma már csaknem 360 kivégzett személyről tudunk – mondta Csorba.
Hangsúlyozta, hogy a Szerbia és Magyarország közötti jó viszony eredményeként számos, a kölcsönös kiengesztelődést elősegítő gesztus már megtörtént. Szavai szerint azonban a történészek kutatásai az utóbbi években megtorpantak.
– Szeretném, ha tévednék, úgy látom azonban, hogy egyesek azt szeretnék elérni, hogy Temerintől délre ne épülhessen olyan emlékmű, amely az 1944/45-ös ártatlan magyar áldozatok emlékét idézi. Ez történt Járekon is, ahol az emlékmű felirata eltitkolja, hogy az itteni haláltáborban több mint 3,5 ezer magyar ember raboskodott. Az újvidéki emlékmű is politikai haszonlesők célkeresztjébe került – emelte ki Csorba.
Szavai szerint mindennél fontosabb a méltányos, kölcsönös érdekeken alapuló szerb–magyar együttműködés az élet minden területén, így a délvidéki magyar emlékezetpolitikában is.
Az emlékhely előtt dr. Szöllősi Tibor plébános és Sáfrány Dávid káplán egyházi megemlékezést tartott, majd a gyászinduló hangjaira a jelenlévő szervezetek és politikai pártok képviselői elhelyezték a kegyeletadás koszorúit.
