2024. április 20., szombat
A REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJÁRA (I. rész)

Női szerepek az új idők hajnalán

A reneszánsz a tudományos forradalom felvilágosodásához vezetett, a vívmányai1*, köztük a legnagyobb, a nyomda jelentős hatással volt a reformációra; így karöltve a Renaissance/ újjászületés és a reformáció eljutott a humanizmus eszméihez, a művészek és felfedezők tudományos ismeretének a gyarapodásához. A megvilágosodás pedig elhozta az új idők női szerepeinek változásait.

Mai sztoriba illő házasságok

A nő Luther szerint is azzal vált a protestáns közösség fontos tagjává, hogy gyermekeket szült, és őket az evangélium szellemében nevelte. Ehhez viszont a nők nevelésére is szükség volt, fontossá vált a nők műveltsége, immáron megtanulhattak írni és olvasni.

Európában a női szerepek sok tekintetben éppen a számos változást hozó reformáció hatásainak köszönhetően változtak meg és eredményeztek új női szerepmintákat.

Katharina von Bora (1499–1552 Németország) és Idelette de Bure (1506 körül, Hollandia –1549., Genf) soha nem találkoztak, és bár életvitelük és házasságuk sokban különbözött, de találkozik a sorsuk; a férjükre, a közösségre, sőt az utókorra is gyakorolt hatásuk. Ma mindkét reformátor feleség esküvője bestseller vagy címlapsztori lenne. Luther gyakran írt szenvedélyes kapcsolatáról Katájával, Kálvin viszont csendben őrizte ezt a szenvedélyt neje, Idelette iránt. Közelítsük meg az előzményeket Lutherék esetében Katalin, Kálvinék esetében pedig maga a reformátor házasságát megelőző időszak történéseivel.

Szökött apácából a kiváló feleség

Bóra Katalin elszegényedett nemes leányaként született. Édesapja a kislányt bencés kolostoriskolába viszi Brehnába. Onnan a nimbscheni kolostorba kerül, ahol 1515-ben fogadalmat tesz. Ezzel párhuzamosan Ágoston-rendi szerzetesként Luthert is cölibátussal járó papi fogadalom köti. A reformációt a római katolikus egyház kereteiben igyekszik megoldani, ám rájön, hogy Róma rendíthetetlen. Ekkor Luther 1517. október 31-én kiszögezi tételeit a wittenbergi templom kapujára. A reformáció tanai eljutottak a kolostor apácáihoz is, ugyanis Luther lelki és szellemi atyja, Johann von Staupitz az Ágoston-rendi szerzetesek főnökének unokahúga, Magdalena rendtársa volt Katalinnak. Együtt olvastak többek között a házasélet Istentől való eredetéről s ez meggyőzte őket arról, hogy „nem szükséges elvonulni a világtól, hogy Istennek szolgáljanak”. A gondolat, hogy a világban asszonyként és feleségként is lehet Istennek tetsző életet élni, annyira felkavarta az apácákat, hogy Katharina vezetésével kilencen úgy döntöttek, kilépnek a rendből. Kérelmükkel a rend főnökéhez fordultak, majd az elutasítást követően magához Lutherhez folyamodtak segítségért. Innentől kezdve cseppet sem veszélytelen, de mindenki számára kalandos az út.

Luther felbéreli az öreg kocsist, Leonard Koppét, a kolostor beszállítóját, és 1523 nagypéntek éjszakáján az üres heringeshordókban kicsempészik Katharinát és rendtársait, szó szerint megszöktetik őket a kolostorból. Nagy feladatot vállalt magára ezzel Luther, hiszen a volt apácák nem tudtak hazamenni szüleikhez, és egy önálló női egzisztencia akkoriban még elképzelhetetlen volt.  Eldöntötte, hogy kiházasítja a lányokat. Nyolcuknak sikeresen talált férjet, csak Katharina maradt pártában, pedig több kérője is akadt. Csakhogy a szép, okos és Luthernél 17 évvel fiatalabb lány a koros reformátort szemelte ki magának. Nem titkolta, hogy szívesen lenne Luther doktor felesége, aki ezen először meglepődött, hiszen szerzetesként akarta végigélni az életét. Ahhoz, hogy felismerje a házasság Istentől való szentségét, egy olyan határozott és erős asszonnyal kellett találkoznia mint Bóra Katalin, aki nemcsak hitében és elszántságában, hanem műveltségében és szervezőkészségében is társa tudott lenni.  A szentírás tanulmányozása alapján úgy döntött, hogy Istentől rendelt helyes út számára is a házasság. 2* 

1525. június 13-án jegyezte el és esküdött meg Luther Bóra Katalinnal szűk körben, hiszen ekkor még sokan megvetették, elítélték őket. A fényes, templomi menyegzőt június 27-én tartották. 3* 

Barátainak házasságkötése után arról számolt be, hogy ifjú felségét nem adná sem Velence gazdagságáért, sem Franciaország szépségéért. Luther szívből szerette és tisztelte a feleségét, akit „Wittenberg hajnalcsillagának” nevezett.

Nászajándéka feladatok és önállóság

Férje nászajándéka az ágostonos kolostor irányítása volt, de a választófejedelemtől nászajándékba kapott Fekete kolostor gazdaságát is Katalin asszony vezette.

Rendbe hozta a háztartást, bebiztosította a családi kasszát, kosztosokat fogadott, földet bérelt, sőt: sörfőzdét is nyitott, hogy anyagi biztonságot adjon családjának. A szájhagyomány szerint egyszer tréfásan azt mondta férjének: „Hét részre kell magamat osztanom, és hét hivatalt ellátnom, mert én 1. földművelő, 2. sörfőző, 3. szakácsnő, 4. fejőlány, 5. kertész, 6. vincellér és minden wittenbergi koldus alamizsnaosztogatója s 7. Doctorissa is vagyok, egy híres ember felesége, akinek iparkodnia kell, hogy méltó legyen híres férjéhez, s csekélyke fizetésből sok vendéget kell tudnia megvendégelni.”

Hogy Katalin nemcsak egy tündöklő csillag volt az égen, hanem határozott asszony is, jelzi, hogy férjura és egymás között sokszor a teológusok is „Herr Kathe”-nek, Kata uraságnak szólították. Éleslátására és a keménységre szükség is volt, mert férje professzori fizetése kevés lett volna gyermekeik eltartásához. Katalin hatszor volt áldott állapotban, 6 gyermekük közül 4 élte meg a felnőttkort és a ma élő Luther-leszármazottak mind az 1534. december 17-én született legfiatalabb lánya, Margareth „gyermekei”. 4*

A házastársak boldogságáról, együtt töltött éveiről sok feljegyzés maradt fenn, ők maguk, de a kor nagyjai is megírták. Így hát láthatjuk magunk előtt Luther doktort emberközelben, mint boldog apát, aki a fiaival focizik, Katalint pedig amint a lányokat szorgoskodni tanítja, közben sokat nevetgélnek.

Katalin nemcsak a parasztgazdaságot virágoztatta fel, a kolostor komor falai között valódi otthont teremtett, még fürdőszobákat is csináltatott, ami akkoriban igazi luxusnak számított. Az üresen álló szobákat kiadta az egyetem diákjainak, akikről anyjukként gondoskodott: főzött, mosott rájuk, bajaikban gondozta és támogatta őket. Így Lutherék családjában gyakran harmincan-negyvenen is körülülték az asztalt, s a vacsora utáni beszélgetésekből született meg Luther Asztali beszélgetések című írása.

De akármilyen hosszúra nyúlt is az este, Katalinnak másnap reggel talpon kellett lennie. „Először a kakas, aztán én, ez mindig is így volt. A többiek még mind alszanak, a gyerekek, a cselédek, a diákok, a szolgálók és ő, a férfi, aki mellettem feküdt. Hallottam csendes horkolását, majdnem hogy dorombolt, mint a macska a kályhánál. Ő nem hallotta a kakast, azt sem észlelte, amikor az ajtó halkan nyikorgott. Tudom, megint késő éjszakáig dolgozott. Az asztalnál éjfélig beszélgetett a vendég diákokkal, majd előadását vagy prédikációját írta. Vagy talán egy vitairaton dolgozott, amelyet sürgősen el akart juttatni János mester nyomdájába, így aztán addig aludt, míg az ablaktáblán át nem szűrődött a virradat, és a gyerekek zaja bele nem szólt az álmába” – adja közre Ursula Koch Katharina gondolatait a róla írott könyvében.

Hű társak

Korabeli feljegyzésekből kiderül, Katalin nemcsak az esti beszélgetéseken vett részt, hanem elkísérte férjét az egyházlátogatásokra, részt vett a Zwinglivel, a svájci reformátor, a református egyház egyik alapítójával folytatott vitán, és a férje mellett maradt akkor is, amikor a birodalmi gyűlés vagy az egyetemes zsinat előtt kellett Luthernek helyt állnia. Mert a hitvesi fogadalom szerint nemcsak egészségében, hanem betegségében, nemcsak a jóban, hanem a rosszban is társa volt férjének.

Bóra Katalin erős személyiség volt, a mai emancipált nők is példát vehetnének róla.

(Folytatjuk)

1* A nyomdával megjelenik a sajtó, de a kor vívmánya pl. az inga, a szemüveg, a távcső, a mikroszkóp, a barométer és a kevésbé tudományos, de ma nélkülözhetetlen evőeszköz a villa, és egy édes dolog, a fagylalt is.

Lehet, hogy ebbe a házasságkötésbe egy kis pimaszság is vegyült, ugyanis amikor megkérdezték tőle, hogy miért veszi el Katharinát, a legenda szerint azt válaszolta, hogyha ez Istennek kedves, akkor örömmel megteszi, de ha még a pápát is bosszanthatja vele, akkor még nagyobb lesz az öröme. Luther és Katharina frigye nemcsak a pápát, hanem Melanchtont is bosszantotta, aki egyenesen az ördög támadását és a reformáció bukásának veszélyét látta a házasságban. A lipcsei protestánsok röpiratban támadtak Lutherre, aki a következőket válaszolta „a lipcsei szamaraknak”: „Most már urak, papok és parasztok támadnak ellenem, de mi mást tehetnék, ha Isten a házaséletet rendelte számomra, akkor azt akarom, hogy életem végéig Isten házaséletben találjon majd engem.” … „Megnősültem, hogy szamárfület mutassak az ördögnek és társainak, a zavartkeltőknek, a hercegeknek és persze a püspököknek, akik ostoba módon tiltják az egyházi embereknek a házasságot. [...] Házasságommal megvetett lettem, de remélem, hogy az angyalok nevetnek, az ördögök pedig sírnak.”

3* Justus Jonas ekképpen ír erről: „Luther feleségül vette Katharina von Bórát. Tegnap jelen voltam, és láttam a házaspárt a nászágyon feküdni. E látványra nem tudtam visszafojtani könnyeimet.”

4* Gyermekeik:

Johannes (Wittenberg, 1526. június 7. – Königsberg, 1575. október 27.)

Elisabeth (Wittenberg, 1527. december 10. – Wittenberg, 1528. május 4.) Öt hónapos korában meghalt.

Magdalena (Wittenberg, 1529. május 4. – Wittenberg, 1542. szeptember 20.) Tizenhárom évesen meghalt.

Martin (Wittenberg, 1531. november 9. – Wittenberg, 1565. március 2.)

Paul (Wittenberg, 1533. január 29. – Lipcse, 1593. március 8.)

Margareth (Wittenberg, 1534. december 17. – Mühlhausen, 1570.) Akinek a ma élő Luther-leszármazottak a „gyermekei”.