Kucor Tamara bácskossuthfalvi származású művészettörténész, a Szabadkai Kortárs Galéria Bodrogvári Ferenc-díjjal kitüntetett kurátora Vinkler Imréről szóló képzőművészeti kismonográfiáját mutatták be az Echo Gyermek- és Ifjúsági Központban. A szerző 1995-ben született, általános iskolai tanulmányait falujában fejezte be, majd a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően Belgrádban végezte felsőfokú alap- és mestertanulmányait művészettörténészként, a Vinkler Imréről szóló kiadványa a múlt évben jelent meg, jelenleg munkahelyén több kortárs alkotó tárlatának a megszervezésén munkálkodik. A rendezvényen jelen voltak a néhai művész egykori tanítványai, tisztelői is, az est moderátora Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója volt.
– Vinkler Imre (1928–1967) személyéről, munkásságáról eddig nem sok tanulmány jelent meg, jelentőségét igazából csupán az utókor értékeli, pedig nagyon sokakra, később jelentős alkotókká lett egyénekre volt hatással tanárként. Művészetére nagy hatást gyakorolt a bácskossuthfalvi születésű Hangya András, akinek a figurális rajztanfolyamait látogatta többedmagával a háború után. A gimnázium tanáraként a művészethez való inspiratív hozzáállása, érzékeny egyénisége marad fenn, sajnos hátrahagyott alkotásainak igen jelentős része, körülbelül 100 kép megsemmisült amikor tűz keletkezett Sáfrány Imre műtermében – mondta egyebek mellett Kucor Tamara, akit már egyetemista korában biztatott Ninkov Kovačev Olga művészettörténész, muzeológus, hogy behatóbban foglalkozzon jelentős vajdasági alkotókkal. Így az ő hatására, javaslatára állította össze a fennmaradt képek, fotóillusztrációk, a neves alkotó kortársainak, egykori diákoknak a visszaemlékezése alapján a monográfiát, kutatott a szabadkai, topolyai, zentai és az óbecsei múzeum fundusában, illetve a Szabadkai Városi Könyvtárban.
– Gyakorlatilag Kucor Tamara monográfiája is rávilágít, hogy Vinkler Imre csendes, a művészet felé mély alázatot mutató természete milyen komoly képzőművészt takart, illetve erről tanúskodnak az utókor számára itt-ott fennmaradt képei is. Habár Sáfrány Imrét tartják Vinkler Imre nagy barátjának, valójában a pacséri születésű Szilágyi Gáborral is igen közel álltak egymáshoz – mondta egyebek mellett Ninkov Kovačev Olga.
Ahogy a könyv korábbi szabadkai bemutatóján, Bácskossuthfalván is jelen voltak Vinkler Imre egykori diákjai közül többen is, így Baranyi Anna művészettörténész, aki a monográfia szerzőjének figyelmét a Posta utcai szecessziós stílusú lakóházakról írt 1978-as tanulmányával keltette fel.
– Vinkler Imre kultikus tanárnak számított a gimnáziumban, és mi diákként nagy várakozással tekintettünk az óráira, de sokáig nem jött be hozzánk órára, amikor egyik alkalommal mégis megjelent elegáns külsővel a teremben, óra végén felírta a táblára, hogy „Utolsó óra volt”, akkor nem értettük, mire gondol, de másnapra világossá vált, amikor az iskola gyászba borult – mesélte egyebek mellett Baranyi Anna, aki felhívta arra is a figyelmet, hogy méltatlanul keveset foglalkozik a jelenkor a vajdasági magyar képzőművészek életével, munkásságával.
Kucor Tamara Vinkler Imre életéről készült monográfiájának bácskossuthfalvi bemutatóján (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
A monográfiában Vinkler Imre egykori diákja, a bácskossuthfalvi születésű Dormán László képei is megjelentek. A fotóriportert és publicistát 1959 és 1963 között tanította Vinkler Imre.
– Tanárként igen mély benyomást tett ránk, szerettük azt, ahogyan az egyébként halk szavú személyisége szenvedélyessé válik, amikor a művészetről mesélt nekünk rajongással, választékosan, szinte lázba jött, hevesen gesztikulált olyankor. Volt egy jellegzetes testtartása, az egyik kezét a zakója mögé rejtette, a táblánál pedig hevesen rajzolta egy-egy kompozíció vázlatát – hallhatta a közönség a bácskossuthfalvi könyvbemutatón.
