2024. április 25., csütörtök
ROMOS TEMPLOMOK VAJDASÁGBAN (10.)

Nagy a kereslet a német téglák iránt

A dunabökényi templom a második világháború idején leégett, azóta sem hozták helyre – Golyó ütötte nyomok a kereszten

A romos templomok jövője – ez volt a témája a 2022 májusában Nagybecskereken megtartott konferenciának, amelyet a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia keretében működő Katolikus Egyház Szerbiában szervezett. Az összejövetelre egy lista készült az elhagyatott templomokról. Ezek szerint Bácskában (főleg a Duna mentén) összesen 14 omladozó templom van, Bánátban 7 olyan szakrális épületet emeltek ki, amely felújításért kiált, Szerémségben pedig hármat. Sorozatunk célja bemutatni ezeknek a templomoknak a sorsát, egy látleletet készíteni, hogy most milyen állapotban vannak és hogyan jutottak ide.

Van egy torony, aztán a templomhajó helyén fák nőnek, és a telek végében egy imaház. A kerítés jelzi, hogy egykor a két épület összetartozott (Molnár Edvárd felvételei)

Van egy torony, aztán a templomhajó helyén fák nőnek, és a telek végében egy imaház. A kerítés jelzi, hogy egykor a két épület összetartozott (Molnár Edvárd felvételei)

Dunabökényt (Mladenovo) IV. Béla alapította a XIII. században Bukin néven. A török időkben főként szerbek lakták, de a XVIII. századi betelepítésekkel ide is érkeznek németek, és egészen a második világháborúig a lakosság többségét képezték. Az 1900. évi népszámláláskor Dunabökényen 3322 lakos élt, 169 magyar, 2914 német, 212 sokác, 27 szerb és tót, vallás szerint 3277 római katolikus, 2 evangélikus, 6 református, 16 ortodox és 21 izraelita. A 2011-es népszámlálás szerint a településnek 2679 lakosa volt, s ennek a több mint 94 százaléka szerbnek vallotta magát. Ugyanezen kimutatás szerint 16 magyar 20 horvát és 6 szlovák élt a faluban.

Az imaház belseje

Az imaház belseje

A Keresztelő Szent Jánosnak ajánlott katolikus templomot 1812-ben építették. 1934-ben kibővítették a helybeli németek adományaiból épült templomot, amelynek hossza 44,83 méter, szélessége 13 méter, a központi hajó 18,85 méter hosszú, a belmagassága pedig 13 méter. A torony 39 méter magas és három harang volt benne: a legnagyobb 420, a legkisebb pedig 50 kilogrammos. Az anyakönyveket 1751-től vezetik. 

Amikor megláttam a dunabökényi templomot, hirtelen nem is értettem, hogyan állnak itt az épületek. A falu központjában a főútra néz a torony, de mintha az csak magában állna ott. Szemben, az út túloldalán a néphősöknek emelt emlékmű, mellette az új pravoszláv templom. A katolikus templom tornya és ugyanazon a telken, a torony mögött, egy kisebb épület is van, amelynek a tetején egy keresztet látni – nyilván az is szakrális épület –, közöttük fák nőnek. A két épületet valami furcsa formájú kerítés köti össze. Bizarr látvány.

A padok rendkívül szépek

A padok rendkívül szépek

A toronyban a harangok még megvannak, de nem lehet oda feljutni. A megmaradt templomrész első helyiségében helyezték el a hatalmas, hajlított lemezből készült keresztet, meg a tornyon lévő almát. Mindkettőn golyó ütötte nyomok vannak. A kilencvenes években lőtték a templomot a háborúban résztvevő egységek. Ft. mr. František Gašparovsky plébános szerint 1997 és 2005 között a palánkai egyházi körzetben nem volt plébános, így még inkább magukra voltak hagyva az amúgy is árva templomok. A második világháború előtt 250–350 keresztelőt tartottak ebben a templomban, jegyzi meg a plébános.

Évtizedek óta nincs szentmise a megmaradt épületrészben

Évtizedek óta nincs szentmise a megmaradt épületrészben

A kisebb épület fehérre meszelt falai között még van néhány szobor meg szentkép, oltárkép is van, de feltételezhetően nem képviselnek nagy értéket. Viszont a padok rendkívül szépek, tölgyfából készültek s szinte sértetlenek. Az atya az ablakokra mutat, hogy 2005-ben lexan lemezeket rakatott a kitört ablakokba, de az anyag elfáradt és cserélni kellene őket. Ugyanekkor fehérre bemeszelték az egykori templom leválasztott részét, azaz az imaházat. Rendkívül szép kovácsoltvas kerítés is van a kistemplomban, ezt a palánkai plébános abba a palánkai templomba kívánja elvinni, amelyet nemrégiben a magyaroknak adtak használatra, s itt alakították ki a Magyar Házat. A plébános azt mondja, a templom értékei közül Boris Mašić az apatini, német szakrális értékeket őrző múzeumba elvitte a könyvtárat és a dokumentumokat, Doroszlóra pedig, a kegyhely kistemplomába került egy mellékoltár. Plavnán vannak a gyóntatószékek, amit használnak is, és Krisztus sírját is oda vitték, hiszen ebben a templomban már évtizedek óta nincs szentmise. A kilencvenes években betörtek ebbe a kis imaházba, kifosztották, a szentségtartót is megrongálták.

A parókia épülete

A parókia épülete

František atya ad magyarázatot arra is, miért ilyen furcsa ez a templom: a második világháború idején leégett. Tervbe vették az újjáépítését, de erre nem került sor, így a hatvanas években egy falat építettek a két megmaradt templomrész közé, mintegy összekötve azokat, hogy emlékeztesse az erre járókat, a helyzet kevésbé ismerőit, hogy mekkora is volt egykoron ez az épület.

Golyó ütötte nyomok a kereszten

Golyó ütötte nyomok a kereszten

A templom mellett egy hatalmas parókia van. Valamikor nagyon szép és előkelő lehetett. A sokablakos omladozó épületen még megvannak a régi zsalugáterek, de vakolat már alig van a vörös téglákon. A plébános azt mondja, el kellene adni az épületet vagy lebontani, ugyanis nagy a kereslet a régi német téglák iránt. 35–40 dinárt is fizetnek darabjáért itthon, ha pedig kiszállítják Ausztriába, kifogástalan állapotban, akkor egy raklapnyi tégláért 2000 eurót is lehet kapni.

A dunabökényi plébániának 36 hektár földje volt. A vagyon-visszaszármaztatás során ezeket visszakapták.