2023. február 1., szerda
ENNIVAL(L)Ó

Kengurugulyás ausztrál magyarosan

Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a magaméit írom le, remélve, hogy ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja majd (a) magá(é)t. Recept is lesz, lehet utánunk csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.

Ma a fotelból képzeletben Ausztráliába utazom. Távolabbra nem is mehetnék gondolatban, ahhoz, hogy megtaláljam magamban az összetartozás és az örök érvényű találkozások érzetét, értékét. A doroszlói születésű Renics Kistamás Katalin az ausztráliai Hervey Bayben élte le, mondhatni az egész életét, de annak jelentős részében mégis újra meg újra visszautalt a kezdetekre, a szülőtájra. A 2000-es évek elején megnyitotta kapuit a doroszlói tájház, amelyet Raj RozáliaNagy István és Katalin közösen alapított.

Ettől kezdve Kathy (ahogyan mi is szólítottuk) néhány évente hazajárt a szülőfaluba. Elhozta közénk a Hervey Bay-i partok üde leheletét, felszabadultságát. Paradicsomi hely lehet, ahol a fő gazdasági ág értelemszerűen az idegenforgalom: bálnales a Platypus-öbölben, szabadidős horgászat, csónakázás, északi fekvésű, nyugodt strandok, széles, beépítetlen tengerparti zónák. Az olvasható a Wikipédián, hogy a Deakin Egyetem 2010-es tanulmánya kimutatta, Ausztráliát tekintve abban a térségben, a legboldogabbak az emberek, amelyhez Hervey Bay tartozik. Nyilván jelleméből is adódik, de Kati valóban mindig pozitívan állt az itteni dolgokhoz. Nyaranként több hónapot töltött Doroszlón, és minden cselekedetét a segítségnyújtás, a jószándék vezérelte, mindenben lehetett számítani rá, áldozatosan tett a szülőfalu szellemi gyarapodása érdekében. Ausztráliából pedig szüntelenül hazagondol. A helyieknek is elvitte, bemutatta a magyar (nép)művészeti kincseket, folyamatosan szervezi az ottani magyar kultúréletet. Az idő nem a feledésnek dolgozik! „beszédes” című, több évvel ezelőtti cikkében pedig megindító módon vall kötődéseiről: „Pár lépésnyire a Csendes-óceán partjától a kora hajnali csend füstös levegőjébe bele-belekurjant egy viharmadár a sipákoló hangjával. Valamikor cukornádégetéskor volt ilyen füstös a levegő. Hervey Bay körül ég a határ. Sólyom László ausztráliai és új- zélandi látogatásáról számolt be az esti tévéhíradó. Az óhazából jött vendég hatására felébred az emberben a honvágy. Rokonok, barátok, ismerősök, a ringatózó déli dűlők, a doroszlói Tájház, a Mosztonga az aljban, az apatini Duna-part (...) Közben pirkad már az égbolt, és beveri vörös színeit a queenslandi házunk tisztaszobájának keleti ablakán. Ilyen gondolatokba merülve idézem vissza az utolsó húsz év történéseit. A legutóbbi szerbiai tartózkodásom alatt személyesen győződtem meg arról, hogy a hosszú éveken át fennálló kedvezőtlen körülmények ellenére a vajdasági magyarok talpra állva, emelt fővel, konokul és büszkén viszik tovább a megmaradás zászlaját. Vannak ott még nagy lakodalmak, farsangi bálok, kisasszonyi búcsúk, mint ahogy gyerekkoromban volt. Elégedetten és megnyugodva gondolok arra az emberi kötelességre, hogy segítsek az ott élőkön és mentsem azokat a ránk hagyott, hiteles magyar értékeket, amelyekbe beleszülettünk, amelyekbe születtem. Annak érdekében, hogy megmaradjon minden ott, azon a tájon, ahol őseink éltek.”

Kedves és megtisztelő számomra Kistamás Kati – Kathy barátsága. Kérésemre örömmel küldött receptüzenetet Ausztráliából az Ennival(l)ó olvasóinak. Elmondása szerint olyan étket választott, amely kötődik az ottani bennszülöttek gasztrokultúrájához, de gulyásjellege miatt a magyarok számára is érdekes lehet.

Kengurugulyás

Hozzávalók: 50 dkg kenguruhús, 3 krumpli, 1 édeskrumpli vagy sárga sütni való tök, 2 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 paradicsom, zöldpaprika, zöld zeller rudacskák, só, őrölt fekete bors, pirospaprika (ízlés szerint), pici babérlevél, 5 citrom mirtuszlevél, erős paprika, ételízesítő, zsír, víz.

Elkészítése: Egy evőkanál zsíron a kockára vágott húst lassú tűzön kevergetve a kockára vágott vöröshagymával együtt megfonnyasztjuk. Hozzákeverjük a pirospaprikát, pici sót és borsot, majd felöntjük vízzel. Hozzáadjuk a megtisztított fokhagymát, a kockára vágott paradicsomokat, a zöldpaprikát, zellert, erős paprikát, babérlevelet, mirtuszleveleket, és picit rotyogtatva majdnem puhára főzzük a húst (kb.1,5 óra). A vége felé hozzáadjuk a darabokra vágott sárgarépát, tököt, krumplit, ízlés szerint ételízesítőt, és további 15 percig főzzük, szükség szerint be is lehet habarni. Darált kenguruhúsból, emu, krokodil vagy más ausztráliai őshonos állatok húsából is készíthető. Mély leveses tányérból kanalazzuk, és a dampa lepényt belemártogatva fogyasztjuk.

Nem mindennapi fogás, mégis, ha valami egzotikus dolgot vágyunk a tányérunkra, érdemes kutatni a hozzávalók után.

Aztán itt van az ízletes-bélesnek tűnő ausztrál lepény receptje is, amely nem csupán a kengurugulyás mellé fogyasztható. Lássuk csak:

Damper-Dampa lepény

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 3 kk. sütőpor, 1 kk. só, 1 kk. cukor, 1 kk. citrom mirtusz vagy 5 apróra vágott levél, 1 ek. olaj vagy vaj, 2-3 dl tej.

Elkészítése: A lisztet összedörzsöljük az olajjal, majd a többi száraz hozzávalóval, végül hozzáadjuk a tejet. Lágy tésztává gyúrjuk, cipót készítünk, és kinyújtjuk; 180 fokos sütőben kb. fél óra alatt megsütjük (vas bogrács tetejében is szokták sütni). Kenyér helyett ezt javasolt fogyasztani a kengurugulyással, de édességként, mézzel, lekvárral is nagyon finom.

Ebben a receptben is található „nehezítés”, a citrom mirtusz, amely az ausztrál őslakosoknál hosszú hagyományokkal bír, gyógynövényként használják. Kati azt mondja róla, hogy náluk, Hervey Bay környékén sokfelé található. A bennszülöttek szertartásos füstölésre is használják. Ha a levelét összedörzsöljük, csodálatosan kellemes az illata, hasonlít a rozmaringhoz, tehát azzal is helyettesíthető a gulyásban és a lepényben is.

Jó étvágyat, ételkalandvágyat kívánunk, úgy ausztrál–magyar virtusosan…!