2024. április 19., péntek
ANYASAROK

Cumi vagy nem cumi?

Ellenzem a cumit, mégis cumizott a babám

Mint sok minden más babákkal kapcsolatos dologról, a cumi használatáról is határozott véleményem volt a babám érkezését megelőzően. Őszintén megmondva már nem emlékszem pontosan, miért is voltam annyira cumiellenes, de abban biztos vagyok, hogy határozottan kiálltam a cumit ellenzők tábora mellett. Aztán megszületett a lányom, és persze azért végül csak vásároltunk cumit, hogy legyen, a biztonság kedvéért, s bár még a szülés napján is úgy véltem, nem lesz rá szükségünk, megoldjuk nélküle, csak előkerült az a cumi, nagyjából még aznap, hogy a babánk megérkezett. Ennyit a szülői elvekről. Cumizós babánkból cumizós totyogós lett, s az igazi csavar még csak most jön – mindezek után is úgy érzem, jobb lett volna, ha elő sem kerül az eszköz a kórházi táskámból. Hogyan lehet, hogy a cumit ellenezve, cumizott a gyermekem, s mégis a cumizás hosszú időszakát követően most azt mondom, továbbra sem tartom jó ötletnek? Erről lesz ma szó.

Miért nem ajánlják a cumizást?

Félretéve minden hivatalos és tudományos magyarázatot, az első cumi ellen szóló érv, amelyről tulajdonképpen a kórházi gyerekorvos tájékoztatott bennünket, látva az egynapos cumizós újszülöttünket az, hogy a cumizás hátráltathatja a szoptatást. Más szóval a cumizó vagy akár csak cumisüvegből etetett babáknál úgynevezett cumizavar alakulhat ki. Tulajdonképpen itt arról van szó, hogy másképpen kell szívni egy cumit vagy cumisüveget, mint az anyamellet. S hogy ez miért baj? Hát legfőképpen azért, mert ideális esetben a baba elsődleges táplálékforrása az anyatej, s előnyös, ha életének első napjaiban, heteiben, minél több alkalma van a gyakorlásra, hogy minél hatékonyabban juthasson táplálékhoz, s hogy a tejtermelés is beállhasson a megfelelő szintre. Természetesen az sem utolsó szempont, hogy a cumizavaros babák esetében gyakrabban jelentkezhetnek szoptatással kapcsolatos nehézségek – éppen abból adódóan, hogy a mellett is úgy próbálják szívni, mint a cumit. Ez az anya számára sokszor erős fájdalommal járhat, esetleg a mellbimbók kisebesedéséhez, a tejcsatornák elzáródásához, a tejhólyag kialakulásához is vezethet.

A másik gyakran hangoztatott cumi ellen szóló érv az, hogy a cumizás kihatással lehet a fogak fejlődésére. Habár manapság már több olyan cumifajta is létezik, mely állítólag nem befolyásolja a fogak és az állkapocs növekedését – ezek az úgynevezett ortodontikus cumik –, úgy hiszem érdemes fenntartásokkal kezelnünk ezeket az állításokat. Mindezen információk tudatában és minden félelmem ellenére adtam a lányunk szájába cumit az első közösen töltött éjszakánkon, mert úgy véltem, abban a pillanatban fontosabb volt az alvás, mint a cumi okozta lehetséges következmények. Ma már nem vagyok biztos abban, hogy jól gondoltam.

Hogyan alakult nálunk a cumizás, és hogyan szoktattuk le a totyogósunkat?

Eleinte nagyon céltudatosan használtuk a cumit – a szó szoros értelmében csak segédeszközként szolgált. Szinte kizárólag altatáshoz vettük elő és következetesen kivettük a szájából, mikor már elég mélyen aludt. Ez idővel problémát jelentett, hiszen sokszor előfordult, hogy pont azért ébredt fel korábban vagy éppen többször, mert eltűnt a szájából a cumi, ami elalváskor még ott volt. Bizonyára sokak számára ismerős ez a jelenség. Persze a legelején ez nem jelent túl nagy gondot, hiszen egy újszülött egyébként is sokszor ébred, akár cumizik, akár nem. Inkább azzal volt gond, mikor már megtanulta önállóan visszatenni a szájába, majd később kérni, követelni, akkor is, ha még nem volt alvás idő. Annak ellenére, hogy tudatosan és csakis indokolt esetekben akartuk használni a cumit, hogy megfogadtam, az én gyerekem szájában nem lóg majd egész nap egy darab műanyag, másfél éves korára a lányom képes volt akár egész nap is cumizni. Nagyjából ebben az időszakban döntöttem úgy, hogy eljött az ideje a leszoktatásnak.

Az elején a legnagyobb nehézséget persze nyilván az jelenti, hogy kitartóan ellen kell állnunk a totyogós állhatatos követelőzésének. A teljes megvonást nem tartottam túl jó ötletnek, legfőképpen azért, mert a szoptatás elhagyásakor is a fokozatosság elve vált be. Kezdetnek visszatértünk az első hetekben alkalmazott cumit csak alváshoz használunk módszerhez. Természetesen nem ment zökkenőmentesen, de pár nap alatt sikerült a cumizást lekorlátozni az alvásidőkre. Ezt követően jöhetett a figyelemelterelés. Mikor alvásra került a sor, egyszerűen csak nem kínáltam fel a cumit, majd elkezdtünk mesét olvasni. Ha eszébe jutott és kérte, elkapta. Viszont onnantól kezdve, hogy két-három egymást követő este is elfeledkezett a cumiról, többé nem vettük elő kérésre sem. Nem biztos, hogy csak napok kérdése, akár hetekbe is telhet, de a végén sikerülni fog.

Miért vagyok hát továbbra cumiellenes?

Bár a lányom viszonylag hosszú ideig cumis volt, továbbra is úgy vélem, talán jobb lett volna teljesen elkerülnünk. Amellett, hogy a leszoktatás borzasztó macerás lehet, vannak más, komolyabb okai is annak, hogy továbbra is cumiellenes vagyok. Egészen pici korban az alvásnál okozhat fennakadásokat az állandó cumikeresés. Számunkra a legnagyobb gondot mégis inkább a cumizavar jelentette. Meggyőződésem, hogy a mi esetünkben a szoptatási nehézségek mögött a korai cumihasználat állhatott. Persze soha nem fog kiderülni, valóban így történt-e, mindenesetre ismerőseim körében azt tapasztalom, hogy a nem cumizó babák esetében lényegesebben kevesebb szoptatással kapcsolatos akadály merül fel. Az utolsó nyomós ok a cumi ellen pedig az, hogy ortodontikus cumi ide, vagy oda, igenis látom, hogy a cumizás okoz fogászati elváltozásokat. Természetesen ez is lehet a véletlen műve, hiszen nem minden cumizó babának lesz aztán egyenetlen fogsora. Mindenesetre érdemes sorra venni az érveket, ellenérveket, s mérlegelni, hosszú távon megéri-e cumiztatni a gyermekünket. És persze ne felejtsük el, hogy lehetünk mi cumipártiak, ha a gyermekünk meghozza a döntést helyettünk, s úgy határoz, ő már pedig nem kér ebből a darab szilikonból – hiszen ez a jelenség sem ritka. Bárhogy is döntünk, fontos észben tartani, hogy a cumi kérdését nemigen lehet elrontani. Időnként pedig elő fog fordulni, hogy bármelyik elvünknél fontosabb lesz az az ötpercnyi csend, amit a baba szájába nyomott cumi biztosít egy embert próbáló napon.