2024. március 28., csütörtök

Vajdasági gólyafészkek

Fellinger Károly felvidéki költő bácskai, bánáti és szerémségi településekről írt verseket

Fellinger Károly felvidéki költő, helytörténész. 1963-ban született Pozsonyban. Jókán él. Magyarul 30 könyve jelent meg, versek, gyerekversek, mesék, falumonográfia. Írásai könyv alakban angol, francia, német, spanyol, orosz, szlovák, szerb, albán, román, török, görög nyelven is napvilágot láttak. Vajdaságról két verseskötete fog megjelenni: a Vajdasági gólyafészkek – Bácska és a Vajdasági gólyafészkek – Bánság, Szerémség.

Honnan az ötlet, hogy felvidéki, anyaországi, majd pedig vajdasági – bácskai és bánáti, szerémségi – településeket foglaljon versbe? Ahogy a verseket olvasva leszűrhető, sok esetben személyes tapasztalat, élmény, de nem kis kutatómunka is kellett, hogy megragadja azt, amit a költő, a virtuális vagy valósan odautazó látogató lényegesnek tart egy adott településről. Hogyan történt ez az anyag-, jobban mondva élménygyűjtés?

– Mivel sok falujáró verset írtam a múltban, unokaöcsém felvetette a kérdést, miért nem gyűjtöm őket össze egy kötetbe. Igen ám, de én szerettem volna valami újat is létrehozni egy esetleges kötettel. Arra gondoltam, hogy a környékünkhöz közeli járások magyarok által is lakott falvait, városait verselem meg, hisz a régi verseim is erről a tájról íródtak. Így született meg a Csatangoló, ami valóban elnyerte az olvasók tetszését, ráadásul Madách-nívódíjban is részesült. Ezt a kötetet ma már lehetetlenség beszerezni. Aztán a kiadóm biztatására folytattam a faluversek írását, megjelent a Barangoló, s ekkor már tisztult a kép, úgy döntöttem, Szlovákia valamennyi magyar kötődésű települése verset érdemel. Mivel Covid-időszak volt, a kulturális rendezvények is szüneteltek, kihasználtam ezt a „kényszerszabadságot”, elkezdtem kutatni, könyveket, internetes szövegeket, cikkeket olvasni, sőt, helytörténész barátaimat is bevontam a munkába.

Hamarosan megíródott a Lófráló és a Bóklászó. A rádiós interjúkban arra bátorítottam a felvidéki magyarságot, hogy a szülőföldünkön is rengeteg szép látnivaló van, menjenek, ismerjék meg közelről a Felvidéket, ha már külföldre nem utazhatnak a járvány miatt. Aztán magyarországi biztatásra megírtam a Vándorlót, a számomra legfontosabb anyaországi járások falvairól, városairól szóló helytörténeti verseskönyvet, amiben a néprajz, a történelem és a költészet találkozik.

Aztán tavaly novemberben jött a gondolat, pont a születésnapomon, mi lenne, ha folytatnám a sorozatot a határon túli magyarsággal. Január végére megírtam a Kárpátalja, a Muravidék és a Drávaköz településeiről szóló versikéket. Sajnos, miután Dupka György hathatós segítségével befejeztem a Kárpátalját, kitört a háború, Oroszország megtámadta Ukrajnát. S mivel a volt Jugoszlávia magyarlakta területei közül már csak a Vajdaság hiányzott, Kovács Jolánka bátorítására és segítségét igénybe véve megírtam a vajdasági településekről szóló verseket. Szerémséggel kezdtem. Ott ugyan még nem jártam, de középiskolai történelemtanáromtól, Pukkai Lászlótól egy életre megtanultam, hogy ez a terület a török idők előtt szőlészetéről, borászatáról híresebb volt, mint ma Tokaj vagy Eger. Vajdaságról két kötet fog megjelenni: a Vajdasági gólyafészkek – Bácska és a Vajdasági gólyafészkek – Bánság, Szerémség. Nagyon meglepett, hogy Vajdaság mennyire sokszínű, történelemben, művészetekben gazdag hely.

Közben most fog megjelenni a 18., nem magyar nyelven napvilágot látó kötete, Kovács Jolánka fordításában. Ez a második szerb nyelvű könyve. Mennyire érzi fontosnak az irodalmak átjárhatóságát, hogy a költő megossza gondolatait a más anyanyelvűekkel is?

– Az első kötetet is Kovács Jolánka fordította. Vele állandó kapcsolatban vagyok, többször találkoztunk Dunaszerdahelyen, rendszeresen ír recenziókat, kritikákat könyveimről, ismeri írásaimat. A mostani, szerb nyelvű kötet verseinek a fele még nem jelent meg magyar kötetben, friss írások. Hamarabb látnak napvilágot szerbül, mint magyarul. Én szeretem tudni, milyen a mai világ irodalma, ezért szívesen olvasok másoktól, remélem, az én köteteimmel is így vannak az olvasók Franciaországtól Kanadáig. Az angol–magyar mesekötetem azért is kétnyelvű, mert néhány, Angliába költözött ismerősöm mondta, hogy lenne ilyenre igény, nemcsak itthon, de Londonban is. Az irodalom átjárhatóságát nagyon fontosnak tartom. A magyar nem világnyelv, de a műfordítások által rengeteg kiváló magyar költőt, írót adott a világnak a múltban és ma is.

Felnőtteknek vagy gyerekeknek nehezebb verset írni?

– Szerintem gyerekeknek nehezebb, mert az nagyobb felelősséggel jár. Amikor író-olvasó találkozón a gyerekek elszavalják a verseimet, néha átírják a költeményt. Ekkor tudom, hogy hibáztam az eredeti szövegben, mert nem a gyerek nyelvén írtam. Ez a svéd típusú verseimre még jobban igaz. Én interaktív találkozókat tartok az iskolákban, és ilyenkor magam is kérdezek a gyerekektől, árulják el, melyik ma a menő könyv, tanácsot kérek tőlük, mit érdemes elolvasnom.

Helytörténeti írásai is vannak, a Felvidéken meséket, mondákat gyűjtött. Ez egy értékmentés a jelennek, a jövő generációinak?

– Mivel polgári foglalkozásom szerint mezőgazdász vagyok, agronómus, munkámból kifolyólag rengeteg tanyát bejártam, megismertem a falvak határában fekvő dűlők neveit, a gyógynövényeket, meséket, babonákat hallottam az idősektől.

Felgyűjtöttem a Mátyusföld és Felső-Csallóköz mese- és mondavilágát. Sajnos adatközlőim legtöbbje már eltávozott ebből a világból. A mese- és mondagyűjtést még 14 évesen kezdtem, amikor az édesanyám megvette nekem az első kazettás magnót, amiért két hónapot dolgoztam a nyári szünetben a szövetkezetben. Igen – bár talán nagyképűen hangzik –, de értékmentés ez. Öt perccel éjfél előtt történt…

Visszakanyarodva a két vajdasági, tehát a bácskai és bánáti, valamint szerémségi kötetre: hozzájuthat majd nálunk is az olvasó?

– A budapesti AB ART kiadó fogja ezeket a könyveket terjeszteni, továbbá Kovács Jolánkának is adni fogok vagy 200 darabot, hogy ingyen, ajándékként juttassa el a könyvekben szereplő falvakba, városokba, településekre.

A gólyafészek szimbolikus jelentését is mindenképp meg kell említeni: a bőséges gyermekáldás iránti vágyat szimbolizálja, de az alföld kedvelt madara, és az otthonosság jó érzését is kelti egy gólyafészek?

– Kedvenc költőm Tompa Mihály. Az ő verse is ihlette a címet. Igen, a Vajdasági gólyafészkek szimbolikus cím. Fontos a magyarság összetartása és a gyermekáldás a Kárpát-medence minden szegletében.

Pancsova

A Dunában s a Temesben

pancsol Pancsova,

gyűszűvirágját letette,

nem tudja, hova.

Vegyiparáról lett híres,

ez adott reményt,

Manno Miltiades egykor

itt született, s élt.

A labdarúgó ligának

gólkirálya ő,

az első két bajnokságé,

s nem is meglepő.

Középcsatár, jobb fedezet,

egypárevezős,

görög família sarja,

ki sportban a hős.

A Dunában s a Temesben

pancsol Pancsova,

gyűszűvirágját letette,

nem tudja, hova.

Péterréve

Péterrévén Pál a révész,

nem jár a rúd sose rája,

a sok kapott aranypénzből

felépült a palotája.

Felesége mégis szegény,

tisztít vagy ezer ablakot,

takarítónőt szeretne,

de reá pénzt még nem kapott.

Péterrévén Pál a révész, 

Pétereket ki nem állja,

a gyermeke mégis az lett,

makacs neje megtréfálta.

Magyarcsernye

Magyarcsernyén, Magyarcsernyén

cseresznye függő a divat,

aki betér e faluba,

cseresznyepálinkát ihat.

Sújthatta kegyetlen árvíz,

kolera tizedelhette,

mégis akadt elég magyar,

mert nem mentek idegenbe.

Petőfi Sándor mellszobrát 

koszorúzza Magyarcsernye,

szülőföldről szaval egy lány,

maradjon, ki messze menne.

Falunapot tartanak itt, 

fő a gulyás, szól a zene,

táncolnak az iskolások,

könnyes az öregek szeme.

Buzitova nevű pusztán

falu épült a hű népnek,

sokszor körözget fölötte

a galambképű szentlélek.

Ludas

Ludasi-tóban a halak

nem láttak még soha ludat,

nem ludasak ők semmiben,

hiába vannak ennyien.

Bárcsak kacsa lenne e hír,

dadogja egy arab emír,

ha kacsából több a haszon,

azt tart a nép itt, Ludason.

Kevevára

Kevevára, Temeskubin

déli oldalán romhegyek,

az erődítményből várat

Árpád vezér építtetett.

Keve vármegye központja

megtetszett a törököknek,

a magyarság elmenekült,

helyükre délszlávok jöttek.

Dani Zoltán, a katona

találmánya szenzáció,

általa semmisülhetett

meg a híres lopakodó.

Nyugdíjas már, de láss csodát,

Székelykevén, aki látja,

azt beszéli, lecserélte

gépfegyverét péklapátra.