2024. április 19., péntek

A világunk is abszurd

Hétfőn mutatja be a KDSZ a Zalán Tibor műve nyomán készült Ne lőj a fecskére! című előadást

Bemutatóhoz közelít a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház. A Zalán Tibor drámája nyomán készült Ne lőj a fecskére! című produkció premierje e hónap 24-én lesz, a repríze másnap. Az előadás rendezője Hernyák György:

– Ez a darab sok mindenről szól, az életünkről, a bezártságról, a szabadság lehetőségeiről, de a nézőre bízom, hogy mit visz haza belőle és mit nem. Egy faluban, egy lakodalom után, megjelenik egy ember, aki ott ragad abban a közegben. Az pedig, hogy miért, a végére kiderül, vagy a nézők eldöntik. Egyesek szerint ez egy abszurd dráma, de Zalán Tibor azt mondta, hogy valószerű történet. Ez elgondolkodtatott, hogy vajon mi a különbség az abszurd és a reális között. Ha a mai világunkat nézzük, az is abszurd. Amikor a rendező hozzányúl egy szöveghez, akkor azt egy kicsit mindig átalakítja. Függetlenül attól, hogy mikor írták. Boro Drašković tanárunk azt mondta anno, hogy konzultáljunk a szerzővel. Megkérdeztük: mi a helyzet, ha meghalt? Azt válaszolta, akkor is. Ez vonatozik Shakespeare-re is. El kell olvasni minden drámáját, utána kell nézni a kornak, mikor és miért írta, felfedezni, mit akart mondani vele. Ehhez pedig rakjuk hozzá, hogy mi mit akarunk közölni. Megközelítőleg tíz Zalán Tibor-darabot vittem színre. Több mint harminc éve ismerjük egymást, régi barátok vagyunk. Ő nemcsak író, hanem költő és dramaturg is. Ez nagyon érdekes, mert a költő és a drámaíró közt óriási a különbség. Aki tud verset írni, nem biztos, hogy drámát is, vagy fordítva. Zalán Tibor mindebben otthonosan mozog – mondta lapunknak Hernyák György, aki azt is kifejtette, hogy számára mit jelent a színház.

– Számomra a színház kontaktus. Nem csak a színész és a néző közti. Az már az utolsó láncszem. Az első, amikor a szerző a szövegét írja, a kontaktusa a világgal. Játszódjon is bárhol és bármikor a drámája, az űrben, a jövőben, akkor is arról a közegről ír, amiben él. Ha nem ezt teszi, akkor nem jó a dráma. A következő kontaktus a rendező és a szerző közt történik meg. A rendező hozzáad valamit a darabhoz, nagy valószínűséggel el is vesz, és alakít rajta a többi alkotó is, akikkel együtt dolgozik. Azután a rendező találkozik a színészekkel, és ők is tesznek hozzá valamit. Talán a legtöbbet, hiszen a teljes lényüket adják, a testüket, a lelküket, a tapasztalatukat. Azt gondolom viszont, hogy a rendező is ezt teszi, és mindenki más. Az előadás zeneszerzője Hernyák Kati, a lányom, aki először készít színpadi zenét. Ő is hozzáadta a saját élményvilágát, akárcsak Saša Senković díszlettervező, Janovics Erika jelmeztervező, és a koreográfusunk, Búbos Dávid, a KDSZ színésze, aki játszik is az előadásban. A szereplők közül csaknem mindenki a tanítványom volt, így eleve megtörtént a kontaktus. Mindannyian ugyanebben a világban élünk, pontosan tudjuk és érezzük, mi gátol bennünket, mi az, amit beleteszünk az előadásba, és az hat-e a nézőre – fejtette ki Hernyák György.

Az előadás szereplői Mészáros Gábor, Verebes Andrea, Ricz Ármin, Hajdú Sára, Kucsov Borisz, Búbos Dávid, Szőnyi Márton és Kovács Nemes Andor.

Ricz Ármin a jó hangulatú próbafolyamatot emelte ki:

–  Hernyák György az egyetemen tanított, több produkcióban dolgoztunk együtt, és szerette volna, ha játszanék az előadásban. A munkafolyamat kulcsa szerintem pont az volt, hogy mindannyian ismerjük egymást, úgy érzem, barátok vagyunk, és már többször játszottunk együtt. A próbafolyamat során ezért nem is volt feszengés egymás irányába, az első pillanattól kezdve családias volt a légkör. Ha rögtön a próbák elején megvan ez a fajta bizalom, lazaság, akkor ez egy nagyon hasznos állapot a kreativitást és az alkotási folyamatot illetően. Izgalmasnak találom az előadás formanyelvét, hogy egy stilizált, absztrakt világról van szó. A karakterem is ilyen, talán a főszereplőn kívül mindannyian úgymond stilizált lények vagyunk – hallottuk Ricz Ármintól, aki nem először játszik a KDSZ-ben, legutóbb a Liliomban szerepelt, amit Kovács Frigyes rendezett.

Kucsov Borisz elmondása szerint a közönség érdekes előadásra számíthat:

– Ez egy abszurd történet, régen foglalkoztunk ilyen jellegű darabbal. Egyre mélyebb rétegekbe belekúszó történetről van szó, amely szórakoztató is. Várjuk az előadás találkozását a közönséggel. A próbák során könnyen összekapcsolódtunk, úgy a tanár úrral, mint a vendégszínészekkel is. Hernyák György a mesterképzésen volt a mentorom. Számára nagyon fontos a kapcsolat a színész és a rendező között, ezt mindig kihangsúlyozza, és szerintem létrejött ez a kapcsolat – mondta Kucsov Borisz.

A főszerepben Mészáros Gábort láthatjuk majd:

– Egy vendég érkezik egy közösségbe, őt játszom én. Ahogy zajlanak a történések, lassan felismeri a szituációt és kiteljesedik egy különleges helyzet. Számomra érdekes az, hogy ilyen szöveg alapján dolgoztunk. Szokatlan tőlünk, hogy egy megírt darabot vigyünk színre, de nem kívánt sokkal másabb munkamódszert. Ahogy haladtunk előre a történettel, jobb és jobb dolgokat fedeztünk fel együtt. Jót dolgoztunk – hallottuk Mészáros Gábortól.

Az előadás plakátját Kreszánkó Viktória tervezte.