2024. április 18., csütörtök

MagyarZó Pistike messéi

A zakértők szerint egy újabb koronavírus-hullám kezdetén vagyunk, amely erősebb lesz az előzőnél. Mint mondják, ettől nem kell megijedni, de azért nem árt az óvatosság. Amama óvatos is, ő már a sima influenzától meg a megfázástól is tartogat, ezért mindenáron szeretné, ha otthonunkban megkezdődne a fűtés. Ámazonban a fater is óvatos teremtés, csakhogy ő meg a zenergiaspórolás híve, aki elnapolná a fűtési idény kezdetét, és addig nem gyújtana be, amíg nem muszáj.

– Melegítsél be a házban! – tiltakoza az öreglány. – Hideg van, és különben is itt az ideje!

– Ugyan miért lenne itt?! – kérdé atata. – Tombol az indián nyár, napközben pólóban lehet lenni, esténként bebugyolálhatod magad egy pokrócba, aludni meg hűvös zobában az igazi!

– Idefigyelj, Tegyula! – hörtyene fel a muter. – Nem képzeled tán, hogy majd kesztyűben és sapkában ülök a zobában?! Rendben, nem viselek télen tangabugyit, no de szőrmés tundrabugyogót sem akarok hordani!

– Pedig szívesen megnéznélek benne, Tematild! – enyelege az öreg.

– Azt elhiszem – kacérkoda amama –, de nem akarok ide túlélő tábort a télen! És uopste nem vagyok vevő a dumára arról, hogy extrém körülmények közt hogyan edződik a test.

– Pedig az állhatatosságnak megvan a jutalma – mondá a fater. – A zerb tudósok a Noléről neveztek el egy barlanglakó futrinkafajt, amelyet a nyugat-zerbiai Povlen hegyen fedeztek fel. Azért róla, mert ugyanolyan gyors, erős, rugalmas és kitartó, mint a világklasszis teniszező.

– Akkor jó! – lélegeze föl az öreglány. – Megijedtem, hogy Zerbiában már a rovarok is olyan haszontalan tevékenységgel múlatják az idejüket, amilyen egy labda ide-oda ütögetése.

– Nem is olyan haszontalan tevékenység az – kontráza az éppen betoppanó Zacsekné –, jó sokat hoz a konyhára, ami ilyen inflációs időkben uopste nem baj. Ezek a teniszezők jóval többet keresnek, mint egy szívsebész, egy pilóta vagy egy egyetemi tanár…

– Elég sokat elárul ez a civilizációnkról – jegyzé meg atata.

–...valójában az a haszontalan, egyben értelmetlen és felesleges cselekedet – folytatá gondolatmenetét a Zacsekné –, amikor valaki órákon át bámulja ezt a labdaadogatást a tévében.

– Mi tagadás, szívem – kommentála a felesége mögött érkező Zacsek –, a Duvalius djokovici névre keresztelt, hosszú lábú ragadozóbogarat is zívesen megnézném akció közben.

– A közelmúltban egy Montenegróban felfedezett édesvízi csigafajt is a Noleról neveztek el – ismertetéa fater. – Őt Travuniana djokovicinek hívják.

– Ebben az esetben mi volt az indok?! – értetlenkede amama. – A cérnagórai csiga is olyan fürge, mint a Nole?!

– Ha már a tudománynál tartunk – messéle a Zacsek –, tudósok megaszondták, hogy lőttek a Csendes-óceánnak! Előrelátásuk szerint háromszáz millió év múlva hűlt helye lesz.

– Annyi idő múlva a mai tudósoknak még hűlt helye sem lesz – epéskede a Zacsekné.

– Egy zuperkontinens jön létre, és a nagy vizet elnyeli a föld! – sóhajta az öreg. – Úgy tűnik, aligha éri meg a milliárdadik zülinapját a Csendes-óceán.

– Engem ez a hír irtó elkeserít – sopánkoda a muter. – Itt van ez a sok politikus, művész meg tudós, akik egy életen át gürcölnek azért, hogy tettük, nevük, zellemiségük fennmaradjon, benne legyenek a törikönyvben meg a lexikonban, erre kiderül, hogy egy idő után nyilván már törikönyv meg lexikon sem lesz. Mire számíthatunk mi, emberek, ha az óriási dinók is eltűntek, és még egy hatalmas óceán sem marad fenn mindörökké?!

– Egy óceán semmi, zomzédasszony! – legyinte a Zacsek. – A tejútrendszerben nemrég galaktikus temetőt találtak, amely tele van egykori hatalmas égitestek csonkjaival. A tudósok szerint a maradványok valaha a Napunknál nyolcszor nagyobb tömegű csillagok voltak, amíg ki nem fogytak az üzemanyagból, és fekete lyukakká vagy neutroncsillagokká nem omlottak össze!

– Hamarosan mi is úgy omlunk majd össze – sopánkoda a Zacsekné –, amikor majd elfogy az üzemanyag, a gáz, a víz, a homok, a faanyag, a cukor, a liszt, az étolaj, a tej...

– Ne csüggedjen! – vigasztalá atata. – Van remény! A környezetvédelem nevében Új-Zélandon megadóztatnák a tehenek böfögését, mert az üvegházhatású gázok miatt sok tehén esetében már jelentős a károsanyag-kibocsátás.

– Kíváncsi vagyok, hogyan számolják majd ki az új adó összegét – vakará a fejét a Zacsek.

– Vissza Európába! Hallottátok, hogy újabb francia forradalom van kilátásban?! – hüledeze az öreglány. – Az értelmiségiek felhívására vasárnap a franciák masírozni fognak a Micron ellen!

– A friss irodalmi Nobel-díjas, Ani Ernő is a felbujtók között van! – fűzé hozzá a Zacsekné.

– Azzal vádolják a francia államfőt, hogy nem tett meg minden tőle telhetőt a zegénység leküzdése ellen – magyaráza a Zacsek –, miközben tombol az infláció, az árak növekednek, a különben is gazdag kompániák pedig egyre gazdagodnak, tovább mélyítve a szakadékot a gazdagok és a zegények között!

– A Vučko dörzsöltebb – heccelőde a fater –, ő előre bejelentette, hogy újév előtt minden fiatal kap az államtól öt–öt ezer dinár támogatást, s ily módon vélhetően elejét vette az esetleges tiltakozásoknak.

– Hogy nem jut ilyesmi a Micron eszébe?! – veté fel a költői kérdést amama.

– Mert nem olyan agyafúrt, mint a mi haladó vezérünk – csipkelőde a Zacsekné.

– Így kell megvásárolni a zociális békét a társadalomban – spekulála a Zacsek. – Azt azonban tudni kell, hogy valakinek csak ki kell fizetni ezt az újévi ajándékot!

– Azt is elárulta a Vučko legutóbbi megazónoklatában – közlé az öreg –, hogy Zerbia addig fogja tartani a jelenlegi politikai irányvonalat, amíg a belőle származó kár nem lesz nagyobb a belőle származó haszonnál.

– Nahát! – csodálkoza a muter. – Ezt eddig is tudtuk, csak azt nem árulta el, hol húzódik a vörös vonal, amelyen túl módosításra szorul majd az el nem kötelezett politika.

– Valószínűleg az EU-s pénzek visszatartása már eléggé az lenne – kuncoga a Zacsek. – Most még csak pirongatnak, de fennáll a veszély, hogy lassan megvonják tőlünk a zsebpénzt!

– Ja! – bólogata atata. – Nagymértékben csökkent a külpolitika összehangolásának az aránya az EU külpolitikájával. Magyarán: nem vezettünk be zankciókat a ruszkiknak!

– Azt állítják, hogy feszült a kapcsolat a zomzédokkal, de ez csak részben igaz – helyesbíte az öreglány –, hiszen a magyar–zerb barátság az aranykorát éli!

– A kedvencem – így a Zacsek –, azt írják: „korlátozott előrelépés a korrupció elleni küzdelemben”. A brüsszeli bürokraták nyilván nem értik, hogy nálunk ez a kultúra szerves része! Szinte hagyományápolás! Felénk akkor kezdesz bele valamibe, ha ismersz valakit, aki segít „elintézni” ezt meg azt. Itt már igazából csak azt zavarja ez a jelenség, aki épp nincs benne a dologban!

– Meg káo nincs előrelépés a szólászabadság terén – fintoroga a Zacsekné. – Hogy ne lenne, amikor még elítélt erőszaktevők is helyet kapnak a zújságban, hogy ecseteljék „kalandjaikat”?!

– Ők igen – dünnyöge a fater –, és ennek is megvan a maga logikája. Amíg az ő élménybezámolóikon csámcsog, addig sem elégedetlenkedik a pórnép!

Pistike, halkan böfögő kistudós kötött fuszekliban