II. Erzsébet királynő szeptember 8-i halálával új korszak kezdődött hazájában, ahol fia, III. Károly került a trónra. Uralkodása több változást is hoz az alattvalók számára, akiket alighanem a pénzcsere érint majd leginkább. A pénzérmékre és bankjegyekre ugyanis a jövőben az új király arcképe kerül, felváltva azokon a néhai uralkodó portréjait.
III. Károly képmásával már az év vége előtt két érme is megjelenik. Az egyik az 50 pennys lesz, a másik pedig egy különleges, ötfontos emlékérme. Az új évtől várhatóak az újabb névértékű pénzek. Hogy addig mennyit veszít értékéből a font, jelenleg senki nem tudja megmondani.
Az utóbbi időben ugyanis rendkívül rossz napjai voltak. A dollárral szemben szinte folyamatosan gyengült, tavaly november óta bő 25 százalékkal ér kevesebbet. Más devizákhoz képest is sokkal gyengébb. A napokban többen már attól tartottak, hogy összeomlik az árfolyama.
Szeptember végén ugyanis előfordult, hogy már csak 1,03 dollárt adtak érte, tavaly novemberben pedig még 1,38 dollárt. Ilyen alacsony szintre 1971 óta nem süllyedt az amerikai valutával szemben. A napokban kicsit erősödött, de ez nem nyugtatta meg a piacokat, amelyek lassan már a szigetország gazdasági recesszióját is kezdik beárazni.
A font látványos gyengülését az okozta, hogy a kormány nemrég évtizedek óta nem tapasztalt adócsökkentési programot jelentett be, amivel a gazdasági visszaesés hatásait és a meredeken emelkedő megélhetési költségeket szeretné mérsékelni. Az intézkedés csaknem 45 milliárd font (51,25 milliárd euró) bevételtől fosztja meg a kormányt, amely a hiányzó összeget hitelfelvétellel tudná pótolni, ám ebben az esetben tovább növelné az államadósságot. A problémákat súlyosbítja, hogy közben (szép csöndben ismét) növeli a kiadásokat.
A font országon belül is jócskán veszített értékéből, hiszen az infláció negyven éve nem látott magasságokba emelkedett. Júliusban hajszállal meghaladta a tíz százalékot, majd augusztusban picikét lejjebb csúszott (9,9 százalékra).
A jegybank kamatemelésekkel próbálja orvosolni a helyzetet, ám eddig csekélyke sikerrel. A tavaly decemberi rekordalacsony (0,10 százalékos) kamatszintről már eljutott 2,25 százalékra, ami tizennégy éves csúcsnak felel meg.
Miközben sokan a szeptemberben hivatalba lépett új kormányt és elődjét hibáztatják a súlyos helyzetért, mások az Egyesült Államokra mutogatnak, amelynek jegybankja (Fed) a – helyi pénzromlás elleni küzdelemben alkalmazott – sorozatos kamatemelésekkel és szigorúbb monetáris politikájával félelmetesen megerősítette a dollárt. Olyannyira, hogy a világ vezető valutáinak mindegyike jócskán meggyengült vele szemben, ami egyre jobban nyugtalanítja az érintett országokat.
A Fed eltökélt szándéka, hogy letöri az inflációt, amely március óta (éves összevetésben) majdnem mindegyik hónapban jócskán 8 százalék fölött tanyázott. Kivéve a júniust, amikor 9,1 százalékra ugrott. A cél az évi két százalékos szint elérése, ami legjobb esetben 2024 végén lehetséges, de valószínűleg inkább az utána következő évben.
A jegybanki alapkamat az USA-ban már 3-3,25 százalékra emelkedett, s az év végéig elérheti a négy százalékot. Az EU központi bankja (ECB) sokkal lomhább, holott az infláció a közösség területén (átlagban) már 9,1 százalékon állt augusztusban, szeptemberre pedig tíz százalékot jeleztek előre a szakmai szervezetek. Az ECB a múlt hónap elején emelte az alapkamatot 0,75 százalékra, amit szakemberek elégtelennek, sőt némelyek nevetségesen alacsonynak tartanak.
A piac ezért elég bizalmatlan az uniós gazdasággal és valutával szemben. A dollár árfolyama – húsz év óta először – már a nyáron paritásba került az euróéval, sőt az utóbbi időben maga alá is gyűrte, vagyis valamicskével többet ér nála.
Jócskán megerősödött a névrokonaival, azaz az ausztrál és a kanadai dollárral, de a jennel és a jüannal szemben is. Márpedig az utóbbi két valuta szintén fontos szerepet játszik a nemzetközi kereskedelemben, de az ázsiaiban mindenképp. A nagy felfordulás hatására a japán monetáris hatóságok kénytelenek voltak beavatkozni a jen védelme (megerősítése) érdekében, amire majd’ huszonöt éve nem volt példa a szigetországban.
A japán központi banknak is fel van adva a lecke: augusztusban nyolcéves csúcsra, 2,8 százalékra emelkedtek a fogyasztói árak a szigetországban, meghaladva a régóta várt kétszázalékos szintet. Ezért el kell dönteni, hogy növelik-e az alapkamatot, vagy nem. Ha vonakodnak, bajba kerülhetnek, hiszen a Fed folytatja a kamatok felfelé srófolását. Ezzel pedig tovább nő a különbség a két ország devizájának kamata között, ami a jen árfolyamának további gyengülését vonhatja maga után.
Sokan attól tartanak, hogy a jen és a jüan árfolyamának további esése pénzügyi válságot, esetleg összeomlást idézhet elő Ázsiában. A higgadtabb elemzők nyugalomra intenek, ám azt nem zárják ki, hogy a világgazdaság lassulásával, esetleg recesszióba kerülésével, és a Fed kamatemelési sorozatának folytatásával valószínűleg fokozódnak a kockázatok.
A piaci szereplők egy része már-már pénzügyi összeomlástól tart. Felidézik az 1998-as krachot, amely letarolta szinte egész Ázsiát. Az akkori összeomlás rossz emléke azóta is kísérti a kontinenst, amely szerencsére valamennyire okult az egészből, és a térség országainak többsége jelenleg már (állítólag) nagyobb devizatartalékokkal és kevesebb dolláralapú hitellel rendelkezik, mint 1998-ban, s így vélhetően kevésbé sérülékeny.
