Vannak egyszínű tehenek és vannak tarkák is. Az üzletekben a tejkínálat is időnként és helyenként egyszínű, máskor és máshol viszont tarka. A tejtermelésben az egyébként is fennálló gondokat jelentősen súlyosbítja, hogy az aszályos év miatt a takarmánykészletek minőségileg és mennyiség szempontjából is elmaradnak a szokásostól. De mivel más ágazatokban is sokasodnak a gondok, már nem csak az a kérdés, hogy lesz-e elég tej, hanem – képletesen szólva –, hogy lesz-e mit a tejbe aprítani.
A szerb kormány most érvényben lévő döntése alapján megszűnt a korábban bevezetett, a tejre vonatkozó ársapka, vagy árkorlát, amely addig 128,99 dinárban szabta meg a 2,8 százalékos zsírtartalmú tartós tej literenkénti árát. Az alapvető élelmiszerek árára vonatkozó új szabályozás a tej esetében érvényes kereskedelmi árrést korlátozza, így az legfeljebb 10 százaléka lehet a kiskereskedelmi árnak. Ugyanakkor meg is tiltották a tej exportját, ami október 31-ig van érvényben. Egyelőre nem tudni, hogy a tilalmat azt követően is meghosszabbítják-e, illetve hogy esetleg nem vezetnek-e be ismét valamilyen árkorlátot. Egyelőre most (ár)sapka nélküli tejet lehet venni. Már ahol és amikor kapható. Mert a kép nagyon tarka. Bizonyos településeken, városokban most is üresek időnként a tejespolcok. Máshol viszont meglepő módon színesebb a kínálat, cseh, lengyel, szlovén és egyéb importból származó termék is kapható.
A boltban forgalmazott tej sokban különbözhet attól, amit a tehéntartók telephelyein kinyernek. Az „ördög” sokszor a részletekben rejlik. Sokféleképpen lehet tejügyben vizsgálódni. Például olyan nézőpontból is, hogy a természetes, frissen kifejt tejben a zsírtartalom 3,6–6 százalékos. A tág érték abból ered, hogy fajtánként is nagy eltéréseket mutat, de ugyanazon tehén tejének is különböző időpontokban lehet eltérő zsírtartalma. Ez sok tényező függvénye. Az étrend, az évszak, a tehén kora, a laktációs időszak és még nagyon sok minden befolyásolja. A teljes tej esetében átlagosan 84–88 százalék a víz, 12–16 százalék a szárazanyag, amely tejzsírból, tejfehérjéből, tejcukorból, ásványi anyagokból és vitaminokból áll. Az alkotórészek biológiai értéke, tejipari felhasználhatósága különböző. A tejzsír a tej egyik legfontosabb alkotórésze, egyben fontos élelmiszerek alapanyaga. Vaj, tejföl, tejszín, zsíros sajt készül belőle. Ezek a tejnél sokkal drágább termékek, ezért előnyös, ha a tejipari feldolgozásra kerülő tej nagy zsírtartalmú. Az EU legtöbb országában háromfajta tej kapható: az úgynevezett teljes tej, melynek zsírtartalma legalább 3,5 százalék, a félig fölözött tej, mely 1,5–1,8 százaléknyi zsírt tartalmaz, míg a sovány tej legfeljebb 0,5 százaléknyit. Most ugyan a piacon is összekuszálódott minden, de egyébként sok esetben az alacsonyabb zsírtartalmú termék volt a drágább, talán olyan hivatkozással, hogy diétás, egészséges, valamint magasabb feldolgozási fokot képvisel. Valójában azonban a tej zsírtartalmának csökkentése, a klasszikus értelemben vett „lefölözés”, amit ipari eljárás során egyfajta szeparálással érnek el, olyan mellékterméket eredményez, ami a tejnél jóval drágább termékek előállítására használatos.
Jelenleg az a helyzet, hogy általában van is, meg nincs is tej a boltok polcain. A sajtóban „furcsa tejnek” nevezett termékek is megjelentek, melyek állítólag lengyel, cseh, szlovén, vagy más államokból importált árucikkek. 120 és 200 dinár között alakul most a tej literenkénti ára a boltokban. Gyakran még képekkel illusztrált bejegyzések is megjelennek a lapok hasábjain és a közösségi oldalakon, melyeken a tejesüveg alatt jóval 200 dinár feletti ár szerepel. Valójában azonban ez esetben a másfél literes csomagolásról van szó. Nem árt tehát megnézni azt is, mi áll a csomagoláson, mekkora a zsírtartalom, honnan származik a tej. Korábban volt arra is példa, hogy importált külföldi tejport használtak tartós tej előállítására. Sőt sok évvel ezelőtt egyszer egy ismerősömmel külföldön tejnek hitt, vagy annak tetsző terméket vásároltunk. Aztán elolvastuk, hogy a reggeli italnak nevezett termék csomagolásán sehol sem szerepelt a tej szó, bár tényleg tej kinézete és állaga volt. Az összetevők között pedig egyedül a savópor volt az egyetlen olyan, aminek némi köze is lehet a tehenekhez.
A szerbiai tejtermelés a mostani furcsa helyzetet megelőzően is egyfajta kisebb krízisben volt. A szárazság és a világpolitikai helyzet bonyolulttá válása előtt is sok kistermelő hagyott fel a fejőstehenek tartásával. De sokan gondolják úgy, hogy a kormány a korábbi piaci szabályozással tette tönkre az ágazatot. A tejpiac most felszabadult, mert az árakat már nem korlátozzák, csak a 10 százalékos kereskedési árrésnek kell megfelelni. Korábban a tartós tej legfeljebb 129 dinárba kerülhetett literenként, de nem is olyan régen még 70–80 dinárért lehetett tejet kapni az üzletekben, zacskós tej pedig 65 dinárért is kapható volt. A tejhiány, az üres polcok arra kényszerítették az államot, illetve a feldolgozókat, hogy importálja a tejet. De vannak olyan kistermelők, akik már korábban úgy döntöttek, nem a felvásárlóknak adják át a tejet, hanem közvetlenül a fogyasztóknak. Az árszint nagyon tarka képet mutat, állítólag még olyan is van, hogy 75 dinárért adják háztól a tejet, de általában 100–150 dinár közötti árat szabnak meg érte.
A termelési költségek minden ágazatban, így a tejtermelés esetében is drasztikusan megemelkedtek. Az árak esetleges újbóli befagyasztása nagy valószínűséggel még nehezebb helyzetbe hozná a termelőket, feldolgozókat is. A lakosság vásárlóereje is korlátozott, ezért sokan vélik úgy, hogy az árakat a jövőben is szabadon kell hagyni, közben pedig a szociális védelemnek kellene gondoskodnia azokról, akik nem tudják megvásárolni a tejet.
Nem csak a tejtermelők vannak nehéz helyzetben. Sajnos minden ágazatban halmozódnak a gondok. A borászok sem dicsekedhetnek most. Az aszály és a piaci helyzet ebben a szektorban is összekuszált sok mindent. A bornak és a tejnek első látszatra nem sok köze van ugyan egymáshoz, de tudjuk, hogy valójában minden összefügg mindennel. Egy régi magyar mondás szerint pedig „a bor az öreg ember teje”. Ha a helyzet súlyosságát egy kis komolytalansággal szeretnénk végül feloldani, azt mondhatnánk, demográfiai adatokkal is alátámasztható, hogy elöregedőben van társadalmunk. Ha pedig igaz a mondás is, akkor kevesebb tejre, több borra lesz majd szükség a jövőben. Talán csupán ebben keresendő annak oka, hogy a két dolog ára is lassan kiegyenlítődik?
