Szerbiában az első félévben 328,6 millió eurót fizettek ki lakásokért, házakért, nyaralókért és más épületekért. A legdrágább házat 2,9 millió euróért értékesítették a belgrádi Savski venac városrészben, a nyaralók közül pedig a legtöbbet egy karlócaiért tettek asztalra: 410 ezer euróért vette meg az új tulaj. A Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai szerint idén januártól júliusig a legtöbben 70–120 négyzetméteres lakóteret vásároltak: Szabadkán 2200 eurótól 245 ezer euróig mozogtak az árak, Óbecsén ezer euróba került a legolcsóbb, 70 ezer euróba pedig a legdrágább ingatlan… – olvasom a jelentéseket, miközben meredten bámulok az előttem levő befizetőlapokra.
Az elsőt a lányom kollégiumi ellátásáért kaptam: a tavalyi 6500 dinár körüli összeg helyett most 10 200 dinár áll rajta. A több mint 50 százalékos drágulással már szeptember elején szembe kellett néznem. Hideg zuhanyként ért a hír, miközben épp a minimálbérről folytatott tárgyalásokról írtam. A döbbenetet kisvártatva mély felháborodás követte: sokadszorra vetettem már papírra, hogy az állam legfeljebb 40 ezer dináros létminimumot határozna meg a jövő évre, hisz 14 százalékos inflációt jegyez az ország… A boltból hazatérő férjem durrogása persze minden szempontból cáfolta a hivatalos álláspontot, hisz a mindennapi kenyérért és tejtermékekért csaknem dupla annyit fizetett, mint év elején. Még keserűbben folytattam hát annak a 14 százaléknak a hirdetését, amely az államvezetés szerint a minimálbér meghatározásának történetében „az eddigi legnagyobb mértékű növelés”. És amelynek több mint egy negyedét képezi az A osztályzású kollégiumi ellátás megtérítése. Elkerülhetetlen az összevetés: hogy emelheti a drágulásra hivatkozva az oktatási minisztérium több mint 50 százalékkal a kollégiumok költségét, ha hivatalosan 14 százalékos inflációt ismer el ugyanaz az állami vezetés?
A döntéshozókhoz valahogy azok a szeptemberi sajtóbeszámolók sem értek el, amelyek az egyetemisták lakhatási problémájáról szóltak. Pedig a diákok személyes vallomásait az a közvélemény-kutatás is alátámasztotta, amelyet az Újvidéki Egyetem Technológiai Kara végzett el. A felmérés eredményei ugyanis világosan kimutatták, hogy minden negyedik egyetemistának emelték a bérleti díját az elmúlt egy évben, a 40 százalékuk pedig további drágításokra számított. A kérdezettek 50 százaléka állította, hogy a tavalyinál magasabb összeget idén sem tud biztosítani lakás bérlésére. A diákok 38 százaléka pedig úgy vélte, hogy „kénytelen lesz hazaköltözni”, amennyiben a bérbe adójuk emel az eddigi áron.
Az újvidéki hallgatók problémája a Belgrádban tanuló egyetemistákat is érintette. Az ukrán–orosz konfliktus kitörése óta drasztikusan emelkedtek a bérleti díjak a fővárosban – erősítették meg a hazai sajtónak az ingatlanügynökök. Több szakember állította egybehangzóan, hogy korábban sok kisebb lakás volt kiadó a Szent Száva templom környékén és a Tašmajdan városrészben, valamint a központban és a Technológiai Kar közelében is. Ezeket azonban manapság inkább külföldieknek adják ki a tulajdonosaik: sok az orosz bérlő, akik jelentősen magasabb összeget hajlandóak fizetni az említett lakásokért, mint amennyit a hazai bérlők el tudnak különíteni a családi büdzséjükből – magyarázták.
Nem hivatalos felmérések szerint 40 ezer orosz állampolgárságú személy tartózkodik országunkban, akik elsősorban a nagyobb városokban kerestek „menedéket”. Túlnyomórészt IT-mérnökökről van szó, akik a szabadabb munkafeltételeik miatt bárhonnan el tudják végezni a feladataikat. A szakemberek szerint a tehetősebb orosz bevándorlók tömegesen foglalták el a nyár folyamán a központi lakásokat, így szeptembertől az egyetemisták már csak a külvárosban keresgélhettek. Az árak azonban itt is jelentősen emelkedtek: a Labudovo brdo elnevezésű városrészben egy garzonlakás bérléséért átlagosan 300 eurót fizettetnek havonta, egy hasonló nagyságú újbelgrádi ingatlanért viszont már 600 eurót is elkérnek a tulajdonosok. Az sem megoldás, ha csoportosan bérelnének ingatlant a hallgatók: a legjelentősebb drágulás ugyanis a 3-4 szobás lakásoknál tapasztalható. A korábbi 1100 eurós bérleti díj helyett manapság 1700-at is elkérnek a bérbe adók – sorolták az ügynökök. Becslésük szerint a főváros központjában csaknem duplájára emelkedtek az árak, átlagosan viszont 40–50 százalékkal emelkedtek a lakhatási költségek Belgrádban és Újvidéken.
Az utóbbi hetekben számos olyan sajtóbeszámolót is olvashattunk, amelyekben az elkeseredett lakosok arra panaszkodnak, hogy kénytelenek feladni a több éve bérelt lakásaikat. A tulajdonosok ugyanis jelentősen nagyobb összeget kértek tőlük az eddigiekben fizetett bérleti díjhoz képest, ellenkező esetben pedig legfeljebb egy hónapos kiköltözési határidőt szabtak meg számukra. Elmondták, hogy a jelen helyzetben lakásvásárlási kölcsönről sem mernek gondolkodni, hisz az utóbbi hónapokban egekbe szökkentek a törlesztőrészletek is…
Nos, igen: a második befizetőlapom. Csaknem tizenöt évig egy centet sem emelkedett annak hitelnek a havi költsége, amelyet akkoriban házvásárlásra vettünk fel. Kristálytisztán emlékszem, amikor az ügyintéző a változó, ám jelentősen kedvezőbb kamatlábat ajánlotta azzal az indokkal, hogy az euribor évek óta folyamatosan csökken. Az a cinizmus is él még lelkemben, amellyel megállapítottam: hiszem, ha tapasztalom. De az évek az ügyintézőt igazolták. Mi pedig hűséggel háláltuk meg a banknak azt, hogy a legnagyobb szükségben olyan feltételekkel kínált számunkra mentséget, amelyekkel évekig felelősségteljesen tudtuk a hitelt törleszteni.
Nem hiába a múlt idő. Az elmúlt hónapokban ugyanis rendszeresen érkezik az értesítés az újratervezett lefizetési ütemről. A törlesztőrészlet pedig folyamatosan növekszik. Januárban ugyanis még -0,55 százalékos volt az euribor, most viszont már 1,077 százalékkal adódik hozzá a bank által meghatározott, változatlan kamathoz. Egyes szakemberek szerint a globális gazdasági válság miatt oly mértékben növekedhet az év végéig az euribor értéke, hogy nem csak, hogy eléri a bank által megállapított, változatlan kamatlábat, hanem túl is haladja azt. Magyarán: a pénzügyi szakértők szerint könnyen megtörténhet, hogy az euribor értéke azt az 5,5 százalékot is meghaladhatja, amely jelenleg a bankok által felszámolt kamatláb átlagát képezi a hosszú lejáratú hiteleknél.
A szakemberek szerint a kölcsönök mindaddig drágulni fognak, míg növekszik az infláció. Ahhoz ugyanis, hogy az inflációt féken tartsák, a nemzetközi bankoknak emelniük kell az irányadó banki alapkamatot. A napokban ezt már idén hetedszer tette meg a Szerb Nemzeti Bank Végrehajtó Bizottsága is: a legutóbbi ülésen 50 bázisponttal 4 százalékra emelte a jegybank irányadó alapkamatát. Ezzel együtt pedig ismét növekednek a felvett kölcsönök törlesztőrészletei is: a szakemberek szerint egy 30 000 eurós lakáshitel esetében ez havi 20–30 eurós többletkiadást jelent.
Az ördögi kör tehát ezerrel pörög: a népszámlálással pedig az is kiderül, hogy hány csökönyös ragaszkodó hajlandó még tűrni a lelkében zajló folyamatos zakatolást: – Törlessz! – Költözz! – Törlessz!!! – Költözz!(?)
