2024. április 24., szerda

A fordulat, amely visszafordult

Az október 5-ei hatalomváltás 22. évfordulójára emlékeztek

2000. október 5-ére, illetve 6-ára úgy tekintenek, mint a napra, amikor formálisan megbukott a Milošević-rezsim, valamint megkezdődtek a demokratikus reformfolyamatok. Szerbia a demokrácia útján – írta 2000. október 5-én a Politika, a Večernje novosti a Nép akarata címmel jelentetett meg címoldali írást, a Glas javnosti pedig A népdüh robbanása címmel.
Október 5-én nem kizárólag hatalomváltás történt, hanem össztársadalmi fordulat – értékelte két évvel ezelőtt Veljko Stanić történész, Edin Smailović az Al Jazeera Balkans honlapján pedig tegnap megjelent szerzői szövegében kifejtette, hogy valójában semmiféle társadalmi fordulat nem történt, részben azért, mert október 5-éhez nem elsősorban a demokrácia és az emberi jogok iránti vágy, hanem az elvesztett háborúk miatti csalódottság vezetett.

ESZKALÁLÓDOTT DÜH
A polgári elégedetlenség azt követően eszkalálódott, hogy Slobodan Milošević nem volt hajlandó elismerni a 2000. szeptember 24-én tartott szövetségi elnökválasztás eredményét. A választáson Vojislav Koštunica, a Szerbiai Demokrata Párt elnöke és a 18 politikai pártból, illetve egyéb tömörülésből álló Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) jelöltje győzedelmeskedett. Az ország energetikai rendszerének szempontjából kulcsfontosságú Kolubara szénbánya munkásai szeptember 29-én kezdtek sztrájkolni. Azokban a napokban a rendőrségtől és a katonaságtól, valamint a megvesztegetés céljával érkező tisztségviselőkön át szinte mindenki felkereste őket, először fenyegetve a szakszervezeti vezetőket, majd anyagi javakat – például dedinjei villát – felajánlva nekik. Azt kérték, hogy a munkagépek legalább egy tévéfelvétel erejéig kezdjenek el dolgozni – idézte fel néhány évvel ezelőtt a BBC szerbiai szerkesztőségének Miodrag Ranković, az akkori sztrájkbizottság elnöke. A bányászok után más ágazatokban is sztrájkolni kezdtek a munkások, de nemcsak ők, hanem a diákok és a polgárok is.
Az ellenzéki tömörülések október 5-ére jelentették meg a belgrádi központi tüntetést, amelyet a parlament épülete előtt tartottak meg. A tüntetésre az ország egész területéről érkeztek, ki autóbusszal, ki kocsival, ki munkagéppel. Az október 5-ei tüntetés egyik ikonikus alakja Bágeros Joe – Ljubisav Đokić – volt, aki ezt követően – elmondása szerint – minden hatalomellenes tüntetésen ott volt, és aki 2020-ban a júliusi belgrádi tüntetések után hunyt el. Bágeros Joe miatt nevezik egyesek Buldózer-forradalomnak az október 5-eit.
A tüntetőknek sikerült erőszakkal behatolniuk a parlament épületébe, amelyet részben felgyújtottak, ugyanúgy, mint a Szerbiai Rádió és Televízió épületét. Aznap egyes feljegyzések szerint ketten vesztették életüket, más feljegyzések szerint egy személy, 65-en pedig megsérültek. Milošević másnap késő este állt a nép, azaz a tévékamerák elé, és ismerte el Koštunica választási győzelmét.

VISSZATÉRTEK A NACIONALISTA FRÁZISOK
Október 5-e annak a reménynek az ébredése, hogy Szerbia nem csak a nacionalizmus és az erőszak politikájával képes létezni, ám a remény ébredése soha nem egy folyamat végét jelenti, hanem valaminek a kezdetét, illetve esélyt – mondta tegnap Žarko Korać, a DOS egyik vezéregyénisége, a Danas összeállítása szerint. Mint hozzátette, a huszonkét évvel ezelőtt megkezdett folyamatoknak a Zoran Đinđić kormányfő elleni merénylet vetett véget. Szerbia napjainkban a megfékezett demokratikus átalakulás szomorú példája, amelyben ismét a kilencvenes évekből ismert nacionalista frázisokat ismételgetik – emelte ki Korać.

ELTÉKOZOLT ENERGIA
Srđan Milivojević, a valamikori Otpor tagja kitart amellett, hogy október 5-e a modern szerb történelem egyik legjelentősebb eseménye, amelyből a polgárok ma is levonhatják a tanulságot, hogy miként lehet megbuktatni egy diktátort. Az október 5-ét megelőzően felgyülemlett pozitív energiát és reményt eltékozolták, azzal, hogy elmulasztották meghozni a lusztrációs törvényt, valamint a bűnelkövetéssel szerzett vagyon elkobzásáról és a gaztevő szervezetek betiltásáról szóló törvényeket – véli Milivojević, hozzátéve, ugyanakkor alaptalan azt állítani, hogy minden ugyanolyan, mint október 5-e előtt volt. Nincs háború, sem szankciók vagy hiperinfláció, és a boltok polcai sem üresek.

A ROSSZAKAT LE KELL VÁLTANI!
Huszonkét évvel ezelőtt a polgárok sikeresen megvédték a választópolgárok akaratát, és legyőzték a sötétséggel kiegyenlített politikát – fejtette ki közleményében Zorana Mihajlović ügyvezető kormányalelnök és a Szerb Haladó Párt elnökségi tagja. Kiemelte, hogy a kilencvenes évek kártékony politikája háborúkba, szankciókba és nemzetközi izolációba taszította az országot. Szavai szerint büszke arra, hogy huszonkét évvel ezelőtt ott volt a parlament épülete előtt a tüntetésen. Hisz abban, hogy azt a kormányt, amelyik nem a polgárok érdekében tevékenykedik, le kell váltani, közölte, és a huszonkét évvel ezelőtt megkezdett európai út folytatásának a fontosságát hangsúlyozta.

NEM TETTE TELJESEN TÖNKRE AZ ORSZÁGOT
Szerbia október 5-e ellenére is demokratikus és sikeres ország – értékelte Aleksandar Vulin ügyvezető belügyminiszter és a Szocialisták Mozgalmának elnöke. Szavai szerint Szerbiának soha többé nem szabad megengednie, hogy pénzzel és erőszakkal külföldiek határozzanak az államvezetésről vagy az állampolitikáról. Huszonkét évvel ezelőtt a NATO-tagállamok hírszerző szolgálatai államcsínyt szerveztek és hajtottak végre Szerbiában – mondta Vulin, hozzátéve, hogy a „Belgrádban szerzett tapasztalat alapján kidolgozott gyakorlattal, azaz a színes forradalmakkal azóta is népeket és országokat tesznek szerencsétlenné". Pénzzel, hazugsággal és erőszakkal október 5-én megdöntötték az alkotmányos rendet – nyomatékosította Vulin. Mint arra rámutatott, ami nem sikerült a NATO-bombáknak, az végül sikerült a szerbiai NATO-gyalogságnak.