Korábban nálunk is többször ígérték, hogy majd addig soha nem látott kedvező feltételekkel lehet csatlakozni a gázvezetékre. De a nem mindig igazán kedvező feltételek mellett is sokan álltak át a gázfűtésre, mert kényelmes volt, nem mellékesen olcsó is. Noha többen hangoztatták azon véleményüket, hogy például itt, Vajdaságban, a szántóföldi növénytermesztés során keletkező növényi massza, a termálforrásaink, vagy a szél- és napenergia felhasználására kellene inkább koncentrálni, volt egy időszak, amikor ennek nem sok figyelmet szenteltek. Pedig elméletileg valóban képesek lennénk a szántóföldi termelés során keletkező növényi szármaradványok, a jószágtelepeken termelt biogáz, a nap- és szélenergia okos és észszerű felhasználásával magunk számára megtermelni a szükséges energiát. Természetesen nem egyik napról a másikra, mert ehhez azért óriási beruházások kellenének. Ha a csatlakozás a gázvezetékre nem is volt olcsó, a gáz maga viszonylag olcsó volt, nem utolsósorban kényelmes a felhasználása. Ezért aztán az intézmények, távfűtőművek sokasága is gázfűtésre állt át. Az emberi történelem során mindig is megfigyelhető volt az a fajta „rövidlátás”, hogy amikor egy rövid időszakban valami jónak, kényelmesnek, olcsónak tűnik, azt hisszük, mindez „mindörökké” eltart. Most pedig mindenki aggodalommal tekint az előttünk álló télre. Eközben a gáz ára a sci-fi kategóriát súrolja. Talán leírni is felesleges, mert mire ezeket a sorokat Önök olvassák, már nem annyiba kerül köbmétere, mint amikor a sorok íródnak. Hatalmasak az ingadozások is, ami lehetetlenné teszi a tervezést, ugyanakkor az államot, az ipari felhasználókat is lehetetlen helyzetbe hozza.
Amikor a közelmúltban már látszott, hogy ennek fele sem tréfa, Szerbia, akárcsak az összes európai ország, elhatározta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, feltölti a gáztározóit. Ezzel is azonban a keresletet gerjesztették nem kis tempóban, amivel a gáz árát hajtották fel egyre magasabbra. Az oroszok pedig „segítő kezet” nyújtottak ehhez, egyre kevesebb gázt csordogáltatva a vezetékeken át. Akkor vált igazán nyilvánvalóvá mindenki számára, hogy ilyen gázárak mellett óriási recesszió következik Európában. Nálunk a makrogazdasági mutatószámok egyelőre nem rosszak, az év végéig pedig nem sok van hátra. Technikai értelemben vett recesszió nélkül meg fogjuk úszni az esztendőt. Kérdés azonban, hogy mi lesz azután. Gazdaságilag sokban kötődünk azokhoz, akik esetében elkerülhetetlennek látszik a visszaesés. Azt pedig mi is meg fogjuk érezni. De előtte még túl kell élni a telet, amiről nem tudjuk milyen lesz. Sok állam már viszonylag jól áll a gáztározók feltöltésével, amivel némileg csökkent a vételi nyomás is. Kevésbé sürgető már a vevőknek, hogy bármi áron vegyenek földgázt. Egyes szakértői számítások szerint a jelenlegi helyzet alapján még nulla orosz gázszállítással is kibírható a tél a kontinensen. Fenntartással kell azonban fogadni minden számítást, minden szakértői elemzést. Sokan a készleteket is bizalmas adatként kezelik, gyakran lanszíroznak álhíreket, tévinformációkat is. Jó az esélye azonban annak, hogy a jelenleginél alacsonyabb gázárak mellett is valószínűleg recesszióba csúszik Európa. Egy kicsit előretekintve talán már nem is az a kérdés, hogy Európa recesszióba süllyed-e, hanem, hogy mennyire lesz mély és elhúzódó ez a válság. Nem szabad azonban alábecsülni sem az európaiak alkalmazkodóképességét. Vannak kapacitások, vannak tartalékok, van (még) pénz is. A meglévő LNG-terminálok jobb kihasználása, új úszóhajó-terminálok beállítása, valamint esetenként a gáz alternatív energiahordozókkal történő kiváltása sokat jelenthet. Sok függ attól is természetesen, hogy mennyire lesz kemény, hideg ez a tél.
Az európai földgázfelhasználás mintegy 20 százaléka korábban áramtermelésre ment el. Ez – legalább részben – kiváltható, akár visszafordulva a szénerőművekben történő termelés felé, vagy a gázerőművek olajégetésre történő részleges átállásával, illetve a korábban bezárásra ítélt atomerőművek további használatával. A kínálati oldalon emellett egyéb alternatív megoldások is felsejlenek. Spanyolországban például szép számban vannak LNG-visszagázosító terminálok. Ha vezeték megépítésével megoldanák, hogy a Pireneusokon át jusson a földgáz a kontinens belsejébe, jelentősen javulna a kontinens gazdasági motorjának tekinthető Németország, de Franciaország, valamint Közép-Európa gázellátása is.
Egészen furcsa folyamatok is kibontakozni látszanak gázügyekben a világpiacon. A Bloomberg korábban közzétett értesülései szerint Kína orosz forrásból származó cseppfolyósított gázt szállít Európába, jelentős haszonnal. Ez azonban még semmi ahhoz képest, ami a legutóbbi hírügynökségi jelentésekben olvasható. Eddig is ismert volt, hogy a kieső orosz szállítások miatt az EU országai Amerikától is igyekeznek beszerezni cseppfolyósított földgázt. A szankciók és ellenszankciók által megbolygatott világpiacon a Wall Street Journal friss információi szerint további, első látásra igencsak szokatlan árumozgások is megindultak. Kínai cégek, rakományonként több százmillió dolláros haszonnal, amerikai LNG-t adnak el Európában. Egyébként a kínaiak sok LNG-szerződést még a Donald Trump-adminisztráció nyomására kötöttek meg, az egykori amerikai elnök indította kereskedelmi háborúk időszakában. Elemzők szerint a kínai eladások még kicsik ahhoz, hogy igazán kisegítsék az energiahiánnyal küszködő Európát a kátyúból. Csökkentik azonban a kontinensre nehezedő orosz nyomás hatékonyságát. Valójában ugyanakkor ez egy win-win szituáció Kína és az USA számára. A „gázüzlet” az oroszok számára pedig már korábban azt hozta, hogy jóval kevesebb mennyiség eladásából nagyobb bevételre tesznek szert. Valójában mindinkább világossá válik, hogy az európai jóléti társadalmak drasztikus kifosztása zajlik ilyen mechanizmusokon keresztül. Hosszú távon – amennyiben nem tud alkalmazkodni – Európa mély recesszióba süllyedhet. Ez politikai törésvonalak kialakulásához vezethet, majd pedig hosszan tartó hanyatláshoz.
