2022. november 29., kedd

„Hivatásom: családapa” – VIDEÓ

Utasunk Gyivánovity Dániel családapa, autószalon-tulajdonos, volt parlamenti képviselő

Szeptember 23-án újra begördült a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.

A Vajdasági Magyar Szövetség a 2020. évi választásokon történelmi sikert ért el: 9 képviselője jutott be a szerbiai képviselőházba, köztük Gyivánovity Dániel szabadkai vállalkozó is. Mandátumának lejárta után visszatért eredeti munkájához, és ma már újra teljes erőbedobással a szabadkai Ford autószalon élén áll. Amellett, hogy új személygépkocsikat értékesít, lelkes veteránautó-rajongó is. Utasommal a parlamenti képviselőségről, az autók iránti szeretetről és a valódi hivatásáról beszélgettem.
– Óriási meglepetésként ért Pásztor István elnök úr felkérése. Azonnal igent mondtam, holott fogalmam sem volt, mi vár rám. Előtte is részt vettem a közéletben, és politikával is foglalkoztam, de képviselői jelöltetésem óriási ugrás és megtiszteltetés volt számomra. Vállalkozóként egyébként is megtanultam a problémákat és a gondokat is kihívásként kezelni és látni. Úgyhogy ez is csak egy új kihívást jelentett számomra.

2022-ben viszont teljesen visszatértél a vállalkozásodhoz. Az autószalon hogyan jött az életedbe?
– Valójában csak folytattam a munkát, ugyanis nem vontam ki magam a vállalkozásból, hanem próbáltam a két dolgot – a képviselőséget és az autószalont – együtt csinálni. Ami az autóbizniszt illeti, már lassan húsz éve benne vagyok az új autók eladásával és a márkaképviselettel kapcsolatos történetben is. Először különböző pozíciókon dolgoztam alkalmazottként, egy ideje pedig Szabadkán a Ford márkaképviselet élén állok. Ez egy szerződéses partnerség az importőrrel. Általában a fővároson kívüli autószalonok szerződéses viszonyban vannak, ugyanis az importőrök családi vállalkozásokat igyekeznek megbízni a márkaképviselettel. Az autók szerves részei az életemnek, sőt nagy veteránautó-rajongó is vagyok. Nem is tudom másképp elképzelni az életemet.

Amikor megtudtam, hogy te leszel az egyik vendégem, akkor megnéztem a közösségi oldaladat és azon láttam egy-két videót, amelyekben, ha fogalmazhatunk így, elköszöntél a régi autóktól, amikor kigurultak a szalonból. Melyiket sajnáltad a legjobban?
– Rejtett hivatásom, hogy a veterán autókat visszahozzam az utakra. Ezt már megszállottságnak is lehet nevezni. Nyilván egy idő után el kell őket adnom, hiszen nem tudom se fenntartani, se tárolni. Úgyhogy mindez már átcsapott egyfajta vállalkozásba, miszerint egy ideig gyönyörködöm a veterán autókban, hajtom őket, találkozókra járok velük, utána pedig elengedem őket. Fordosok vagyunk, tehát nagyon sok ilyen Fordom van, de legnehezebben a kis Fityómat engedtem el. Az első autóm ugyanis sokakhoz hasonlóan Fityó volt, úgyhogy azt hiszem, egyszer még vissza fogok térni hozzá. Szeretnék egy Fityót az udvarba.

A család mennyire támogat ebben a megszállottságodban?
– A családom nagyon sok mindenben támogat, így ebben is. Támogatásuk nélkül nem működne ez az egész gombóc, amibe összegyúrtam a politikát, az üzleti világot és a hobbit. Természetesen, hogyha megkérdeznéd, hogy valójában mi a hivatásom, akkor azt mondanám, hogy családapa vagyok. Erre vagyok a legbüszkébb. Három gyönyörű lurkó vár otthon, két fiú és egy kislány. Elkísérnek veteránautó-találkozókra, és mindenben segítenek. A kislány is szereti őket. Rettenetesen elfoglalt vagyok, nagyon sokat tartózkodok a cégben, a parlamenti képviselőségi periódusban pedig hetente legalább három napot voltam Belgrádban – már maga az utazás is kimerítő volt, hát még a felszólalások. Nagyon aktív időszak volt ez, és óriási támogatásra volt szükségem a család részéről. A feleségem ekkor átjött a cégekbe, s valahogy próbáltunk egyensúlyozni. A szüleim óriási szerepet vállaltak a gyereknevelésben, nélkülük mindez nem működhetett volna. Ez egy óriási dübörgő gépezet, és hála istennek, működik.

Reménykedsz-e abban, hogy a gyermekeid is ennyire rajonganak majd az autókért és a veterán járművekért?
– Nem állítok eléjük ilyen jellegű kihívásokat, és nyomást sem gyakorolok rájuk. Egyelőre csak azt szeretném, hogy megállják a helyüket az iskolában és az életben. Nyilván vágyom arra, hogy legalább az egyik gyerek átvegye majd a céget, bár az lenne a legszebb, ha mindannyian a vállalatban dolgoznának: az egyik lehetne a szervizrészleg, a másik pedig az eladási részleg vezetője, a kislány pedig a marketingrészleget vezethetné. Mindenkinek van ehhez hasonló álma, de majd az élet hozza meg a végső döntést. Csak azt szeretném, hogy boldogok és egészségesek legyenek, valamint hogy higgyenek Istenben. Csupán erre vágyom. Másra nem.

Jövőbeli tervek a szalonnal kapcsolatban?
– A tervekről nagyon sokat tudnék mesélni, viszont ez a jelenlegi világpolitikai helyzet és a pandémia eléggé megnehezített mindent, így az újautó-eladást is. Rengeteg kihívással nézünk szembe. Először gyártói válság volt, most meg valószínűleg gazdasági válság következik, úgyhogy ami az autóbizniszt illeti, a túlélés a rövid távú tervem. De gondolom, hogy lassan sajnos mindannyiunknak ez lesz a sorsa. A hosszú távú tervek meg óriásiak: szeretnénk terjeszkedni, esetleg több márkaképviseletet egy kalap alá venni. Már folynak a tárgyalások. Elég komoly ambícióink vannak, de majd meglátjuk, hogy mit hoz a sors.

Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!