Rendkívül erős a dollár, és ez annak is rossz hír Európában, aki soha életében nem gondolt devizakereskedésre. Eközben az angol font soha nem látott szintekre zuhan, a forintot pedig sokkal durvábban ütik, mint Közép-Európa devizái közül bármelyik mást. Mi történik?
Ha a világ devizapiaca egy Netflix-sorozat lenne, most kellene szólni a forgatókönyvíróknak, hogy fogják vissza magukat a váratlan bombasztikus fordulatokkal, mert már kezdenek csúnyán túlzásokba esni. A dollár árfolyama előbb még a nyáron utolérte az euróét, ami nagyjából húsz éve akkor először történt meg, azóta alaposan elszakadt tőle, a forinthoz képest korábban egészen hihetetlen, 430-as szinteken jár, majd az angol font kezdett nagyon durva zuhanásba, fél évszázados mélypontra került, és most már azt sem nézik sült bolondnak, aki megpendíti, hogy a dollár-font paritás is ott van a reális lehetőségek között.
Az egész mostani helyzet alapja az, hogy az amerikai Fed sokkal határozottabban növeli a kamatait, mint az Európai Központi Bank. Egy kamatemelésben mindig ott van a kockázat, hogy visszafogja a növekedési lehetőségeket, de a Fed úgy döntött, hogy a mostani helyzetben az infláció a fő ellenség. Így aztán szinte bármi áron le akarja szorítani az inflációt 2 százalékosra, március óta már ötször emelt a kamatokon: az év elején 0-0,25 százalékos kamatszintek voltak, a szeptember 21-i emeléssel már 3-3,25 százaléknál járnak. Az EKB eközben júliusban jutott el odáig, hogy véget vetett a negatív kamatok időszakának, az irányadó betéti kamatot –0,5-ről felemelte 0 százalékosra, szeptember 8-án pedig ezt 0,75 százalékosra vitte fel.
Az euróval, és egyáltalán bármelyik európai ország gazdaságával szembeni bizalmatlanságot fokozza az az egyszerű tény is, hogy mi vagyunk közelebb Oroszországhoz, és hogy Európa számára fontosabb üzleti partner Oroszország, mint az amerikaiaknak, vagyis ha még tovább eszkalálódik a háborús és szankciós helyzet, az Európának jobban fájhat, mint az USA-nak. Mindez együtt pedig nagyon leegyszerűsítve azt az eredményt hozta, hogy aki nem szereti a kockázatokat, az szívesebben tartja a pénzét dollárban. Ez most már öngerjesztő folyamatként is működik, most már annyival erősebb a dollár, és annyival magasabbak az ottani kamatok, hogy a kockázatkerülő befektetők számára logikus választás oda menekülni.
