2022. december 9., péntek

Karanténszótár

Amikor sok évvel ezelőtt először került a kezembe az Osiris kiadó Idegen szavak szótára című kiadványa, megdöbbenve tapasztaltam, hogy olyan szavak is helyet kaptak benne, amelyeket csak a határon túli magyarok használnak a környezetnyelvi hatásból eredően, például: kosárkázik = kosárlabdázik. Nem értettem egyet az efféle tükörkifejezések szótárazásával, abból kiindulva, hogy inkább a terjedésük ellen kellene tenni, ahelyett hogy ekképpen elismernénk a létjogosultságukat. Aztán gyorsan megváltozott a véleményem, rájöttem, hogy a szótárazás korántsem jelenti a tükrözésből fakadó idegen elemek helyességének elismerését, sőt inkább megkönnyíti a vizsgálatukat, és támpontot ad arra vonatkozóan, mivel helyettesíthetők.

Hasonló érzés kerített hatalmába 2020 elején a koronavírus-járvány terjedésével, tapasztaltam ugyanis az azzal a helyzettel együtt járó új szavakat a nyelvünkben, ám nem szerettem volna velük nyelvi szempontból foglalkozni, mintha ezáltal megakadályozhattam volna e kifejezések (és vele a járvány) rohamos terjedését… A gondolatmenet ezúttal is helytelennek bizonyult, a koronavírus-járvány révén ugyanis sok új szóval voltunk kénytelenek megismerkedni, amelyekkel igenis foglalkoznunk kell nyelvészeti-helyesírási szempontból. Rovatunkban is helyet kaptak szerzőink és vendégszerzőnk révén a járványhoz fűződő kifejezéseket taglaló szövegek, kezdve magának a betegségnek a megnevezésével, annak helyesírási vonatkozásaival a kis- és nagybetűk, valamint a kis- és nagykötőjel tekintetében; írtunk a nyájimmunitás, pandémia szavakról; majd a járvány későbbi szakaszában szerzőink alaposan körüljárták az oltakozásoltatkozás kérdéskörét is.

Veszelszki Ágnes jóvoltából már 2020 júliusában megjelent a Karanténszótár, amit az előszó tanúsága szerint az indokolt, hogy a világméretű koronavírus-járvánnyal olyan teljesen újszerű helyzetben találtuk magunkat, hogy nem voltak fogalmaink az új, nyelven kívüli jelenségek megnevezésére, a gyűjtemény pedig az ekkor keletkezett új szavakat foglalja magában. A szerző már az első kötet megjelenése után azonnal elkezdett gondolkodni a folytatáson – ezt pedig már a második kiadásnak, a Karanténszótár 2. című könyvnek az előszavában olvashatjuk, amely kötet az idén jelent meg. Ennek kézirata 2022 áprilisában zárult, és az első kiadáshoz képest háromszorosra bővült, ezerkétszáz címszót tartalmaz, amelyek jó része már a járványkezelésben óriási változást hozó vakcinák kifejlesztéséhez, illetve az oltási akcióhoz kapcsolódik. A gyűjtés forrásai elsősorban az adatközlők, valamint a közösségimédia-felületek és a sajtónyelv. Szótárkészítéskor fontos szempont az előfordulási gyakoriság, egy értelmező szótár esetében például mérlegelni kell, hogy mely elemek azok, amelyek a beszélők többsége körében élnek, mindennaposak, ezért feltétlenül szerepelniük kell egy általános értelmező szótárban. Ezúttal ez a szempont nem bizonyult mérvadónak, helyette inkább a dokumentáló jelleg került előtérbe, a Karanténszótár második kiadásába is bekerültek ugyanis akár egyszeri előfordulások. Ennek jövőbeli haszna az lehet, hogy ha majd a későbbiekben elővesszük a könyvet, lássuk, hogy melyek is voltak azok a nyelvi elemek 2020–2022-ben, amelyeket a járvány csillapodásával ugyanilyen gyorsan el is felejthettünk (remélhetőleg).

Az újonnan alkotott/megismert kifejezések nem nélkülözik a humort, így a kötetben olvashatunk például az apuzárási pánikról (amikor az apa karanténban van), bérkutya-sétáltatásról (a kijárási tilalom idején bevált „praktika”), covidinkáról, covidiótáról (a betegséget lebecsülő személy), gigamelegítőről, tokapelenkáról (nem megfelelően, az orról és szájról lecsúszva hordott maszk) vagy a karandiról (karanténrandevú). Gúnyos szóalkotások is helyet kaptak, mint a nyugdíjasok vásárlási idősávjának megnevezésére szolgáló banyatájm, nyuggersáv. A szócikkeket olvasgatva ugyanakkor leginkább az tűnhet fel, hogy mekkora mértékben „lepték el” a mindennapi nyelvhasználatot az orvosi kifejezések. Korábban a köznyelvben szinte elvétve szerepelt például a pandémia vagy a vakcina, most pedig ezek mellett meg kellett ismerkednünk még a citokinviharral (a fertőzés által kiváltott túlzott immunreakció), a fészekimmunitással (az egy háztartásban élők között kialakult immunitás), a homológ oltóanyaggal (az eredetivel azonos vakcina használata az emlékeztető oltás során) stb. A karantén szó ugyan már régóta ismeretes – a negyvennapos elkülönítésre utaló olasz kifejezés a 14. századból ered –, ám korábban nem szolgált ennyi összetétel előtagjául: karanténkertészkedés, karanténkonty, karanténkovász, karanténmúzeum, karanténtest, karanténmarketing stb. Kerestem a gyűjteményben a galoppkávézás szót, ám mivel nem találtam, úgy tűnik, ez valóban csupán a mi családi szóalkotásunk 2020 tavaszáról a szüleimnél töltött rövidke időre, ami kávézással telt a munka végeztével úgy, hogy haza kellett érnünk a kijárási tilalom kezdete előtt.

A szójegyzék mellett a könyv mellékleteket is tartalmaz: egy tanulmányt, a koronavírus-járványhoz kötődő kifejezések, mondatok gyűjteményét, valamint a 2021-ben született locsolóverseket. Emellett a forrásjegyzék is bőséges.

Hasznos kiadvány a Karanténszótár 2. című kötet, mégis egyetértünk Veszelszki Ágnessel: „Könyvszerzőként nem szokványos reménnyel adom át az olvasónak e kor- és kórdokumentum folytatását: mégpedig azzal, hogy a koronavírus-járvány lecsillapodásával nem lesz szükség (és lehetőség) harmadik kiadásra.”

 

* Veszelszki Ágnes: Karanténszótár 2. Kor- és kórdokumentum. Anyanyelvápolók Szövetsége, Budapest, 2022.