Ipari örökségünk – jelentősége, állapota, lehetőségei címmel szakmai konferenciát tartottak Pancsován, a szerbiai műemlékvédelmi intézetek szakembereinek részvételével. Építészek, néprajzkutatók, történészek vettek részt a szakmai összejövetelen. A konferencia helyszíne azért lett Pancsova, mert az itt található sörgyár éppen idén ünnepli fennállásának 300 éves évfordulóját. Történeti források bizonyítják, hogy 1733-ban kezdődött a városban a selyemgyártás.
A rendezvényre az Európai Örökség Napok keretében került sor. Ebben az időszakban az Európai Unió és az Európa Tanács kezdeményezésére 1985 óta Európa-szerte több ezer műemlék nyitja meg kapuit, szerveznek épületbejárásokat, konferenciákat, kiállításokat.
A pancsovai konferencia a Temes partján, a Vörös raktárnál kezdődött. A katonai kincstár megbízásából 1781-ben, illetve 1785-ben épült raktár az egyik legrégebbi a folyóparti ipari épületek sorában. Ma is eredeti funkciójában áll.
A várost szinte körbeölelő folyócskán a helyi idegenforgalmi szervezet katamaránján lehet hajókázni – a konferencia részvevői is e vízi járműről tekintették meg a város épített ipari örökségét. A folyóról a Weifert sörgyár tornyai láthatóak, amíg a régi híd alá nem ér a hajó.
A konferencia helyszíne azért lett Pancsova, mert az itt található sörgyár éppen idén ünnepli fennállásának 300 éves évfordulóját. Alapításának első dokumentuma egy 1722-ben keltezett okirat. A konferencia legfőbb célja, hogy felhívja a figyelmet a régi sörgyár állapotára. Az első sörházat Képes Ábrahám létesítette. A sörfőzde többször gazdát cserélt. A létrehozótól Hauser Ignác tulajdonába került, majd 1847-ben Weifert Ignác vette meg. A legutóbbi, a konferencián elhangzott családtörténeti kutatások bizonyítják, hogy valójában családon belül történt ez a vásárlás. Hauser Weifert nagybátyja volt. Ignáctól Weifert György örökölte a sörgyárat. Ő építette fel a gyár területén, a felesége emlékére, a Szent Annának szentelt kápolnát. Szakrális jegyekből többet is találhatunk a gyárnál. A kertbe vezető kapun Szent György domborműve látható, a kapu melletti fülkében pedig Nepomuki Szent János szobra. A komplexum Vajdaság egyik legkorábbi ipari létesítménye.
A Temes folyó mellett a selyemgyár épületei magasodnak a kisebb töltés fölé. Történeti források bizonyítják, hogy 1733-ban kezdődött a városban a selyemgyártás. A város sokáig tele volt eperfákkal, amelyek levelével a selyemhernyókat etették. Mára csak három, 1899-ben emelt épület jelöli az egykori iparágat a folyóparton. Jelenleg az épületek felújítása történik. A korai acélvázas szerkezettel rendelkező főépületből modern szállodát alakítanak ki.
A Temes a városnál ömlik a Dunába. Egész Szerbiában egyedül csak itt láthatóak világítótornyok. A folyócska torkolatát jelzi a párban álló két őrláng. A hajósokat segítik a felújított és ma is működő építmények.
A konferencia témái között a Weifert gyár történetét és épületegyüttesét bemutató építészeti, történeti és családtörténeti beszámolók hangozottak el. Mellettük a műemlékvédelmi szakemberek egy-egy, más vidéken álló, de elhagyatott ipari épületre hívták fel a figyelmet. Így hallottunk a Leskovac környéki gyárromokról, a belgrádi Weifert sörgyár történetéről, a trsteniki Petoletka gyárról, a prokupljei üveggyárról, vízierőművekről, vasutas-lakótelepről…
A konferencia kísérőrendezvénye az idén 50 éves évfordulóját ünneplő Szerbiai Műemlékvédelmi Társaság 50 az 50-re – ők tanítottak minket című kiállítása volt. Az érdeklődők 50 kiemelkedő műemlékvédő szakember portréját láthatják, többek között a szabadkai születésű Bela Duranciét is. Vera Pavlovič Lončarski művészettörténész, Katarina Maksimov építész, Maja Đorđević régész és Mirjana Đekić néprajzkutató állították össze a fotógyűjteményt. Minden kollégájuk képéhez egy-egy rájuk jellemző idézetet, történetet társítottak – ezzel idézték meg szellemiségüket, tisztelegtek elődeik, tanítóik előtt. A kiállítás a pancsovai Művelődési Központ előcsarnokában tekinthető meg.
A konferencia célja az volt, hogy az értékes régi ipari épületekre irányítsa a figyelmet. A szakemberek, felvillantva ipari örökségünk jelenlegi állapotát, bemutatták azok lehetséges hasznosítását is.
