2022. november 27., vasárnap

Évszázados kérelmek

Gyakran hallani sikeresnek és dúsgazdagnak tartott emberektől, hogy mindent saját erőből értek el, rengeteg erőfeszítés, áldozatvállalás és kitartás árán. Nem napi nyolc óra munkával, hanem annál sokkal többel. És olykor bizony a szerencse is besegített.

A világ leggazdagabbjainak élvonalába sorolt Elon Musk is azt vallja, hogy heti negyven órával nem lehet eget rengető dolgokat elérni, vagyis jobb, ha az ambiciózus személyek és nagyra törő tervek megvalósítására vállalkozók nem napi nyolc órát dolgoznak. Sokan fogadták meg a tanácsát, amely korábban már mások részéről is elhangzott.

A többség azonban nem tolong azért, hogy nyolc óránál többet gürizzen, és elrugaszkodjon ettől a merev, évszázados időalapú rendszertől. Nekik ez a beosztás is megfelel.

Mások meg kiegyeznének kevesebbel is, főleg az idősebb, esetleg betegségekkel küszködő munkavállalók. Különösen abban az esetben, ha a széles körben elterjedt nyolcórás műszakért fizetett bért kapnák meg.

Néhol már csökkentett munkaidő, másutt rövidített munkahét van érvényben. Több megfontolásból is. Például a termelékenység javítása, a hatékonyabb munkavégzés és nem utolsósorban az érintettek egészségének megőrzése végett. Angliában a nyár elején féléves kísérleti program indult, amelybe több mint hetven cég összesen háromezer dolgozóját vonták be. A résztvevőknek az eddigi öt helyett négy napot kell dolgozniuk (továbbra is napi nyolc órában), ám a fizetésük nem csökken a korábbihoz képest. Skóciában 2023-ban indul hasonló program, és Walesben is fontolgatják a kísérlet elindítását. Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Írországban, Kanadában és Új-Zélandon szintén próbálkoznak ilyesmivel, de lényegesen kevesebb emberrel.

Az angliai program a legkiterjedtebb, ezért annak vezetője, Juliet Schor közgazdász, a Boston College szociológiaprofesszora történelmi jelentőségűnek tartja. Igaz, azt is elismerte, hogy a koncepció valószínűleg nem valósítható meg minden szakmában.

A szakszervezetek már javasolták az európai kormányoknak, hogy vezessék be a négynapos munkahetet. Erre már nincs mindenütt szükség, hiszen törvény biztosítja a módszer általános alkalmazását. Izland és Belgium ezen kevés ország közé tartozik.

Izlandon már három évvel ezelőtt véget ért a kísérlet, és a siker hatására több helyen bevezették a csökkentett munkaidőt, vagy megváltoztatták a munkarendet. Belgiumban februártól választhatják az igénylők a négynapos munkahetet. Ám ez nem jelenti a munkaidő lerövidítését is. A széles körben elterjedt nyolc óra munkavégzést (heti öt napon keresztül) ebben az esetben négy alkalomra kell sűríteni, azaz napi tíz órát kell teljesíteni.

Svédországban nem hozott átütő sikert a négynapos munkahét bevezetése előtti tesztelés, ezért évekkel ezelőtt felhagytak a programokkal.

Sokan nem is hallottak ezekről a kísérletekről, próbálkozásokról, s valószínűleg nem is nagyon érdekli őket. Lehet, hogy nekik inkább megfelelne a nyolcórás munkaidő, a hét öt napján. Ki tudja. Mások talán annak örülnének, ha lenne (tisztességesen megfizetett állandó és megbecsült) munkájuk, akár napi tíz órában is. Az állástalanok egy része valószínűleg így gondolkodik.

Pedig a nyolcórás munkanap gyakorlata már 104 éves. Az ötnapos munkahété talán nem annyi, merthogy az országok többségében sokáig szombaton is be kellett járni dolgozni.

A napi maximum nyolcórás munkáért azonban meg kellett küzdeni, olykor a rendőrséggel folytatott véres összecsapásokban, amelyek gyakran megismétlődtek, 1890-től sokszor május 1-jén. Az említett időalapú munkáskövetelés az egész XIX. században napirenden volt. Okkal, hiszen akkortájt, illetve előtte is, a munkavállalók többsége legalább tíz órát dolgozott naponta. Sőt a tizennégy óra sem számított ritkaságnak, miként az sem, hogy gyerekeket is befogtak robotolni ennyi időre, ráadásul sokkal alacsonyabb bérért, mint amennyit a felnőttek kaptak.

A „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” jelszót Robert Owen, az utópisztikus szocializmus mozgalmának zászlóvivője hirdette meg 1817-ben. A mindenkire egységesen vonatkozó nyolcórás munkaidőt végül – a világon először – a bolsevikok iktatták törvénybe (1918. december 11-én), bő egy évvel azután, hogy Oroszországban puccsal megszerezték a hatalmat, és megbuktatták a cári rezsimet.

A munkaerőpiaci újítást idővel más társadalmak is átvették. Az elmúlt évtizedekben gyakran előfordult, hogy a nyolc óra hosszabbra nyúlt, a munkásból, alkalmazottból pedig újabban „humán erőforrás” vált.

A digitális világ térhódítása és a technológiai változások sodrában gyorsan átalakuló munkahelyek és foglalkoztatási formák korában pedig ismét munkavállalók tömegei válnak egyre kiszolgáltatottabbakká a piacot (kapitalizmust) uraló vállalatoknak. Pedig a cél éppen az, hogy dolgozzunk máshogy és kevesebbet, közben pedig minőségileg éljünk jobban. És ha lehet, ne csak idézgessük a spanyol szólást, amely szerint pihenni egészséges (descansar es salud), hanem alkalmazzuk is.