2022. november 27., vasárnap
ROMOS TEMPLOMOK VAJDASÁGBAN (6.)

Az esperes készített ablakokat a templomra

Bácsújlakon a homlokzat felújítására keresnek kivitelezőt – Ezt a templomot Josip Štefković plébános mentette meg az összeomlástól

A romos templomok jövője – ez volt a témája a 2022 májusában Nagybecskereken megtartott konferenciának, amelyet a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia keretében működő Katolikus Egyház Szerbiában szervezett. Az összejövetelre egy lista készült az elhagyatott templomokról. Ezek szerint Bácskában (főleg a Duna mentén) összesen 14 omladozó templom van, Bánátban 7 olyan szakrális épületet emeltek ki, amely felújításért kiált, Szerémségben pedig hármat. Sorozatunk célja bemutatni ezeknek a templomoknak a sorsát, egy látleletet készíteni, most milyen állapotban vannak és hogyan jutottak ide.

A helybeli németek Szent Anna névre felszentelt templomukat 1827-ben kezdték építeni, és 1829-ben szentelték fel (Molnár Edvárd felvételei)

A bácsi községhez tartozó Bácsújlak a legelső sváb település a Vajdaságban. A németeket 1733-ban telepítették ide. A falu alapításának 200. évfordulójára 1934-ben egy Szentháromság-szobrot állítottak a faluban, nem tudván, hogy 10 év múlva mindannyiukat arra kényszerítik, hogy elhagyják szülőhelyüket. A Szentháromság-szobrot a Németországban élő bácsújlaki származású emberek támogatásából felújították. Ma is ott áll a falu központjában.

Bácsújlakot már a 16. században, a török időkben is lakott területként emlegetik. Első lakói sokácok voltak, majd 1733-ban németeket telepítettek a faluba. Ekkor a Neudorf an der Donau nevet viselte. A fellelhető adatok szerint a plébániát 1734-ben alapították, Szent Anna névre felszentelt templomukat 1827-ben kezdték építeni, és 1829-ben szentelték fel. A templom hossza 33 méter, szélessége 13,5 méter, a hajó magassága 11,5 méter, a torony magassága pedig 40 méter. Az anyakönyvet 1734 óta vezették.

A kilencvenes években fosztották ki a templomot

Bácsújlaknak 1910-ben 1799 lakosa volt: 100 magyar, 1661 német. Ebből 1785 volt római katolikus. A második világháború után, a németek kiűzését követően Bosznia-Hercegovinából szerb, horvát és muszlim telepesek érkeztek a német házakba. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a Duna menti kis falut 1228-an lakják, 64 százalékuk szerb, a muszlimok aránya körülbelül 15 százalék, és a kimutatások szerint 26 magyar és 37 horvát is él egyebek mellett ezen a településen. 75 muszlim háztartás van a településen, és mivel itt él a legtöbb muszlim vallású, ezért a vallási központjuk is Bácsújlakon van. Ezek a kimutatások, de Petar Janović helybeli lakos szerint jó, ha 600-an laknak itt.

Petar Janović

A Szent Anna-templomban harangoznak a katolikus, az ortodox meg a muszlim halott emlékére is. A harangozó muszlim. Senad.

Nézem a világhálón fellelhető, 2007-ben készült képeket. A templom fedele teljesen beomlott, s fák nőnek az épület közepén. 2011-ben az innen származó németek, valamint Bács község, a bácsújlaki hitközség és a tartomány segítségével felújították a templom fedelét, így megmenekült az épület a végső összeomlástól.

Senad

Bácsújlakon Senaddal találkozunk, akinél a templom kulcsa van. Miközben közeledünk a templom oldalsó bejárata felé, a sekrestyeajtóra mutat, s közben meséli, hogy néhány évvel ezelőtt az egyik asszony meggyújtotta az összegyűjtött leveleket, és a tűz átterjedt az ajtóra is.

– Nagy szerencsénk, hogy hamarosan érkeznek az új ajtók, nemcsak a sekrestyeajtót fogják kicserélni, hanem a bejárati ajtót is. Egy helybeli, Milenko Mitrović felajánlásából készülnek az új ajtók, akinek a felesége horvát nemzetiségű és katolikus – meséli a harangozó.

Belépünk a templomba. Szívet tépő állapotok. A templom teljesen üres, a padok porosak, a régi ablakok halomban állnak, a padlókövek itt-ott feltörve, szemét egyik-másik helyen, a mennyezet foltos, még a régi beázás nyomai láthatók. Itt van a ravatalozó, amelyen az 1889-es dátum olvasható, Krisztus koporsója is itt porosodik, szép darab, de elhanyagolt, és itt találjuk az egykor szebb napokat megélt gyóntatószéket is.

Amíg nézelődünk, megérkezik Petar Janović, aki csak annyit mond magáról, hogy ő képviseli a templomot. Aztán a beszélgetés során kiderül, neki szívügye, hogy ez a templom fennmaradjon, és katolikus, szakrális épület legyen. És ezért hajlandó dolgozni is. Mint mondja, a szobrokat átvitték a parókiára, amit lehetett, megmentettek, miseruhákat, a papok öltözőszekrényét, s mivel évek óta már nem lehet a templomban misét tartani, a parókián alakítottak ki imahelyet.

– Tulajdonképpen 1972 óta nincs szentmise a templomunkban, de én ragaszkodtam hozzá, hogy Szent Anna napján, bármennyien is maradtunk, mivel ő a templomunk névadója, ekkor legyen szentmise. Idén a parókián én a feleségemmel meg egy fiumei barátommal voltam a misén, Bácsról meg Plavnáról (Palona) hozott a plébános két-két hívőt, és nekünk tartott szentmisét. Amikor majd sikerül a templomot helyrehoznunk, ezeket a szobrokat innen a parókiáról átvisszük a templomba – mondja Petar.

Bár a templom fedele most rendben van, de az, hogy 15 évig a fél tető hiányzott az épületről, nagyon meglátszik. A homlokzatáról is omlik a vakolat. Petar elmondta, hogy a Moszkvában élő, de helybeli származású Stanislav Mitrović mérnök felkínálta, hogy segít a falu templomának homlokzatát rendbe tenni. Petar kért előszámlát a munkálatokhoz, és 123 ezer eurós összeget mondott a vállalkozó, amiből fel tudják újítani a homlokzatot. Öt esőcsatorna le- és felszereléséért 2000 eurót számláztak – mondta Petar elképedve. Természetesen ezt az összeget nem tudják elfogadni, és tovább kutatnak a kivitelező után.

Miközben beszélgetünk, kiderül, hogy Petar félig magyar, félig sváb származású, és a hetvenes évekig a Szent Anna-templomban ministrált. Nagy tisztelettel beszélt Josip Štefković plébánosról, aki most ugyan Zomborban szolgál, de amikor még Bácson volt, rengeteget segített a templom felújításában. Elszigetelték a falakat, az új ablakokat ő maga csinálta meg, és ő maga is segített a beszerelésükben, az oldalajtót is ő készítette, a harangoknak új köteleket vásárolt, a harangokat megjavította. Amíg az esperes nem látott munkához, nem szóltak a harangok, mert nem lehetett felmenni a toronyba.

Ft. Josip Štefković esperesplébános

– Nagyon jószívű és nagyon dolgos ember a plébános – summázta Petar.

Arról is mesélt, hogy régen az egykori bácsújlakiak is meglátogatták két-három évenként a templomukat, de ma már azok, akik itt születtek, kilencvenévesek vagy ennél is idősebbek, és már nem jönnek.

Sehogyan sem értettem, hogyan jutott ilyen sorsra a templom, mintha Petar nem is akart volna erről beszélni, csak azt mondogatta, hogyan lehet megmenteni, lépésről lépésre mit fognak tenni, mert ő el sem tudja képzelni, hogy ez a templom eltűnjön. Amíg ő él – mondta –, sem időt, sem energiát nem sajnál, ha a templomról van szó.

Štefković plébános készítette az új ablakokat meg az oldalajtót is

Mégis kiderül, hogy mint a többi templom, ez is a kilencvenes években, a délszláv háború idején kapta meg a kegyelemdöfést. Nem tudni, kik törtek be a templomba, és ki fosztotta ki, de tény, hogy a fiatalok bejártak ide, és itt szórakoztak. Közben pedig eltűnt az orgona, eltűntek a kegytárgyak, a szobrok némelyike, egyáltalán a padokon kívül minden, aminek csak egy töredékét sikerült átvinniük a parókiára. Az oltárkép Plavnán van.

S amikor a mesélés ehhez a ponthoz ér, Petar ismét a jövőről, a reményről beszél, hogy egy Németországban élő egykori bácsújlaki lakos felajánlotta, hogy 3000 euró értékben szeretné támogatni a parókia felújítását.

A padok ellenálltak mindennek

Ft. Josip Štefković esperesplébános most a zombori Szent Kereszt Felmagasztalása Plébániát irányítja. Bácsi szolgálata alatt szó szerint megmentette a bácsújlaki templomot. És nemcsak ezt, hanem ahol azt látta, hogy elhanyagolt és árva a templom, ott munkához látott. Nem azt nézte, hogy mennyi fáradságába kerül, hanem ha másként nem ment, ő maga látott neki a munkának.

– Még a második világháború idején gránátokkal lőtték a templomot a Duna másik oldaláról. A németek saját templomukat rombolták, ugyanis a partizánok itt bújtak meg. Amikor takarítani kezdtük a templomot, találtunk egy második világháborús gránátot. A támadásoktól a templom teteje beszakadt, és úgy állt évtizedekig. Senki sem törődött vele, hogy beázik, hogy minden nappal egyre inkább megy tönkre. Amikor kezdeményezésemre 2007-ben elkezdtük kitakarítani a templomot, akkorra már olyan hatalmas bokrok, fák nőttek a padlásán, hogy levágva beterítették az egész templom hosszát, és a gallyrakások másfél méter magasan álltak – mesélte az esperesplébános.

A Szentháromság szobor őrzi a németek letelepedésének emlékét

Ft. Josip Štefković 2006 és 2021 között Bácson szolgált, és egyebek mellett a bácsújlaki templom is hozzá tartozott. Megérkezése után, mint mondja, azt látta, hogy Bácsújlakon a templom katasztrofális állapotban van. A beázás mellett a helybeliek folyamatosan fosztották ki a templomot. Ami használható volt, elvitték. Még a padlásra vezető falépcsőt is elbontották. A törött ablakokon keresztül bejártak a galambok, és bepiszkították az egész belsőt. Sokan szükségüket is ott végezték. Az esperes nem sokat gondolkodott, hiszen akkor még a faluban 80 katolikus volt, meghirdette a templom kitakarítását, amelyben részt vettek katolikusok, pravoszlávok és muszlimok is. 2008-ban új ajtót készített Štefković esperesplébános, 2010-ben bevezették az áramot a templomba, és még ugyanebben az évben elkezdték letisztítani a beomlott tető törmelékét. Nem sokáig folyhatott a plébános vezetésével az önkéntes munka, mert egy helybeli feljelentette, hogy a pap valamit csinál a templom tetején, és leállították a takarítást. Miután leállították az önkéntes munkát, bizottságot alakítottak, és sok-sok pénzért, szakszerűen folyt a romok eltakarítása.

2011-ben elkészült az új tető, 2015-ben a falakat is elszigetelték, de az ablakok romos állapotban voltak. Nekilátott hát az esperes, és 2016-ban maga készítette el a 14 darab 3,2 méter magas ablakot, a toronyra pedig 4 zsalugátert. Hogy miből? A templom tulajdonában lévő földek bérleti díjából, de főként saját munkáját fektette be.

A parókián tartanak évente egyszer szentmisét

Štefković atya úgy mesél erről a felújításról, hogy amíg ő ott volt, tette, ami a dolga volt. Nem engedhette meg, hogy összedőljön a templom, s ha kellett, asztalosmunkát végzett, füvet kaszált, hogy minél kevesebb pénzből minél több mindent megoldjon. Ez a plébános az egyetlen, aki amit tehetett, megtette a hozzá tartozó templomokért. Sok munkával és nagy odaadással. Ezt a következtetést vontam le azok után, hogy sorra jártam az elhagyatott, romos templomokat. Szinte mindenütt az adományra várnak, de ahogy Bácsújlakon lehetett új ablakokat készíteni, máshol is lehetne, s egy kicsivel máris jobb lenne a helyzet. Ha évenként tettek volna valamit ezekért a templomokért, most nem itt tartanánk.

Arra a kérdésemre, hogy ki fosztotta ki a templomot, ő sem adott egyenes választ, csak megjegyezte szerényen, hogy sokan sok mindent elvittek onnan. Vannak információk, hogy az egyik házban ez van, a másikban meg az, de 30 év után már senki sem megy el senkihez, hogy adja vissza, ami nem az övé. A templomban lévő értékek egy részét átcsempészték Németországba – mondta.