2022. december 6., kedd
ÚJVIDÉKI TÖRTÉNETEK

Már megint egy világméretű katasztrófa…

Ismét jobban oda kell figyelni a dolgokra. A minap a barátnőm megemlítette, hogy az állam takarékossági intézkedéseket vezet majd be. No, nem azért mert már most valamiből hiány lenne (a tejet kivéve – amiért persze a fejőstehenek a felelősek, senki más), hanem hogy „ne adj’isten,” mindenből legyen elég.

Egyre jobban érezhető tehát, hogy az orosz–ukrán konfliktus nem csak a két érintett országot sújtja, és a kezdettől sokkal nagyobb a probléma, mint gondolnánk. Persze erről az önjelölt háborús elemzők a közösségi oldalon nem szakértelemmel beszélnek, hanem jobbára keserűséggel, hiszen nem tudják elhinni, hogy egy kis pohár mustár egyik napról a másikra harmincöt dinár helyett hetven lesz. Arról nem is beszélve, hogy egy kilogramm marhahúst a székvárosban 1300 dinárért vásárol az ember – ha rá meri szánni magát.

Az ingatlanárak az egekben vannak, és a hirdetésekben olyan pénzekért vesztegetnek falba vájt lyukakat, amelyért egy átlagbérért güriző melósnak 80 évig kell dolgoznia.

De mindez nem baj, mert Szerbia továbbra is olyan jól teljesít, hogy azt csak az átlagpolgár nem veszi észre. Meg a tehenek, akik miatt ugye, elkezdődött ez az egész tejbotrány.

Erre már tényleg csak még egy aktív vírushullám kell.

Ha jól emlékszem, azt rebesgették egyes „hozzáértők,” hogy szeptembertől ismét bezárnak bennünket, ismét elmaradnak a koncertek, bulik, és a boltok nyitvatartási ideje is ismét korlátozás alá kerül.

Őszintén, ilyen árak mellett, nem is lenne akkora probléma talán.

Ja, a következő évtől emelik a minimálbért – amit az infláció még az idén májusban felfalt.

Hogy mi ebben a történetben az „újvidéki?" Talán az, hogy a lépcsőházban már nemcsak a nyugdíjasok járnak félig üres zacskóval haza a boltból, hanem mindenki.