2024. április 20., szombat

Szlavóniai magyar iskolák

Margitai József – A jövő reményteli ígérete (4.)

Margitai József, a Julián-Egyesület tanügyi előadója és tanfelügyelője – s egyben a csáktornyai tanítóképző intézet tanára és igazgatója – 1910. december 17-én Budapesten a Magyar Paedagogiai Társaság ülésén „nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében” megtartott előadásában ismertette a szlavóniai magyarok letelepedésének okait, a kivándorlásuk történetét, a magyar és a horvát nép konfliktusainak forrását és lényegét, továbbá a szlavóniai magyar közösség egyházi, kulturális és közgazdasági viszonyait, majd méltatta a Julián-Egyesület sorsuk jobbítása érdekében kifejtett tevékenységét, ismertette a Julián-iskolák tantervét, tanítóinak működését, és vázolta a szlavóniai magyar nép nemzeti érdekei védelmének különféle eszközeit. A Julián-Egyesület alapítói „nemes idealizmustól duzzadó lélekkel, haza- és faj szeretetük egész erejével fogtak a nagy munkához, hogy Horvát–Szlavonországokba szakadt testvéreinket a magyar nemzet számára megmentsék és megvédelmezzék. Nekik köszönhető, hogy a Julián barát nevét viselő egyesület a jog és igazság védő pajzsa alatt oly szervekkel s oly szervezettel bír, mely rövid hat évi fennállása óta az idegen népáradatban nemzeti szempontból már-már elmerülő szlavóniai magyar népet kiemelte az örvényből, megmatatta nemzeti boldogulásának útját és szilárd alapokra fektette annak jövő hazafias életét.”[1] Előadása során az elismerés hangján szólt a magyar közélet azon kiválóságairól, akik a nagy nemzetmentés nagy munkájában részt vesznek.

„A Julián-egyesületnek elnöke a legnagyobb magyarnak fia, gróf Széchenyi Béla, társa a vezetésben Tarkovich József ny. államtitkár. Úgy a kezdeményezésben, mint a vezetésben soha el nem évülő érdemei vannak továbbá gróf Klebelsberg ügyvezető-igazgatónak. Lelkes támogatója az ügynek Kollányi Ferenc prelátus, második ügyvezető-igazgató, Várady Árpád püspök, Antal Gábor püspök, Varga Gyula min. tan. és Pekár Gyula képviselő szakosztályi elnökök. Ezeken kívül az egyesület választmányának és igazgatóságának a többi tagjai is, kik között egy Almásy Dénes grófot, Beöthy Zsoltot, Darányi Ignácot, Eötvös Lóránt bárót, Eszterházy Miklós herceget, Gajári Ödön szerkesztőt, Kovács Gyula egyetemi tanárt, Szalay Imre miniszteri tanácsost, Széll Kálmánt, Wlassics Gyulát, Molnár Viktor államtitkárt, Bartóky József államtitkárt, Tisza István grófot, Barta Ödön képviselőt, Csajthay Ferenc szerkesztőt, Márffy Albin államtitkárt, Nagy Ferenc államtitkárt, Vizaknay Antal miniszteri tanácsost, Csiky Gyula osztálytanácsost, Concha Győző egyetemi tanárt, Szily Kálmán miniszteri tanácsost van szerencsénk tisztelni, tanácsukkal és meleg érdeklődésükkel mozdítják elő egyesületünk céljait.”[2] Kiválóságai ők a századforduló magyar politikai, tudományos és közéletének. „A Julián-iskolák megszervezése iránti mozgalom irányítói úgy születésüknél, mint magas hivatali állásuknál fogva a magyar társadalom legelőkelőbb s leghatalmasabb egyénei voltak” – jegyezte meg róluk Novoszel István volt Julián-tanító az 1928-ban kiadott Egy Julián-tanító odisszeája című könyvében.[3]

(Folytatjuk)



[1]             Margitai József: A szlavóniai magyarok és a Julián-Egyesületi iskolák; Magyar Paedagogia, 1911. XX. évfolyam, 8. szám, 479–480. p.

[2]              Uo. 480. p.

[3]             Novoszel István ált. isk. igazgató, volt Julián-tanító: Egy Julián-tanító odisszeája; Salgótarján – Végh Kálmán könyvnyomdája, 1928. 70. p.