2024. április 18., csütörtök

Párját ritkítja

Szaporodnak a különös halálesetek Oroszországban amióta az ország hadereje február 24-én megtámadta Ukrajnát. Csak találgatni lehet, hogy miért távozott hirtelen az élők sorából olyan sok oligarcha és közismert (politikai) személy, akik (korábban) jó, esetleg baráti viszonyban voltak a Kreml legfelsőbb vezetésével, esetleg Vlagyimir Putyin államfővel. Néhányan tudni vélik, hogy több esetben nem természetes halál végzett az áldozattal, és nem is öngyilkosság történt, ahogyan azt hivatalosan közölték.
Nemrég a Putyin kedvenc (bulvár)lapjaként ismert Komszomolszkaja Pravda főszerkesztője halt meg, látszólag minden előzmény nélkül. Vlagyimir Szungorkin az orosz Távol-Keleten kapott agyvérzést, munka közben, éppen akkor, amikor anyagot gyűjtött legújabb könyvéhez. A 68 éves főszerkesztő egyike volt annak az 1206 orosz állampolgárnak, akiket az EU szankciókkal sújtott Putyinék ukrajnai háborúja miatt.
Halála sokakat meglepett, ám sokakban ismét felkeltette annak gyanúját, hogy valakik elrendelhették Szungorkin meggyilkolását. Az utóbbi néhány hónapban ugyanis több orosz állampolgár halt meg az országban, vagy külföldön fölöttébb gyanús körülmények között.
Szeptember 1-jén rejtélyes körülmények között kizuhant egy moszkvai elitkórház ötödik emeletéről a második legnagyobb orosz olajvállalat, a Lukoil igazgatótanácsának elnöke. A 67 éves Ravil Maganov szív- és érrendszeri problémái miatt érkezett rutinvizsgálatra az intézménybe. A helyi sajtó egy része balesetként, vagy öngyilkosságként kezeli az ügyet. Az állítást az olvasók közül többen kétségbe vonják. Főleg azok, akik még emlékeznek rá, hogy májusban – szintén titokzatos körülmények között – halt meg a 43 éves Alekszandr Szubbotin, a Lukoil egyik milliárdos felső vezetője. Holtteste a Moszkva melletti Mityiscsiben került elő egy sámán házából, ahol az illető korábban gyakran megfordult, illetve terápián vett részt. Legutóbb varangyméreggel próbálták kikúrálni a másnaposságából, de a kezelés szívrohammal, majd halállal végződött.
Arról nem érkeztek hírek, hogy bírálta-e az Ukrajna elleni háborút, amit Oroszországban nem is szabad annak, sem agressziónak nevezni, legfeljebb – önvédelmi okokból indított – különleges katonai műveletnek. Ha valaki nem tartja magát a hivatalosan kihirdetett szabályokhoz, a börtönt kockáztatja. Erről már március eleje óta törvény rendelkezik, amely háromtól tizenöt évig terjedő szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé azok esetében, akik rémhíreket terjesztenek az orosz hadsereg (ukrajnai) műveleteiről.
A rendszer bírálói szerint az állami vezetés – nemcsak gyilkosságokkal, vagy a törvény erejével áll bosszút azokon, akik ellenzik az Ukrajna elleni háborút, hanem egyéb módon is lesújt a kellemetlenkedőkre, okvetetlenkedőkre és számára veszélyesnek tartott „elemekre”. A vélemény képviselői példaként Oleg Tyinkov esetét szokták felhozni. Az üzletember egy orosz nagybank alapítója, akinek vagyonát a korábbi, nyugodtabb időkben (2021 novemberében) bő nyolcmilliárd dollárra becsülték. Ám április 19-én erélyesen bírálta Ukrajna megtámadását. A következmény: azóta igencsak „lesoványodott” a pénztárcája, sőt még a bankja is elúszott, merthogy felsőbb (politikai) utasításra el kellett adnia a benne lévő részesedését…
Az 54 éves Tyinkov már jó ideje külföldön él, de lehet, hogy ott sincs biztonságban. Májusban ugyanis azt nyilatkozta, hogy életében először „komolyan fontolóra veszi” testőr alkalmazását.
Bár súlyos beteg, nem akar azoknak az oligarcháknak a sorsára jutni, akiket az utóbbi fél évben holtan találtak. Néhányan közülük (hozzá hasonlóan) nem is olyan régen még szorosan kötődtek a pénzvilág legmagasabb köreihez. Mások pedig az állami többségi tulajdonú, és Putyin bizalmi emberei által irányított Gazprom gázipari óriásvállalathoz, vagy az orosz energetikai ipar más területeihez.
Hírek szerint nekik alighanem azért kellett meghalniuk (hivatalosan öngyilkosságot elkövetniük, némely esetben pedig előzőleg legközelebbi családtagjaikat is kiirtani), mert túl sokat tudtak. Esetleg arról, hogy a háborúval jó üzleteket lehet csinálni (és a pénz egy részét magánzsebbe irányítani), ha az egekbe emelkedik a – Moszkva kasszája számára rendkívül fontos – földgáz és nyerskőolaj világpiaci ára.
A Gazprom kincstárának is nevezett részleg vezérigazgató-helyettese, a 61 éves Alekszandr Tyuljakov már az Ukrajna elleni orosz invázió második napján meghalt: garázsánál felakasztva találtak rá Szentpéterváron. Hivatalos közlés szerint öngyilkosságot követett el, aminek indítékát állítólag egy búcsúlevélben fejtette ki. Ismerői ezt nem hitték el.
Az 51 éves Vlagyiszlav Avajev oligarcha halálának körülményei is tisztázatlanok. A Putyinhoz kötődő Gazprombank volt alelnökének, a Kreml és a parlamenti alsóház egykori munkatársának (továbbá feleségének és tinédzser korú lányának) élettelen testére április 18-án bukkantak rá moszkvai luxuslakásukban. Környezetében mindenki gyilkosságként könyvelte el a történteket annak ellenére is, hogy a nyomozók Avajev kezében találták meg a családjára pusztulást hozó lőfegyvert.
Egykori kollégája, Igor Volubejev is azt állítja, hogy Avajevet és családját meggyilkolták. Az 50 éves Volobujev, aki szintén a – harmadik legnagyobb orosz pénzintézetként működő – Gazprombank egyik alelnöke volt, alighanem megsejtette a rájuk leselkedő veszélyeket, s már néhány nappal az orosz támadás után átszökött hazájába, Ukrajnába. Szerinte Avajevnek az lehetett a veszte, hogy a világban rengeteg érdekeltséggel rendelkező orosz gázszolgáltató cég bankjánál betekinthetett a „nagykutyák” (törvénytelen ügyletekből is származó jövedelmeit igazoló) számlaegyenlegébe, így akár Putyin klientúrájának és talán az elnöknek az adataiba is.
Az idei különleges halálesetek ismeretében sokan azt feltételezik, hogy az érintettekkel, de legalábbis egy részükkel, állami bérgyilkosok végezhettek, s az eseteket a hatalom öngyilkosságként állította be. Az áldozatoknak (főként dúsgazdag oligarcháknak) pedig az Ukrajna elleni háborúról terjesztett állami propagandától eltérő álláspontjuk miatt kellett meghalniuk, vagy azért, mert – Kreml-beli kötődéseik folytán – sokat tudtak egy-egy állami tulajdonú energetikai nagyvállalat korrupciós ügyeiről, amelyekben nyakig benne vannak a legfelsőbb politikai hatalom gyakorlói is.