2022. december 6., kedd
RÁFORDÍTÁSOK

Mi zajlik a felszín alatt?

A párizsi Sorbonne Egyetem gazdasági kutatóközpontja a napokban tette közzé legújabb tanulmányát, Világgazdaság 2023 címmel. A benne leírt elemzések és vélemények alapján az uralkodó trendek arra utalnak, hogy a helyzet olyan a világgazdaságban, mint a hetvenes években, amikor az olajválság miatt a jegybankok folyamatosan emelték a kamatokat, és kialakult a stagfláció. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság nem növekszik, miközben az infláció súlyos gondokat okoz. Lényegében a tanulmány szerzői nem számítanak az infláció megszűnésére, de az energiaválság megoldódására sem. A jegybankok az inflációt annak idején is a magas kamatok alkalmazásával akarták letörni. Azzal viszont általános recesszióba taszították az egész világgazdaságot. Több állam is csődbe ment vagy csőd közelébe jutott.

Az Európai Unió különösen nehéz helyzetbe kerülhet, került már most is. A tagállamok adósságállománya merőben eltér, miközben a pénz viszont közös. Ez nagyon gyorsan oda vezethet, hogy belső ellentétek alakulnak ki, ami szétfeszítheti az eddig lényegében sikeres közösséget. A déliek, Görögország, Olaszország és Spanyolország adósságállománya jóval 100 százalék felett van GDP-arányosan. Globálisan nézve pedig a feltörekvő országok pénzügyi állapota is aggasztó. Mindez társadalmi elégedetlenséget, sztrájkhullámokat válthat ki. A 70-es években a munkavállalók elérték a fejlett államokban azt, hogy a bérek növekedése kövesse az inflációt. Vajon most ez járható út-e, és vajon hogyan tudnak a kormányok megbirkózni a sokasodó gondokkal?

Senkinek sem jó ez

Aggasztó jelként fogható fel, hogy trendszerűen nő a csődbejelentések száma Európában. A másik adat pedig azt mutatja, hogy mind kevesebb új vállalkozást alapítanak. Az Eurostat friss adatai szerint 2022 második negyedében 1,2 százalékkal esett vissza a cégalapítások száma az előző negyedévhez képest. Az év első hónapjaiban pedig 2,3 százalékkal volt kisebb ez a volumen, 2021 utolsó negyedévéhez viszonyítva. A megszűnő vállalkozások száma zsinórban a negyedik negyedéve növekszik az Európai Unióban. Valójában ez azonban még nem mindig nem jelent valamiféle katasztrófát, de ha a kirajzolódó trend folytatódik, az még a hazai gazdaság szempontjából is kedvezőtlen folyamatokat generálhat.

A szankciók a visszájára fordulnak, a bevezetett büntetőintézkedések valójában jobban fájnak azoknak, akik meghozták, mint Oroszországnak, amelyet így akarnak megbüntetni. Az ukrajnai fegyveres konfliktusra adott európai válaszok sok szempontból értelmetlenek. Lényegében a szankciók logikája is nehezen beazonosítható. Ahogyan az lenni szokott hasonló esetekben, különféle összeesküvés-elméletek terjednek azzal kapcsolatban, hogy kinek is állt érdekében kirobbantani a konfliktust, ki a haszonélvezője a példátlan energiaválságnak. Ha minden a nyugati világ tervei szerint alakulna, Oroszország gazdasága mostanra romokban heverne. A nélkülöző, nyomorgó lakosság pedig Putyint elüldözte volna. A valóság azonban egészen mást mutat. Ha hinni lehet a statisztikáknak, akkor a második negyedévben az oroszok elszenvedtek egy 4,1 százalékos GDP-visszaesést, de a szankcióktól sokkal drasztikusabb visszaesést vártak. Nem zárható ki azonban az sem, hogy a valós helyzet jóval rosszabb, mint amit a hivatalos statisztikák mutatnak. A nagyvárosokból érkező beszámolók alapján az orosz gazdaság működik, áruhiányról sem szólnak a jelentések. Sőt! A rubel még valójában erősödött is az utóbbi hónapokban.

Mindenki veszíthet

Ukrajnában 2014-ben kitört a forradalom, megbukott az addigi oroszbarát vezetés. Oroszország megszállta a Krímet, de a konfliktusnak még ennél sokkal mélyebbre nyúlnak a gyökerei. Sokan nem hitték azonban, még a helyzet alapos ismerői közül sem, hogy a dolgok idáig fajulnak. Amikor megindult az orosz hadművelet, akkor pedig azt hitték sokan, hogy a konfliktus gyorsan véget is fog érni. A vélhetően valóban rövidre tervezett háború elhúzódni látszik. A nyugati országok elképesztő mennyiségű fegyvert adtak Ukrajnának, valamint gazdasági szankciók sorozatát foganatosították az oroszok ellen. A fegyverszállítmányok oda vezettek, hogy az ukránok már ellentámadásba kezdtek, a gazdasági szankciók viszont visszájukra sülnek el. Vajon létezik, hogy egyik és másik oldal is ennyire elszámolta volna magát? Egyrészt ez nehezen hihető, hiszen a döntéshozóknak sokkal több információ áll a rendelkezésükre, mint az egyszerű halandóknak. Másrészt viszont a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a háborús konfliktusok kirobbantói sokszor elszámolják magukat.

Az egyik népszerű összeesküvés-elmélet alapján az egész háború nyertese valójában az USA lehet. A valódi cél Európa meggyengítése, az amerikai cseppfolyós gáztól tenni függővé az ókontinenst. Valójában azonban egyelőre úgy fest, gazdasági szempontból az USA is rosszul járt a háborúval. Vannak olyan elméletek is, melyek szerint egy kínai mesterterv megvalósulásának vagyunk a tanúi. Ha tudjuk, hogy Kína legfőbb felvevőpiacai az EU és az USA, a valóság az, hogy Kína gazdasági érdekeit sem szolgálhatja, ha erősen meggyengíti a saját piacait.