2022. november 27., vasárnap

P, mint…

Mozdulatlanul áll hajszálvékony lábaival, fönn a sarokban. A birodalmát már megingattuk, de nem tudjuk, mi legyen a további teendő, túlságosan sebesek a mozdulatai, fennáll a veszélye annak, hogy végigfut a portörlőn, és ha egészen közel ér, farkasszemet kell majd néznünk. Végül könnyűszerrel lefut a konyhabútorra, leeresztve mentőhálóját. Persze, sokkal jobban ismeri a háló, számunkra titokzatos mivoltát.
Eltűnt. Nyert a pók.
Hónapok óta hízott a hálójában, hiszen éjjel szorgosan begyűjtötte a szövevényébe gabalyodott zsákmányt. A barátunkként emlegettük, mivel megfogta az eltévedt legyeket, szúnyogokat, akik valóban bosszúságot okozhattak (volna).
A takarítás egyik kósza pillanatában megállapítottuk a fiammal, hogy pók pajtásunk túl nagyra nőtt, most már akár el is költözhetne. Légy meg szúnyog sem lesz már – az ősz elűzi ezeket. A hálóját folyamatosan megrongáltuk, mivel egyre hatalmasabbra szőtte, s a terasz porától szürke színűvé vált. De mindig újat alkotott. S most mégis mi legyen a pókkal? Tudjuk, nem veszélyes, mégis egy idő után nyugtalanító látvánnyá váltak csíkos lábai. De nem visz rá a lélek, hogy megsemmisítsem. De miért is tenném?
Végül is mi teszi a pókokat olyan rémületessé? Talán a csípéstől való félelem? Vagy a furcsa mozgása és sok lába a félelemkeltő?
Kevesen szeretik, többnyire nem tartjuk őket szép teremtményeknek. Igaz, ami igaz, csúnya, ragadós hálót szőnek, ráadásul némelyek csípnek, sok fajuk erős, az emberre is ható mérget fecskendez áldozatába. Nincs hát sok okunk szeretni a pókokat.
A pók ravasz eltűnése után az interneten kutatva, több olyan természetes, vegyszermentes pókriasztót találtam, amelyek állítólag más rovarok kedvét is elveszik a lakásba költözéstől. A cél ugyanakkor nem a pók kiirtása, hanem elsősorban az elűzés és a távoltartás.
S íme itt egy bevált recept: keverjünk össze félcsészényi ecetet másfél csészényi vízzel, majd adjunk hozzá körülbelül 20 csepp borsmenta-illóolajat (ha nincs, akkor megteszi az eukaliptuszolaj is). A keveréket töltsük egy szórófejes flakonba, majd fújjuk szét a bejáratok és más pókgyanús helyek körül. Míg más források a szódabikarbónát tartják a legjobb pókriasztónak. Sőt állítólag már az ecet szagára is hátat fordítanak a nyolclábúak. Egy növénnyel is elriaszthatjuk a pókokat: érdemes beszereznünk egy narancseperfát. Tegyük a bejárati ajtó elé, az ablakba vagy olyan helyekre, ahol szerintünk bejönnek a pókok. A citromhéj, narancshéj is segít távol tartani az ízeltlábúakat. A dohányt sem szeretik a pókok, a díszdohány nevű dísznövény segíthet a távoltartásukban. A levendula illóolajként és szárított formában is alkalmazható, és az eukaliptuszt sem kedvelik. A krizantémban levő piretrin nevű természetes kártevőűző anyag sok rovarirtó hozzávalója. A növényt messzire elkerülik a pókok.
Be kell ismernem, kudarcot vallottam pókügyben. Igyekeztem barátkozni velük, ezidáig azonban mindhiába, még mindig nem oszlottak el a gyerekkori riadalmak a nyolclábú lények láttán. Alapvetően az ember úgy születik, hogy semmitől sem fél? Később megtanítják neki, mitől kell rettegnie. Pókok, kígyók, sötétség, bankkölcsön, számlák... stb.