2022. december 1., csütörtök

Környezettudatosság az óvodában

A fenntarthatóság és a környezeti nevelés mai pedagógiai vonulatai

A soproni Benedek Elek Pedagógiai Kar képviseletében dr. Molnár Katalin egyetemi docens és Kui Bíborka szociálpedagógus, doktorandusz előadását is meghallgathatták júliusban a Szabadkai Nyári Akadémia részvevői. Az Élmény- és természetbeni tanulás projektszemléletben című előadás keretében az óvodáskorúakkal összefüggésben mutatták be a hallgatóságnak a fenntarthatóság és a környezeti nevelés mai pedagógiai szegmenseit.

Az előadás során elhangzott, hogy a fenntarthatóságra nevelés folyamatában kulcsszerepük van a pedagógusoknak és a pedagógusokat képző intézményeknek, hiszen az ő felelősségük, személyes példamutatásuk különösen jelentős a felnövekvő generációk környezettudatosságra nevelése és szemléletformálása szempontjából. A külső világ tevékeny megismerésének intézményes keretek közötti első helyszíne az óvoda. Az óvodai élet mindennapjaiban a gyermekek aktívan fedezik fel a természetet és a környezetüket, amihez az óvónők megfelelő szaktudományos, természettudományos ismeretanyagot közvetítenek.

A külső világ tevékeny megismerése – a környezeti nevelés gyakorlata – akkor eredményes, élményalapú és tevékenységre serkentő, ha nem szorul be a csoportszoba és az óvoda falai közé. A tanulmányi séták, az állatkert, az erdei óvoda is megjelenhet közvetlen tapasztalatot és ismeretet nyújtó, élményszerű tanulási környezetként. A tanulmányi séták alkalmával közvetlen megfigyeléseket, vizsgálatokat végezhetnek a gyerekek a természetben, hiszen az élőlényeket, élőhelyeket legjobban a természetes környezetükben ismerhetik meg. Az állatkertben a védett és fokozottan védett állatok, az állatfajok sokszínűségének bemutatása a természet megőrzésének megértését segíti. Minden óvodapedagógusnak tudnia kell, hogy az egyes foglalkozásokhoz készített interaktív tananyag – prezentációk, diasorok, fotók, rövidfilmek – nem helyettesíthetik a valóságot, ugyanakkor kiegészíthetik az ismeretközlést. Egyre több óvoda és iskola ismeri fel a természeti nevelés jelentőségét. Sok óvoda helyez nagy hangsúlyt az állat- és növényfajok megismertetésére, a környezet megóvására és a szemlélet átadására, valamint a hétköznapi szokások begyakorlására (pl. szelektív hulladékgyűjtés, takarékoskodás az energiával, vízzel). Egyes országokban (Új-Zéland, Finnország, Dánia, Szingapúr) a szabadban történő oktatást részesítik előnyben, mivel a felmérések azt bizonyítják, hogy ez a módszer hatékonyabb, élvezetesebb, szórakoztatóbb, a gyerekek pedig közelebb kerülnek a természethez, a valódi kérdésekhez, és kreatívabb elgondolásokat alakítanak ki a problémákra.

Ismeretszerzés a szabadban – projektmódszerrel

– A fenntarthatóság fogalma kapcsán a legtöbben csak a környezeti és természetvédelmi vonatkozásokat igyekeznek kiemelni, de a fenntarthatóság kérdésköre ennél sokkal szélesebb. Amikor bemutattam, hogy az egészségtől és jóléttől kezdődően a fenntartható városok és közösségek vagy éppen a szárazföldi ökoszisztémák védelme mit jelent, akkor világossá vált, hogy az óvodai életben, a környezet és a nevelés területén megvalósulnak már olyan témák, amelyek ezzel összefüggésbe hozhatók. A mostani pedagógiai elvek azt eredményezik, hogy a pedagógusoknak projektben kell gondolkodniuk. A projekt pedig egy téma több ágon való futtatását, kidolgozását jelenti. A környezeti nevelés legfontosabb alapelveivel is megismertettem a résztvevőket, miszerint egy élethosszig tartó folyamatról van szó. Felhívtam a figyelmet arra is, hogy tudományos és rendszerszemléletűnek kell lenni. Az óvónőknek egy kicsit a természettudományos ismereteiket fel kell tudni frissíteni, hogy a gyerekeknek korszerű és ismeretekben gazdag tevékenységeket tudjanak ajánlani – emelte ki dr. Molnár Katalin egyetemi docens.

A természetben való rendszeres időtöltés révén egészségesebb a gyermekek önbizalma, javulnak nyelvi és kommunikációs képességeik (Fotó: Freepik)
A természetben való rendszeres időtöltés révén egészségesebb a gyermekek önbizalma, javulnak nyelvi és kommunikációs képességeik (Fotó: Freepik)

Felelősségtudat és példamutatás

– Ha azt mondom, hogy mi a környezeti nevelés legfőbb célja, akkor azt két mondatban tudom meghatározni. Az egyik mondat a Földre vonatkozó, miszerint a bioszféra megőrzése és fenntartása a legfontosabb környezeti nevelési célunk, és ezt úgy tudjuk megvalósítani, hogyha a másik célt is melléillesztjük és megvalósítjuk, ez pedig a környezettudatos magatartás és az életvitel kialakítása. Nemcsak a ma már ismert szelektív hulladékgyűjtésről van szó, és nemcsak a komposztálásról, hanem arról, hogy olyan különböző gazdasági és infrastrukturális feltételek vannak, amelyekhez olyan készségeket, képességeket kell megalapozni, hogy gyermekeink később egy fejlődő országban élhessenek majd. Az is nagyon lényeges, hogy ezzel felelősségtudat is járjon. A környezettudatos magatartás, a környezetért felelős életforma kialakításában nagy szerepet játszik az iskolai oktatás-nevelés és az óvodapedagógus példamutató szerepe. Ha a pedagógus egy kirándulás alkalmával műanyag zacskó helyett például textiltáskát vesz elő, már ez a cselekedet is követendő példának bizonyulhat a gyerekek számára. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy egy pedagógus hogyan bánik az élelemmel, merthogy a fenntartható fejlődési célokhoz az élelmiszerrel való gazdálkodás, a felelős fogyasztás, a mértékletesség is hozzátartozik. Ezekhez azonban felkészült álláspont szükséges – fogalmazott dr. Molnár Katalin.

Közelebb a természethez!

A környezettudatosságra nevelés átfogó célja, hogy elősegítse a gyermekek magatartásának, életformájának kialakulását abból a célból, hogy a felnövekvő nemzedék képes legyen a környezet megóvására, tekintettel az élő természet fennmaradására és a társadalmak fenntartható fejlődésére, valamint óvja, védje a természetes és épített környezetét; olyan életformát alakítson ki, amely mentes a káros hatásoktól. Fontos, hogy a gyerekeket közelebb vigyük a természethez, és megmutassuk, milyen hatással van a környezetre az életmódunk. Az biztonsággal kimondható, hogy a környezettudatos életmód alapja a természet szeretete és tisztelete. A természethiány általánossá vált, a természettel való kapcsolat megváltozott. A gyerekek nincsenek zöld környezetben sem rendszeresen, sem eleget. Emellett – ha mégis kijutnak – a felgyorsult, multimédiától hangos világunkban az sem könnyű, hogy a kész információkhoz szokott gyermekek a kreatív vizsgálódásnak adják át magukat, kicsit lelassuljanak. Egy 10 éven át tartó kutatás szerint komoly károkat okoz, ha a gyerek a természettől elzárva, képernyők előtt éli az életét. A természettől való elidegenedés következtében gyakrabban alakul ki depresszióra való hajlam, mutatkoznak tanulási nehézségek, gyakoribb a hiperaktivitás, ugyanakkor elmaradnak a szociális fejlődésben, boldogtalanabbak. Vizsgálatok igazolják, hogy a gyerekek a természetben eltöltött idő után több érzelmi tapasztalatot éltek át, és nyitottabbak voltak a szociális kapcsolatok építésére, mint egy zárt térben eltöltött program után. A természetben való rendszeres időtöltés következtében egészségesebb az önbizalmuk, javulnak a nyelvi és kommunikációs képességeik. Csökken bennük az agresszió, a szorongás és a stressz. Azok a gyerekek, akik több időt töltenek a természetben, felnőttként nyitottabbak a természettudományok iránt, felelősebben viselkednek, pozitívabb hozzáállást tanúsítanak.