2022. december 6., kedd
CÍMLAPTÖRTÉNET

Három díj mindössze egy hónap alatt

A csantavéri Kozma Szabolcs versírói pályájáról

A csantavéri tizennyolc éves Kozma Szabolcs, az irodalom szerelmese az idén fejezte be a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumot, méghozzá elképesztő sikerekkel. Amellett, hogy ő lett a generáció diákja, a kiemelkedő alkotó tevékenységért megkapta a Dezső-díjat is. Mindemellett a Vajdasági Tehetségsegítő Tanács tizedik Vajdasági Tehetség Gála díjkiosztó ünnepségén átvehette az Ígéretes tehetség díjat is. A négy éven át tartó elszántsága és elhivatottsága meghozta a gyümölcsét, ugyanis felvételije sikerességéből fakadóan felvették a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar alapképzési szakára, mely oly régóta dédelgetett álma volt. Szabolcs három évvel ezelőtt tollat vett a kezébe, és megírta első versét. Azóta pedig már számos rangos vajdasági és külföldi szakfolyóiratokban publikálja költeményeit, és úgy tervezi, az irodalom lesz az élethivatása.

Mikor érezted először, hogy irodalommal szeretnél foglalkozni?

– Az általános iskolában mindvégig az angol nyelv volt a kedvenc tantárgyam, ezért a középiskola megválasztásánál nem is volt kérdés, hogy a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium angol nyelvi tagozatára iratkozom. Az intézményben töltött évek igen meghatározóak voltak számomra, ugyanis itt találtam meg azt a szenvedélyemet, azt a passziót, hogy irodalommal szeretnék foglalkozni, és ugyanitt döntöttem el azt is, hogy mely úton haladjak tovább a tanulmányaimat illetően. Ebben az iskolai rendszerben éreztem, hogy az irodalom nem egy tantárgy volt, hanem inkább egy művészet, ami sokkal magasztosabb. A Kosztolányi gimi mindig is egy hangsúlyos mérföldkő lesz az életemben, hiszen lényegében ott találtam meg az utam és váltam azzá, aki valójában lenni szeretnék.

Mely költők vagy kötetek voltak/vannak rád nagy hatással?

– Az első meghatározó élményem az irodalommal kapcsolatban az volt, mikor elolvastam Dante Alighieri Isteni színjáték című elbeszélő költeményének mind a három részét. Ámulatba ejtett, hogy milyen csodákat tudnak az emberek írni. Ez hatalmas löket volt az irodalommal való foglalkozásomat illetően. Ugyanúgy, mint Simon Márton Polaroidok című verseskötete, amely a versírási tevékenységem tekintetében volt igen nagy hatással rám, illetve arra az útra, amit azóta is járok. A nagy kedvenceim és ihletforrásom atyjai a mai napig Radnóti Miklós, Pilinszky János, Tolnai Ottó és Petri György. Most például Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című művét forgatom, de egy Radnóti kötetet is bármikor szívesen előveszek.

Mi ihlet meg versírásra?

– Az ihlet általában különböző helyekről jön, és emiatt különbözőek az alkotói folyamatok is. Volt példa olyanra, hogy megszületett a fejemben, hogy miről szeretnék írni, majd leültem, és jó aprólékosan megszerkesztettem a versnek minden sorát. Történt olyan is, hogy valamilyen érzésből fakadóan támadt egy ötlet, abból egy sor, a többi pedig már megírta magát. Megesik, hogy megnézek egy filmet, és egy képkocka ad ihletet arra, hogy megszülessen egy vers. Ez mindig változó.

Hogyan lehet valakiből jó versíró?

– Aki jó versíró szeretne lenni, annak nagyon sokat kell olvasnia. Én például csak úgy írok, hogy mellette rengeteget olvasok. Az ember tudja fejleszteni magát azzal, hogy sok verset ír, olvas és rengeteget gyakorol, de mégis kell egy kis plusz, valami kivételes, sajátos és nem mindennapi dolog, ami vele született. A versírásnak van egy gondolati háttere is, az alkotónak pedig egy sajátos világnézete.

Mikor publikáltál legelőször, és azóta mely folyóiratokban láthatjuk a nevedet?

– Az első publikációm a Tiszatáj online folyóiratban volt 2019-ben. Akkor már nagyjából fél éve foglalkoztam versírással. Azóta jelentek meg már verseim a Hídban, a zEtnában, a Vár Ucca Műhelyben (magyarországi folyóirat), a már említett Tiszatájban és az Irodalmi Jelenben is. Eddig nagyjából 15 publikációm van.

Hogyan jellemeznéd a verseid? Milyen témák állnak hozzád közel?

– Vannak rövidebb és hosszabb verseim is. A rövid verseket mindig nehezebb megírni és megszerkeszteni, rengeteg tényező van, melyekre érdemes odafigyelni, hogy az megfelelő és felmutatható legyen. Különböző témákban írok, azonban a szerelem és az érzelmek állnak leginkább a fókuszban.

Milyen érzéssel tölt el, ha befejezel egy verset?

– Egy vers számomra akkor mondható befejezettnek, ha a megírást követően ülepszik bennem pár hétig. Ez hozzátartozik az alkotói folyamatomhoz. Majd hetekkel később, mikor elérkezettnek érzem az időt, ismét előveszem a költeményt, átnézem, esetleg javítok rajta, és akkor mondanám késznek. Igyekszem mindig egy kicsit felülmúlni magamat.

Szerinted miért hasznos az olvasás? Hogyan ösztönöznéd az embereket, hogy kezükbe vegyenek egy könyvet?

– Én leginkább szépirodalmat szoktam olvasni, ugyanis azok ismerete kulcsfontosságú számomra. Egy könyv mindig hozzátesz valamit az emberhez. Ha valaki el szeretne olvasni egy könyvet, fontos, hogy olyan műveket válasszon, ami nem áll távol az érdeklődési körétől. Jelentős az is, hogy ne legyen túl hosszú, mert az megfélemlítő tud lenni. Hozzávetőlegesen eddig 110 könyvem van otthon, melyeket 2018-ban kezdtem el gyűjteni, és azóta is gyarapítom.

Mit üzennél azoknak, akik ugyanúgy, mint te, versírással szeretnének foglalkozni?

– Ha valaki verseket ír, és jó benne, el kell kezdenie megosztani valakivel. A megosztást azonban nem úgy értem, hogy kiteszem a Facebookra meg az Instagramra. A saját példámból kiindulva azt javaslom, hogy inkább olyan emberrel osszák meg a verseket, akik hozzáértőek, ezzel foglalkoznak, és akik naponta találkoznak versekkel. Nagyon sok szakembert tudok, aki szívesen el is olvassa, építő kritikát ad, és segít a megindulásban. Tehát, aki komolyan gondolja, annak keresnie kell egy mentort.

Tervezel-e verseskötetet írni?

– Egy verseskötetet megírni hatalmas munka. Magamat ismerve már tudom, hogy mennyi időbe telik megírni egy verset. Egyelőre nem tervezek, de ha mégis meggondolnám magam, akkor nem egy összegyűjtött versekből álló kötetet fogok kiadni, hanem külön arra a célra írt költeményeket.

Októbertől megkezded a tanulmányaid az ELTE-n. Mit vársz Budapesttől?

– Azt szeretném, ha minél jobban kitágulna a látóköröm. Szerintem nagyon jó világot látni. Budapest magában egy igazi látványosság, ahol rengeteg dolgot fel lehet fedezni és meg lehet ismerni. Szerintem elég jó hatással lesz rám az, hogy olyan közegben tudok majd mozogni, ami valóban inspirál.