2022. december 6., kedd
HATÁRON INNEN ÉS TÚL

A Seuso-kincs a Magyar Nemzeti Múzeumban

Forró, nyári napokon kellemes időtöltés egy múzeumlátogatás, a hűvös falak között rendszerint érdekes kincsek rejtőznek.

A budapesti felújított Magyar Nemzeti Múzeum különleges tárlatokkal várja a látogatókat, de a Seuso-kincs elnevezésű kiállítás kiemelkedő.

A Seuso-kincs esetében késő római ezüst edényekről van szó. A leletek 350–450-es években készülhettek a Római Birodalom Pannónia Valéria provinciában, a Balatonhoz közeli Kőszárhegy környékén. A leletekre egy munkásember, Sümeghi József bukkant 1970-ben, ő amatőr kincskereső volt. Gyönyörű 14 ezüst tárgy került felszínre, melyek egy nagyméretű ezüst üstben voltak elrejtve. Az ezüst edények egy gazdag római polgár, tisztviselőé lehettek, az egyik tálon az ő neve olvasható – Seuso – latinul, valamint ez a mondat: „Maradjanak meg számodra ezek az edények, Seuso, évszázadokon át, hogy utódaidnak is méltóképpen hasznára váljanak”. A tálon szerepel még a Pleso felirat is, ami Balatont jelent. Itt lehetett Seuso villája.

A Seuso-kincs méreteiben legnagyobb darabja az Akhilleusz-tál, amelyet a trójai háború legismertebb és legkiválóbb hősének életéből vett jelenetek díszítenek
A Seuso-kincs méreteiben legnagyobb darabja az Akhilleusz-tál, amelyet a trójai háború legismertebb és legkiválóbb hősének életéből vett jelenetek díszítenek

Az ezüstkészlet táplálkozásra, tisztálkodásra szolgált.

Előkerült egy gyönyörűen díszített, négylábú állvány is, mely a mosdótálat tarthatta.

Négylábú mosdóállvány
Négylábú mosdóállvány

Az edényeken csodálatos díszítés, domborművek láthatók, görög mitológiai témákkal, vadászati jelenetekkel. Kancsók, tálak, kis amforák sorakoznak a múzeum három termében, üveg tárlókban, így minden oldalról jól megfigyelhetők. Az egyik legszebb egy női piperekészletet tartó edény. A tárgyak súlyosak, az összsúly 68,5 kg, az ezüstállvány 20 kg.

A rómaiak az ezüstöt valószínűleg az ismétlődő barbár betörések elöl rejtették el. A kincseknek nagy művészi és anyagi értékük van.

Pár évvel a kincstalálás után Sümeghi Józsefet meggyilkolták, az ezüstnek pedig nyoma veszett. Bécsben, Londonban majd New Yorkban bukkant fel aukciós házakban, de nem lehetett őket eladni, mert a lelet eredetére nem volt bizonyíték. A magyar állam 15 millió eurót fordított a kincsek eredetének bebizonyítására és visszaszerzésére. Talajmintát vettek a tárgyakról, mely megegyezett a Kőszárhegy környéki földmintával.

A Hippolütosz-vödrök és a korsó, amelyeket Hippolütosz és Phaidra történetéből vett jelenetek díszítenek, és feltehetően készletet alkottak, vízhordásra szolgáltak
A Hippolütosz-vödrök és a korsó, amelyeket Hippolütosz és Phaidra történetéből vett jelenetek díszítenek, és feltehetően készletet alkottak, vízhordásra szolgáltak

Végül 2017-ben a Seuso-kincs hazakerült Magyarországra. Először az Országházban, majd több nagyvárosban került bemutatásra, végezetül a Magyar Nemzeti Múzeumba, itt látható mint állandó kiállítás.

Egy francia dokumentumfilm készül az ezüstről, Egy kincs odisszeája címmel.

A Múzeumban még egy érdekes dolog látható, a Koronázási palást 1031-ből. Ezt a palástot viselték a magyar királyok a XX. századig. Eredetileg miseruhának készült, melyet Szent István király és Gizella királynő készítettek a székesfehérvári Szűz Mária templomnak. Később átalakították. A palást – ma már elég rossz állapotban – bizánci selyemből készült, arany hímzéssel. Angyalok, Krisztus-ábrázolás, ószövetségi próféták láthatók rajta, Szent Istvánt drágakövekkel kirakott pántkoronával ábrázolták, Gizella egy díszített ereklyét tart a kezében, a sok-sok felirat egy Te Deumból (hálaadó imádságból) származhat. Az első írásos adat, amiben a palást szerepel, III. András király koronázásánál íródott. „A király olyan öltözékben volt, amit már Szent István is viselt”.

Koronázási palást
Koronázási palást

A szép látnivalók után felfrissülést kínál a múzeum alagsorában lévő kávézó, de kellemes kiülni a rózsákkal szegélyezett parkba is.