2024. április 25., csütörtök

Végtelen türelem és állandó útkeresés

Klinec Magdolna temerini üvegfestővel beszélgettünk

Amikor templomban járunk, gyakran azonnal átérezzük a tér magasztos légkörét, amelyhez nagyban hozzájárul a szenteket ábrázoló festett üvegeken sejtelmesen szóródó fényjáték.

Az üvegfestés az egyik legősibb mesterség, már az egyiptomiak is művelték, viszont a XII. század gótikus épületeinek, főként a templomok ablakfelületein teljesedhetett ki ez a mesterség, és válhattak az alkotások valódi mesterművekké. Az aprólékos munkával összeillesztett színes üvegdarabkákon átszűrődő fény az ábrázolt alakoknak valóban természetfeletti hatást kölcsönöz, halhatatlanná téve az ólomüveg-készítő mesterek munkáját.

Manapság az üvegfestés szinte mindenki számára elérhetővé vált. Az ólommal összeillesztett színes üvegdarabkák helyét felváltották a különböző festési technikák, a szükséges eszközök, festékek is könnyen beszerezhetők, az alkotások sokféleségének pedig csak a képzelet szab határt, hiszen bármilyen üvegfelület festhető. A szakértelem azonban itt is rengeteget nyom a latban, és a tévedés lehetősége is igen csekély.

Az Ifjúsági Etnotábor egyik legkedveltebb tevékenysége az üvegfestés volt (Garbac Sarolta felvétele)

Az Ifjúsági Etnotábor egyik legkedveltebb tevékenysége az üvegfestés volt (Garbac Sarolta felvétele)

A temerini Klinec Magdolna munkáival már sok helyen találkoztam. Kiállításokon, kézművesvásárokon és otthonokban is volt alkalmam megcsodálni az aprólékos és precíz vonalakat. Az Ifjúsági Etnotáborban az alkotót is megfigyelhettem, s elmondhatom, a nyugalom szigete volt az üvegfestés állomáshelye. Klinec Magdolna, vagy ahogy mindannyian szólítottuk, Magdi néni személyéből sugárzik az időtlen békesség, amellyel órákra belemerült egyetlen pohár díszítgetésébe, mindeközben pedig a köré sereglett tanoncokat is instruálta. Üvegfestéssel kézművestáborokban ritkán találkozom, ezért megkértem Magdi nénit, avasson be a mesterség részleteibe.

– Az elmúlt 20-25 év alatt sikerült jól kitapasztalnom ezt a mesterséget. Gravírozással kezdtem, később merült fel az ötlet, hogy a formákat, amelyeket belemarok az üvegbe, színesíteni is lehet. Akkoriban még nálunk nem lehetett kapni megfelelő festéket, Németországból hozattam. Mivel nehéz volt hozzájutni, próbáltam takarékoskodni az anyaggal, és csak vékonyan húztam a színekből a felületre. Később kiderült, hogy így se nem mutatós, se nem tartós a festés, tehát nem szabad kispórolni semmit. Az üvegfestést mindig kontúrozással kezdjük, és később töltjük ki a felületet festékkel – emelte ki a legfontosabb szabályokat Klinec Magdolna.

– Bárhol láttam a munkáit, azok mind poharak, üvegek, vázák voltak. Itt a táborban is poharakra festettek a résztvevők. Más üvegfelületre nem szeret festeni?

– Bármilyen üvegfelületre lehet festeni, természetesen sík üveglapokra is, amelyek hátulról megvilágítva nagyon különleges dekorációk lehetnek a lakásban. Én is kipróbáltam ezt az irányzatot, de nem vonzott annyira. Inkább használati tárgyakra szeretek festeni. A különbség annyi, hogy az íves felületekre valamivel nagyobb odafigyeléssel kell festeni, és olyan festékkel, amelyet égetni lehet. Erre azért van szükség, mert a használati tárgyainkat mossuk is, az égetéssel viszont nagyon hosszú időre tartóssá tudjuk tenni a festést.

– Meséljen kicsit erről a folyamatról.

– Egyszerű háztartási sütőben végezhető az égetés, általában 170-180 fokon, a festéktől függően. Fontos, hogy a még hideg sütőbe tegyük be a tárgyainkat, és a sütést követően ott is hűljön ki. Így megelőzhetjük az üveg repedését. A festék ekkor fixálódik a felületen, és tartós marad. Én szoktam egy különleges lakkréteget is tenni a festésre, ez is hozzáad a tartóssághoz, és a fény is szebben törik meg rajta. De még így sem ajánlott mosogatógépben mosni ezeket a tárgyakat, mert ott túl nagy a súrlódás, és egy idő után megcsúnyul a festett felület.

– Magdi néni kitől tanulta a fogásokat az évek folyamán?

– Mindent magam tapasztaltam ki, sajnos nem volt mesterem. Ahogy édesanyámtól, nagymamámtól láttam, úgy én is megtanultam hímezni, kötni, horgolni, és rajzolni is nagyon szerettem, így tettem szert kézügyességre, a kreativitás, talán, velem született. Állandóan kerestem, hogy mi az a kicsit különlegesebb mesterség, amivel nem sokan foglalkoznak. Egy ismerősöm által ismerkedtem meg a gravírozással, az üvegfestést viszont teljesen egyedül tapasztaltam ki. Járok, és azelőtt is jártam kiállításokra, ott tudtam tapasztalatot cserélni, manapság pedig már az internet is sokat segít. A kreativitás mellett rengeteg türelemre és gyakorlatra van szükség, főleg a kontúrozáshoz. Eltart egy ideig, mire biztos kézzel tudjuk vezetni a vonalat, de még nehezebb az apró részletek kidolgozása.

– Összeszámolta-e valaha, hogy hány tárgyat festett meg?

– Nem tudnám összeszámolni, rengeteget. Szerencsére nagyon kevés van otthon, hiszen keresettek a termékeim. Abban viszont biztos vagyok, hogy minden kontinensen akad egy olyan üvegtárgy, amit én festettem meg, mert a külföldiek nagyon keresik. A pipacs, a gyümölcsmotívumok vagy a falusi házak nagyon emlékeztetik az elszármazottakat az itthoni tájra, ezért rengeteget vásárolnak a termékeimből. Volt, aki egy egész kollekciót felvásárolt egyedi ajándéktárgyként az ismerőseinek. Ha ismétlődnek is a motívumok, minden termék egyedi, nincs két egyforma díszítés. Sokszor dolgoztam megrendelésre is.

– Van-e olyan munkája, ami valamiért emlékezetes maradt?

– Több ilyen történetem van, hisz nem egyszer kellett kilépnem az általam megszokott munkafolyamatból. Nagyon nagy munkának tartom, amikor egy egész mennyezetet kellett kifestenem. Az elképzelés az volt, hogy az üvegből készült álmennyezetet felülről megvilágítják, és különleges látványelem lesz. Itt absztrakt formákat képzeltek el, ami nagyon nem az én világom. Ennek ellenére voltak ötleteim, ezeket felvázoltam a megrendelőknek, és el is fogadták. Ez a munka emlékezetes, mert teljes kilépés volt a komfortzónámból. Nagy megtiszteltetés volt számomra az a felkérés, amely egy boszniai mecset felújítása kapcsán érkezett. Itt liliomokat festettem az ablakokra. Különleges volt egy újvidéki kávézó kérése, hogy tükörre fessem fel a logójukat, egy nagy leguánt. Ennél is a hátulról jövő megvilágítás tette volna különlegessé a festett részt, ezért először a tükör hátoldaláról le kellett fejteni a fémréteget, hogy azon a részen, ahová festeni fogok, átlátszóvá váljék. Nehéz volt, gravírozóval kellett kapargatni, ráadásul maszkban, nehogy belélegezzem a keletkező port. Nagyon lassan haladt. Mikor aztán a motívum és a felirat is felkerült, bekapcsoltam a melegítőt, hogy gyorsabban száradjon, de valószínűleg túl közel tettem, és az üveg elpattant, így kezdhettem az egészet elölről. Hasonló történet, amikor az egyik temerini civil szervezet kért fel, hogy az általa ajándékozni kívánt vázát fessem meg. Egy testvérszervezetnek szánták, négy címert kellett a vázára festeni. Ez is aprólékos munka. A baj abban volt, hogy csak egy nap állt rendelkezésemre, így már este lett, mire égetésre került a váza. Tudni kell, hogy amennyiben az üvegtárgy valahol légbuborékot tartalmaz, esetleg utólag illesztenek hozzá foggantyút vagy mást, ott mindig feszültség keletkezik égetéskor, és elpattanhat az üveg. Persze már kitapasztaltam, hogyan kell ilyenkor eljárni, de ebben az esetben nem vettem észre a légbuborékot, és a váza elpattant. Volt egy hasonló vázám, azt ajánlottam fel a megrendelőknek, és egész éjszaka dolgoztam. A váza még langyos volt, mikor reggel útnak indult, de szerencsére épségben célba ért.

A történetmesélés közben a fényképek is előkerülnek, Klinec Magdolna megmutatja újabbnál újabb felfedezéseit a kreatív tevékenységek világában.

– Az üvegfestést nagyon szeretem, viszont ebben is elfárad az ember lelke, ezért elkezdtem másfelé is kacsingatni. Így fedeztem fel a szalaghímzést, ami szintén elvarázsolt. Az internet világa csodálatos, rengeteg oktatóvideót megnéztem, és magam is kipróbáltam a kézművességnek ezt a lehetőségét. Itt selyemszalaggal történik a hímzés, és különböző háromdimenziós formákat lehet kialakítani. Az első kísérletezések után a magam kedve szerint kezdtem alakítani ezt a technikát, és elkezdtem kombinálni az olajfestményeimmel. Egyszer szeretnék önálló kiállítást szervezni a munkáimból, de mivel annyira különbözőek, előbb ki kell találnom, hogyan hozzam őket egy kalap alá – avatott be majdani terveibe Klinec Magdolna, én pedig megállapítottam, hogy a sokféle kézműves technika úgy fér meg egy fedél alatt, mint ahogy egy személyben is jól megfér a végtelen nyugalom és türelem, az új utakat kereső, önkifejező lelkülettel.