2022. december 6., kedd

Balkáni energiaegyüttműködés van/nincs?

A Nyugat-Balkán országai próbálkoztak mindennel: falakat emeltek egymás közé, háborúkat folytattak, viszályban voltak, acsarkodtak egymással, egyedül az együttműködést még nem próbálták ki, mutatott rá Dritan Abazović montenegrói kormányfő a múlt heti Nyitott Balkán kezdeményezés országainak csúcstalálkozóján. És valóban, éppen az energiaválság világított rá arra, hogy a volt Jugoszlávia szétesése utáni folyamatos széthúzás – most, amikor szolidaritásra szánták el magukat a térség államai – milyen nehézségeket okoz.

De tekintsünk egy kicsit vissza arra, mi is történt a Nyugat-Balkán országaiban, amikor felütötte a fejét az energiaválság. Az, hogy a balkáni gondviselés, illetve a megörökölt hálózatok és rendszerek iránt az országok hogyan viszonyultak az elmúlt évtizedben, már a múlt év végén megmutatkozott. Amíg Montenegróból november elején olyan hírek érkeztek, hogy műszaki meghibásodások következtében 15 százalékkal csökkent a villanyáram-termelés, Észak-Macedóniában már a korlátozások bevezetésén gondolkodtak, hiszen november végére leállt a Bitola erőmű három blokkja is, szintén meghibásodások okán. Szerbiát a legnagyobb csapás decemberben érte, amikor a Nikola Tesla Hőerőműben a nedves szén okozott olyan leállást, amit még mindig nem hevert ki a Szerbiai Villanygazdaság. Albánia ekkor még tartotta magát, jutott neki annyi áram, hogy azt megossza Koszovóval, ahol szintén áramhiány lépett fel, de márciusban már ők is a takarékoskodásra hívták fel a lakosság figyelmét, a közvilágítást is lekapcsolták. Bosznia-Hercegovina ugyanakkor 2022 első hónapjaiban rekordmennyiségű villamosenergia-exportot valósított meg. Most sem küzdenek áramhiánnyal, csupán politikai akadályok merülnek fel, illetve hálózati beruházás kellene a szolidaritáshoz. A földgáz, a kőolaj és az alapvető élelmiszerek beszerzése azonban más erőviszonyokat formál meg, hiszen Szerbia nem küzd élelmiszerhiánnyal, Albániának pedig jó minőségű szene van.

(Illusztráció – Getty Images)

A Nyitott Balkán országai (Szerbia, Albánia és Észak-Macedónia) az élelmiszerhiány elkerülése és az energiabiztonság érdekében egy válságcsoportot alakítottak meg, amelynek alapvető feladata az lesz, hogy amennyiben az országok valamelyike az alapvető élelmiszerek exportját betiltaná, a kezdeményezés határain belül továbbra is folyna az élelmiszerellátás, míg az energiabiztonság érdekében a megtermelt felesleges villamosenergiát első körben egymásnak ajánlanák fel. A montenegrói kormányfő felismerte ennek jelentőségét, így be is jelentette, annak ellenére, hogy Montenegró nem csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, kérni fogja kormányát, delegáljanak ők is egy személyt ebbe a válságcsoportba, Zoran Tegeltija, Bosznia-Hercegovina Miniszterek Tanácsának elnöklője pedig sajnálatát fejezte ki, hogy országa politikai akadályokat gördített a Nyitott Balkánhoz való csatlakozás elé.

Az energiabiztonság elérése érdekében azonban a Nyugat-Balkán országainak jelentős beruházásra lenne szüksége, és erre mindenekelőtt Dimitar Kovačevski, Észak-Macedónia miniszterelnöke hívta fel a figyelmet. Rámutatott, hogy a nagyfeszültségű villanyhálózatba 30 éve semmit sem ruháztak be, így az áramfeleslegeket nem tudják Koszovó és Montenegró felé továbbítani. Folynak a tárgyalások a görögországi hatóságokkal, hogy ők is rácsatlakozhassanak a folyékonyföldgáz-terminálra, és csak ez után tudják a csővezetéket Szerbia és Albánia felé kiépíteni. Közben belátták, nekik is csatlakozniuk kell arra a földgázvezetékre, amely Szerbiából Bulgárián keresztül vezet a görög kikötőig. Azt is kihangsúlyozta, ahhoz, hogy kihasználják az Albánia nyújtotta lehetőségeket, mindenekelőtt a vasúti útvonalakat fel kellene újítaniuk.

Edi Rama ugyan ismertette, hogy Albánia jelentős mennyiségű kőolajtartalékokra bukkant a Shpiragu hegység területén, azok feltárási munkálatai azonban még folyamatban vannak. Egyelőre a Vlora-kikötőt szeretnék LNG-terminállá átalakítani, majd pedig növelni a villamosenergia-termelést, ám amíg ezek a projektumok nem valósulnak meg, a saját igények ellátására fókuszálnak, hiszen egyelőre ők is hiánnyal küzdenek.

Aleksandar Vučić szerb államfő sem rejtette véka alá véleményét. Mint rámutatott, ha Szerbiának lenne földgázkapcsolata Észak-Macedóniával, most egyikőjüknek sem lenne gondja az árammal.

Ahogy Európa más országai, mi is itt a Balkánon bizonytalan időszak előtt állunk, különösen az energiahordozók magas ára, egyben a világpiacon felmerülő villamosenergia-hiány miatt. Együttműködésre ugyan lenne lehetőség, azonban infrastruktúra kell hozzá, aminek kiépítése hónapokba, vagy akár évekbe is telik, merthogy jelentős beruházások kellenek hozzá. Ott, ahol pedig kisebb befektetés is elég lenne, úgy tűnik, a politikai akadályok lerombolhatatlanok.