2022. december 1., csütörtök

A fából készült kincsek

A csantavéri Fekete Gábor szerint fontos, hogy a megmunkálás után is megmaradjon a fa természetessége

A csantavéri 43 éves Fekete Gábor tinédzser korában döbbent rá a fával való munka iránti szeretetére. Immár 9 éve foglalkozik fából készült díszek készítésével. Munkáival nemcsak a falubeli lakosokat nyűgözte le, de a környező településen élők figyelmét is felkeltette. Amellett, hogy nagyon jó ízlése van, munkáját mindvégig figyelmesen és kellő pontossággal végzi. Az általa megálmodott termékek különlegesek, egyediek és kitűnő minőségű faanyagból készülnek. Ezek létrehozásában fontos számára a kreativitás, munkái nagy részét többnyire kézi erővel végzi. Pályafutását az építőiparban kezdte. Először kőművesként dolgozott, majd az élet az ács szakma felé vezérelte. Kilenc évvel ezelőtt azonban egy baleset következtében mozgássérültté vált, így az élete teljes mértékben megváltozott. Mindennapjait már nem úgy élhette, mint egy átlagos ember. Ennek ellenére Gábor nem adta fel az álmait, és továbbra is egy jó kedélyű, mosolygós ember maradt.

Fekete Gábor munka közben (Fotó: Dér Dianna)

Hogyan élte meg a balesete utáni időszakot?

Megközelítőleg 7 hónapot töltöttem a kórházban, ezután kerültem tolószékbe. Miután hazaengedtek, szükség volt még jó néhány hónapra, hogy felerősödjek. Van egy csodálatos kislányom, aki mindennél többet jelent nekem, így nem adhattam fel, és kénytelen voltam elfogadni, ami velem történt. A felépülésem után elgondolkodtam, hogy mit is tudnék kezdeni az életemmel. Volt egy akkumulátoros fúrógépem, abban pedig egy csiszolófej. Egy alkalommal a lányommal kiültünk a teraszra, és elkezdtünk csiszolgatni egy fadarabot. Innen indult minden. Úgy éreztem, muszáj valamivel lekötnöm magam, hogy ne gondolkodjak sokat, így egy nap erőt vettem magamon, kimentem a műhelyembe, és elkezdtem alkotni. Ekkor készítettem el az első faliórámat, amit még a mai napig is őrzök a konyhámban. Ezt követően sorra kaptam a barátaimtól a szerszámokat, majd belevetettem magam a munkába. Ahogy teltek, múltak a hetek, rádöbbentem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Ezután kialakítottam magamnak egy olyan műhelyt, ahol tolókocsival is könnyedén tudok közlekedni. Mivel ács voltam, nagyon sok szép faragott teraszt csináltunk, szóval nekem mindig is benne volt a kezemben és a fejemben is az a bizonyos szakértelem, ami szükséges ezen díszek elkészítéséhez, csak a baleset után kellett egy kis idő, hogy vissza álljak erre, és persze fel kellett mérnem a kapacitásomat is. Nyilván az elején még sokat kellett tanulnom, hogy belerázódjak a munkába, de sosem volt tanárom. Minden tudást saját erőből szereztem meg.

Kerti díszkút, Gábor egyik legnehezebb munkája

Milyen fa alapanyagot használ és abból milyen díszeket készít?

Csakis minőségi faanyaggal dolgozom, amit egy barátom bocsájt a rendelkezésemre minden alkalommal. Általában keményfával dolgozom, többek között diófával, akácfával, bükkfával, szilvafával, tölgyfával, de néha még gyümölcsfával is. Attól függ, milyent sikerül beszereznem. Ezekből faliórákat, kulcstartókat, virágtartókat, emléktáblákat, fogasokat, pohártartókat, asztali díszeket, fali díszeket készítek. A nagyobb munkáim közé pedig a díszkutakat és a kerti garnitúrákat sorolnám, melyek egyre divatosabbá válnak az utóbbi időben, ugyanis nagyon időtállók. A kerti garnitúrák nagyjából húsz-harminc évig is megmaradnak és még a téli hidegeket is kibírják, ha minőségi keményfából készülnek. Azt tapasztalom, hogy egyre több igény van a fából készült asztalokra, padokra. Mivel ezek kivitelezése kicsit összetettebb feladat, ezért a mozgatáshoz és az összerakáshoz szükségem van segítségre, azonban az idők folyamán nagyon sok mást már megtanultam saját magam is elkészíteni.

Pohártartó, hamutálca, hőmérőtartó, falióra (Fotó: Fekete Gábor)

Hogyan készülnek egyes dísztárgyak?

A megrendelő általában egy konkrét elképzeléssel keres fel. Ő határozza meg az adott tárgy alakzatát, vastagságát, szélességét. A munka elején kiválasztom, hogy milyen fával fogok dolgozni, majd leszabom a kért méretre és alakzatra. Ezt követi a tárgy csiszolása, melynek egy részét fleksszel, a másik részét pedig kézzel csiszolom, míg a vágásokat szalagfűrész segítségével végzem. Régebben még véstem a betűket a fába, egészen addig, amíg nem kaptam egy pirográfot az unokatestvéremtől. A pirográf egy olyan eszköz, amely elektromos áram hatására felforrósodó heggyel rendelkezik, amivel fába lehet rajzokat, mintákat, feliratokat égetni. Azóta is előszeretettel használom a mindennapok során. Én nem vagyok a modern gépek híve, ezért ha tehetem, csak kézi erővel dolgozom. Számomra a kézzel készített munkának eszmei értéke van. Fontos, hogy minden alkotás természetesnek tűnjön. Csodálatos érzés ránézni egy kész tárgyra, melyről tudod, hogy az elkészítése több óra hosszát vett igénybe, melyen látszik, hogy ott a kézírásom, és amiről tudom, hogy azt a két kezemmel készítettem. Ez teszi egyedivé.

Ez volt az egyik legnehezebb falióra, amit Gábor valaha készített

Milyenek a visszajelzések a munkáiról?

Nagyon sok visszajelzést kaptam már arról, hogy az emberek szeretik a munkáimat, mivel azok teljesen visszaadják a természetességet. Februárban elkészítettem egy padgarnitúrát, mely nagyjából két hetet vett igénybe. A megrendelőnek, miután megpillantotta a munkámat, könnybe lábadt a szeme, kis híján elsírta magát. Nagy elégedettséggel töltötte el a látvány. Nekem az ilyen reakciók többet érnek mindennél. Az arcon megjelenő elégedettség egy éltető elemem. Olyankor elfelejtek minden nehézséget, és a pozitív visszajelzésből táplálkozom. Mindemellett szeretek jótékonykodni is. Szívesen adományozok különböző tárgyakat, ha azzal bármiféle módon segíthetek másoknak. A munkámat szívvel-lélekkel végzem.

Kerti pad garnitúra, alaposan kidolgozva

Melyik volt eddig a legnehezebb munkája, amely a legnagyobb kihívást jelentette, illetve a legtöbb időt vette igénybe?

Amikor először csinálsz valami újat, az mindig nagy kihívást jelent. Így volt ez nálam egy fából készült díszkúttal, mely talán eddig az egyik legnehezebb munkámnak mondható. Volt ebben még egy olyan kihívás is, hogy a megrendelők hozták a faanyagot, amellyel szerették volna, hogy dolgozzak. Attól féltem, hogyha véletlenül valamit elrontok, akkor nem lesz mivel pótolnom. Nem véletlen, hogy asztalos körökben tartja magát a közmondás: Kétszer mérj, egyszer vágj! Ugyanis visszafordíthatatlan károkat tud okozni, ha nem megfelelő alapossággal mérünk. Ennélfogva én kétszer-háromszor is megmértem, hogy biztos jó, és persze működőképes legyen. Sok munkát fektettem bele, de egy kihívásnak éltem meg, ami sikeresen végződött.

Gábor legutóbbi munkája a Csantavéri bicska és kézműves fesztiválra