Szamaragolni nem is olyan könnyű

Augusztus utolsó vasárnapján 39. alkalommal avattak bajnokokat Királyhalom jellegzetességének tekinthető szamárversenyen, amelyre az idén is sokan kíváncsiak voltak.

A hagyományokhoz híven az idén is két kategóriában mérték össze ügyességüket, no meg persze a csacsik gyorsaságát: szamaragolásban és fogathajtásban. Az elsőben a versenyzőknek szamaraikat megülve kellett megtenniük két kört a néhány százméteres távon. Az első hallásra ugyan könnyűnek hangzik a feladat, de a rajtot követően mindhárom előfutamban, de még a döntőben is nem egy jószág megmakacsolta magát és a gazdiknak húzniuk, az őt segítő csapattársaknak tolniuk kellett a füleseket.

Ezek közül legtöbben a szervezők által, a pályán kialakított „vizesárok” előtt döntöttek úgy, hogy a gazdijuk akarata ellenére önkényesen véget vetnek a futamnak, ezzel is az igencsak szépszámú közönségnek okot adva a nevetésre. Az egyik csökönyösen viselkedő, magát megmakacsoló csacsit a közönség soraiból még sörrel is megkínálták, de a szamaragorolója (lovaglója) legnagyobb bánatára nem hagyta magát lekenyerezni (a folyékony kenyérrel) és nem volt hajlandó továbbhaladni. Ehhez hasonló jelenetekre a fogathajtó versenyen is sor került.

Mindkét futamon egyébként az oromiak aratták le a babérokat. Szamaragolásban Vajda Balázs, oromi fiú bizonyult legjobbnak unokaöccse tulajdonában lévő Szikra nevű szamárral, míg fogathajtásban az unokaöccse, Vajda Máté ért be legelsőnek a célba ugyanezzel a csacsival.

A szamárverseny kitalálása kapcsán több városi legenda is szárnyra kelt. Az egyik szerint egy felvásárló több szamarat is rendelt. Időközben viszont valamiért meggondolta magát és lemondta a rendelést, a szamarakat szállító vasutasok pedig visszafelé menet az összes faluban, így Királyhalmon is megálltak, és az itt élőknek olcsó pénzért kínálták a csacsikat.

Katona Róbert, a királyhalmi helyi közösség tanácsának az elnöke, egyben a szamárfesztivál fő szervezője szerint az itt élő termelők mindig is augusztus végén, szeptember elején készültek fel a termések betakarítására és az alma-, illetve szőlőszüretre és előtte szerettek volna egyet bulizni. És mivel akkoriban elég sok szamarat tartottak a faluban adta magát a lehetőség, hogy szamárversenyt szervezzenek.

– A kezdetekben a szamártulajdonosok önmaguk, illetve a falubeliek szórakoztatására rendezték meg versenyt, ami nagyon gyorsan fesztivállá nőtte ki magát – mondta a helyi közösség elnöke. Hozzátette, hogy a takaros és hangulatos település jellegzetességévé nőtte ki magát ez a rendezvény, így Vajdaság-szerte Királyhalmot a szamárversenyek falujaként ismerik.

– Valamikor sokkal látogatottabb rendezvény volt, tehát volt eset, hogy tízezren is kilátogattak a szamárversenyre. Ma már nehéz ilyen nagyszabású rendezvényt megrendezni, hiszen a média, az internet, a Facebook, a közösségi helyek igazából átvették a szórakozás egy bizonyos területét és úgy érzem, hogy emiatt az emberek is egyre nehezebben építik ki kapcsolataikat – jegyezte meg Katona Róbert. Kiemelte továbbá, hogy a jubileumi 40. szamárfesztiválra mindenképpen szeretnének nagyszabású rendezvényt megszervezni.