2022. december 8., csütörtök
CÍMLAPTÖRTÉNET

Az opera szépsége, a találkozás öröme

Kiss Tivadar nagykikindai származású operaénekessel pályájáról, szerepeiről és sok egyébről beszélgettünk

Négy kiváló operaénekes – Boncsér GergelyHorti LillaKiss Tivadar és Radoslava Vorgić – előadásában Kálmán Imre és Lehár Ferenc, a magyar operett világhírű szerzőinek csodálatos melódiái csendültek fel július 10-én a palicsi nagyszínpadon a VM4K Nyárhangoló fesztiválján. Miközben legalább ezren tapsoltunk a kiváló művészeknek, egy másik kép elevenedett meg előttem: a kétezres évek elején a Szabadkai Zeneiskola érettségizői adtak hangversenyt a szabadkai városháza dísztermében, máig elevenen él az emlékezetemben, milyen hosszan, lelkesen zúgott a taps a nagykikindai születésű Kiss Tivadar fellépése után, mert mindannyian éreztük, kiemelkedően tehetséges fiatalemberről van szó, aki előtt komoly karrier áll.

Eddigi pályája ezt fényesen igazolta, elsőre felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol Kovalik Balázs osztályába járt, énektanárnője Andor Éva volt. Elnyerte a Magyar Állami Operaház Juventus-díját. A fiatal tenor három évet töltött a hannoveri Staatsoperben, de akkor is tartotta a kapcsolatot a budapesti operaházzal, ahol az Otellóban, az Anyeginben énekelt. Ha megnézzük a Magyar Állami Operaház honlapját, megbizonyosodhatunk róla, micsoda kiváló művekben kapott szerepet: a Salomeban, a Mester és Margaritában, az István, a királyban, a Parsifalban, a Porgy és Bessben, de Kodály Háry Jánosát, vagy Falus Ferenc Csínom Palkóját is említhetnénk.

Kiss Tivadarral most, a palicsi fellépés kapcsán volt alkalmunk beszélgetni.

Úgy tudom, a színpad iránti vonzalom családi örökség. De operaelőadást mikor látott először?

– Édesanyám rendszeresen vitt magával az Egység művelődési egyesületbe, ahol néztem az amatőr színtársulat próbáit, előadásait, és már négyéves koromban színpadon álltam, úgyhogy korán megismertem ezt a világot. A szabadkai középfokú zeneiskolában először zongora szakra jelentkeztem, majd átiratkoztam az ének szakra, Baráth Emília volt a tanárnőm. Operaelőadást Szegeden láttam először, ahova minket, zeneiskolásokat csoportos színházlátogatásra vittek, máig emlékszem, Verditől a Rigolettót láttuk. Teljesen elbűvölt. Jártunk Újvidékre, Belgrádba, Budapestre is operaelőadásokat nézni szervezetten.

A Magyar Állami Operaházban mikor lépett fel először?

– Egyetemi tanulmányaim alatt, Csajkovszkij Anyeginjében debütáltam, Triquet szerepében, és onnantól kezdve minden évadban énekelek.

A budapesti Operettszínházban játszott a Miss Saigon című musicalben, de én inkább A varázsló kertjére kérdeznék rá, amikor is Csáth Géza zeneműveket énekelt. Sőt, az Arany János a muzsikus költő elnevezésű nagyszabású hangversenyen is szerepelt. Ezek azért élményszámba mennek?

– Elek Szilvia csemballó- és zongoraművész ötlete volt, hogy Csáth halálának századik évfordulójára készüljön koncertszínházi produkció. Ő fedezte fel ezeket a Csáth kottákat az Országos Széchényi Könyvtárban, és szerette volna, ha Szabadkához kötődő előadó is szerepel az összeállításban, így kért fel engem az előadásban való közreműködésre. Könyv is készült, amelynek egy CD-melléklete is van, Csáth-zeneszámokkal, amely nagy sikert aratott, gyorsan elfogyott. Az Arany János születésének 200. évfordulójára készült összeállításban, amelyben Arany János szerzemények is szerepeltek, neves színművészekkel és Elek Szilviával léptünk fel, szintén szívesen közreműködtem, hiszen mindig szerettem az irodalmat.

Fotó: Molnár Edvárd

Fotó: Molnár Edvárd

Az operaénekesi pálya nemcsak tökéletes énektudást, hanem színészi képességeket is megkövetel az előadóktól.

– Igen, megköveteli a színészi mesterség fortélyainak ismeretét is. Nem véletlen, hogy az egyetemen a színészi mesterséget is nagyon komolyan, alaposan oktatták nekünk. Az operaelőadásban ugyanolyan szituációk, viszonyok, reakciók, jellemábrázolások vannak, mint a prózai előadásokban, csak mi a szerepeket elénekeljük. Az opera a színjátszás legösszetettebb formája.

Kedvenc szerepei vannak?

– Nekem mindegyik szerepem a kedvencem, minden előadásomat élvezem.

Mire jut ideje? Olvasásra? Zenehallgatásra? És szabadidejében mit hallgat?

– Olvasásra mindig szakítok időt. Most épp Szepes Máriától A vörös oroszlánt olvasom. Testvérem, Tihamér rockénekes, én is otthon szívesen hallgatok, könnyűzenét, tehát rockot is.

Egy énekesnek a nyelvismeret is elengedhetetlen. Hány nyelven beszél? Melyik nyelven a legnehezebb operát énekelni?

– Magyarul, szerbül, németül, angolul, és értek olaszul. Olyan nincs, hogy egy nyelven nehezebb vagy könnyebb énekelni, minden nyelven ugyanúgy kell. Az én hangfajom a német repertoár felé hajlik.

Az operaéneklés komoly fizikai megterheléssel jár, fizikailag is formában kell lenni. Meg azért jobban kell vigyázni az egészségre, cigarettafüst, fagylalt...

– Rendszeresen edzek, ez hozzátartozik a mindennapjaimhoz. Persze, a dohányzást stb. mellőzni kell, de normálisan kell élni, túlzásba sem szabad esni.

Nemrégiben Nagykikindán, a szülővárosában lépett fel, most itt Palicson, amely Szabadkához tartozik, tehát a középiskolás éveihez kötődik. Hogy éli meg az ilyen fellépéseket, különlegesebbek, nehezebbek, mint Budapesten, Párizsban, Lipcsében, Hannoverben fellépni?

– A lehető legnehezebb a szülővárosban, a tanulóvárosban fellépni. Mindig a maximumot igyekszem nyújtani a színpadon, de ilyen esetekben magammal szemben nagyobbak az elvárásaim, mert a szülővárosban a szeretteim, itt a jó ismerősök jönnek el meghallgatni, megnézni, ez ebből a szempontból nehezebb, mint a nagy operaszínpadokon fellépni. De örülök, hogy itt lehetek. Szeretném megköszönni a VM4K-nak, hogy megszervezte ezt a fesztivált, és meghívást kaptunk mi is.

Milyen szerepek várnak ősztől önre?

– Wagnertől A Rajna kincsét és a Siegfriedet emelném ki.