2023. február 5., vasárnap

A „Kék Bagoly” sorozatról

Fujkin István Horgoson tartott előadást

Fujkin István, Horgosról elszármazott, Kanadában élő festőművész a napokban a horgosi Művelődési Ház színháztermében a néhány évvel ezelőtt befejezett „Kék Bagoly” képsorozatát mutatta be a közönségnek. A sorozat saját megfogalmazása szerint új és sajátos módon kapcsolja össze a hagyományos észak-amerikai indián kultúra és tradíció elemeit a mai ember eredendő képi világával. A hagyományos indián kultúra számos eleme és spiritualitása megérintette és elragadta művészi képzeletét, és így született meg az összesen 21 képből álló „Kék Bagoly” képsorozat, amelynek meghatározó darabjairól részletesen is beszélt. Felvázolta, melyik kép hogyan született, és hogy nála milyen folyamat eredménye egy-egy alkotás, vagyis hogyan épül fel maga a kép. Elmondta, hogy különösen az indián származású Robbie Robertson rockzenész alkotásai hatottak rá, és beszélt arról is, hogy melyik képét melyik zene, dal, vagy hangszeres kompozíció ihlette meg, és hány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy-egy dallam képként köszönjön vissza, vagy ahogyan ő fogalmaz, mennyi idő kellett ahhoz, hogy engedje magát megfesteni.

– A zene érinti meg a lelkem membránját, és amikor megvan a megfelelő rezgés, akkor születik meg a kép. Van olyan zenei alkotás, amely a hetvenes években jelent meg, és már akkor tudtam, hogy egyszer kép lesz belőle, de még mindig nem hagyta magát megfesteni. Dolgunk van egymással, az biztos, de még nem jött el a megfelelő idő hozzá.

Az előadás folyamán egy-egy kép spirituális elemzésére is sor került, valamint több esetben is elhangzott az ihlető zene annak érdekében, hogy a közönség még inkább megtalálja a képzőművészeti alkotáshoz vezető utat.

Fujkin István az előadás után kérdésünkre elmondta, hogy a „Kék Bagoly” képsorozatot öt évvel ezelőtt fejezte be, és utána egy nagyobb alkotói csend következett, amikor rajzok, vázlatok készültek csak, majd két évvel ezelőtt, amikor legutóbb itthon járt, akkor indult el egy újabb munkafolyamat.

– Ozsvár Péterrel beszélgettünk arról, hogy egy közös kiállítást kellene létrehoznunk, és ez lenne a magyar madár ciklus. Ebben vagyunk még benne, ezek a festmények készülnek most. Amikor itthon vagyok Horgoson, akkor nem az alkotásról szólnak a napok. Itthon inkább szervezkedem, régi zenészbarátokkal találkozom, és nagy kihívás most számomra, hogy a zene ihlette festményeim kiállítás formájában eljussanak a Magyar Zene Házába, mert szerintem abszolút ott van a helyük.