2022. szeptember 26., hétfő

Újra kell értelmezni az agráriumot

Több helyen útlezárásokkal, valamint a forgalom lassításával tiltakoznak a földművesek országszerte. A gazdálkodók elsősorban az állam hozzáállásával elégedetlenek. Közben a lakosság egy része talán nincs tisztában azzal, hogy a helyzet mennyire súlyos és milyen bonyolult. Mert ha próbáljuk egy kicsit kívülről, más perspektívából szemlélni az előállt helyzetet, akkor nem csupán az a fontos, hogy idén mennyiért vásárolják fel a napraforgót, vagy mennyiért vásárolhatnak a földművelők üzemanyagot. Az agrárium stratégiai ágazat és ez a jelenlegi világpolitikai és geopolitikai helyzetből ítélve a jövőben még inkább az lesz. Hosszú távú, átfogó, rendszerszintű megoldásokra van szükség. Ez viszont közhelyesen hangzik, főleg annak tükrében, hogy valójában azt is lehetetlen előrelátni, hogy holnap mi fog történni, nem, hogy évekre előre lehessen mérvadóan tervezni. Mert a gazdálkodókat nem csak, vagy nem elsősorban a rosszul időzített intézkedések, az esetlegesen a hozzá nem értők, vagy a helyzetet rosszul felmérők által foganatosított rendelkezések sújtják. Sajnos a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Nem tudjuk, mit hoz a holnap az éghajlatváltozást illetően. Az időjárás, a hőmérséklet-eloszlás és főleg a csapadék mennyisége és eloszlása még mindig meghatározó a szántóföldi növénytermesztésben. Mert esetlegesen hiába törlik el a hitelek kamatait, hiába szüntetnék meg a most még a nevében is morbidnak ható lecsapolási illetéket, hiába biztosítanak kedvezményes áron üzemanyagot, vagy műtrágyát is. Hiába biztosítanak kedvező hiteleket, vagy vissza nem térítendő támogatásokat öntözőrendszerek kiépítéséhez, ha egyszerűen nem lesz elég víz, nem jön az „áldás” az égből, a folyók, csatornák kiszáradnak, és a földalatti erek is elapadnak, azzal együtt pedig a kutak is. A megoldáskeresés a jelek szerint olyan rövidlátó térben zajlik, hogy azt feltételezzük, ez most egy ilyen év, segíteni kell a túlélésben, aztán majd minden olyan lesz, mint régen. Megint ideális lesz a csapadékeloszlás, zöldellnek a mezők, ringnak a kalászok, olyan hosszú kukoricacsövek „ágaskodnak a bajusz alatt”, mint egy alkar, tenyértől könyékig. Rövidtávon is valóban sorsdöntő lehet, hogy most 500, vagy 700 eurót fizetnek a napraforgó tonnájáért. De ha erre úgy tekintünk, hogy a pénzt az őszi vetésre fordítják, elművelik a talajt, ha azt a szárazság lehetővé teszi, elvetnek, majd folytatódik a csapadékszegény, kedvezőtlen időjárás, és nem terem, mint idén a kukorica, akkor kidobott pénzről beszélhetünk. A termelők már most is kilátástalan helyzetben találhatták magukat, de félő, hogy a gondok a jövőben tovább halmozódnak. Arról nem is beszélve, hogy a korábbi anomáliák a mostani helyzetben még inkább hozzájárulnak a helyzet súlyosbításához. A kistermelők esetében például a parcellák elhelyezkedése, a birtokok feldaraboltsága jelentősen emeli a költségeket, de számos más hasonló szerkezeti aggály felmerül.

(Fotó: Ótos András)

A legfenyegetőbb azonban, hogy a jelek szerint egyre kevesebb lesz a csapadék, a talajok kiszáradása már nem csak egy jövőben lehetséges forgatókönyv. Alapjaiban rengeti ez a szántóföldi növénytermesztést és azon keresztül az egész ágazatot. Ha hosszú távú megoldásokat keresünk, akkor csakis a szakemberekre hallgathatunk, de sajnos azoknak a véleménye is megoszlik, illetve sok esetben ők is csak a kockázatokra tudnak figyelmeztetni, de kivitelezhető programokkal nem tudnak előállni. Pedig a szántóföldi növénytermesztést lehet, hogy teljesen újra kell majd értelmezni és gondolni. Lehet, hogy a teljes katasztrófa ágazati szinten csak drasztikus intézkedésekkel, radikális megoldásokkal kerülhető el. Nincs kizárva például, hogy hosszú távon csak akkor tudnánk a kedvezőtlen hatásokat mérsékelni itt a Vajdaságban, ha a most művelt területek 20–30, vagy akár 40 százalékán felhagynánk a talajműveléssel és szabadon hagynánk a természetes folyamatok beindulását. Vagy erdősítenénk? A szakemberek vajon azért hallgatnak az ilyen és hasonló lehetőségekről, mert tudják, hogy számos okból kifolyólag gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Ragaszkodjunk a megszokotthoz és várjuk a korábban megszokott körülmények visszarendeződését, amire sajnos kicsi az esély? Ezek most az igazi, megválaszolatlan lényegi kérdések, miközben egyének szempontjából valóban nem mindegy, mennyit fizetnek momentán a napraforgóért.

Kiszáradás fenyegeti a térséget a következő évtizedekben, ha nem sikerül megállítani a klímaváltozást. Épp a napokban közölték az ELTE kutatói az MTI-vel a legújabb kutatási eredményeiket. Tanulmányukban az egyre erősebb éghajlatváltozás miatt a száraz területek terjedését valószínűsítik. A folyamat évtizedek óta tart. Az előrejelzés pedig több lehetőséget vázol föl. A legkedvezőtlenebb alapján a század végére a térség teljes egészében száraz terület lehet. Annyi biztos, hogy nem mindegy, mi történik, hiszen a mostani intézkedésektől függ a változások mértéke a következő évtizedekben.

Az aszály a szerbiai mezőgazdaságot is rosszul érintette, sokan a csőd szélén állnak. A helyzet talán Bánátban és Észak-Bácskában a legrosszabb, de mindenütt rossz. A termelők szerint soha nem voltak rosszabb helyzetben. Az éghajlati tényezők mellett más gondok is akadnak bőven. A málnatermesztők már korábban is jelezték, hogy a felvásárlási árakat a monopolhelyzetben lévő hűtőházak alakítják, azok viszont szoros kapcsolatban állnak az exportról döntő köztisztviselőkkel. Korábban ők is útlezárással fenyegettek. Az aszály fokozódásával pedig a növénytermesztők után a tejtermelők, az állattenyésztők is veszélybe kerültek. Volt olyan gyümölcstermesztő, aki elajándékozott 10 tonna meggyet, majd kivágta a fákat, mert a felvásárlási ár is veszteséget jelentett, a szüret költségeit sem fedezte volna a bevétel. De nem csak itthon vannak gondok. A lengyel termelők is tüntettek az alacsony termelői árak és a termelési eszközök, alapanyagok árának drasztikus emelkedése miatt. A holland gazdák tiltakozása a tettlegességig fajult: autópályákat zártak le és összecsaptak a rendőrséggel is. Átfogó megoldások nélkül a problémák és az elégedetlenség csak fokozódik, mi pedig ragaszkodunk bizonyos berögződésekhez, miközben tudjuk, hogy az ilyen hozzáállás a történelem során is mindig csak civilizációk hanyatlásához vezetett.