A napokban elvették az áramot nálunk. Természetesen épp az asztali gépemen körmöltem, amikor elhallgatott a klímaberendezés, a hűtők és a mosógép is. Hihetetlen csönd lett, majd kisvártatva a fiam szólt le az emeletről, hogy miért nincs wifi-jel? Nos, miért is… Mert nincs áram. És bármilyen hihetetlen is a virtuális bennszülöttként világra jöttek számára, az internet működéséhez is szükség van a villanyáramra.
A csemetém méltatlankodását hallgatva elhatároztam, hogy ha majd lemerül a laptopom, akkor akár el is mosogathatok. Kisvártatva azonban épp úgy meglepett a meleg víz hiánya, mint a hótúrókat az első hó. Nos, igen: az új, takarékos bojlerünk már csak annyi vizet melegít, amennyit elfogyasztunk. A csetres tehát marad, de bepótolhatom a porszívózást – gondoltam, majd a dugasz felé nyúlva megvilágosodtam… Sebaj: egy halom vasalnivalóm is van!
Sajnos csak a szükséges eszközök előkészítése után jutott el az elkényelmesedett elmémig, hogy a vasaló is árammal működik. Ekkorra már éreztem annak a gombócnak a nyomását is a torkomban, amelyet évek óta feledésbe taszítottam. A tudatom elzárt bugyraiból hihetetlen erővel törtek elő az emlékképek azokról a háborús évekről, amikor négy óránk volt elvégezni mindent, amihez árammal működő gépezetek kellettek. Az elkövetkező hat órában pedig kénytelenek voltunk újabb négy óra hajrájára várni. Keserű szájízzel fordultam hát az éléskamra felé, hogy a belső polcok mélyén felejtett gyertyák után kutassak.
A viaszt érintve eszembe jutott az a német közlemény, amelyben egy gyertyából és virágcserépből készített alkalmatossággal pótolták egy kis lakás fűtését, figyelmeztetve a lakosokat az energiahiányra. Az orosz-ukrán konfliktus kitörése óta ugyanis koránt sem egyértelmű már, hogy ki kap, és/vagy ki vehet energiát. Ezt bizonyította számomra az a hír is, melyet nemrégiben olvastam arról, hogyan készülnek az esetleges áramkorlátozásra az európai országokban. Az állami intézkedések mellett a fáma megemlítette: az illetékesek figyelmeztették a lakosokat, hogy ősztől mindig legyen elegendő gyertya az otthonokban. Önmagában az is hihetetlen, hogy mindez a 21. században hangzott el. A döbbenetemet tehát csak tetőzte, amikor kiderült, hogy a gyertyák beszerzését Svájcban szorgalmazták.
Ha a kontinens legstabilabb és legfejlettebb országaiban a viaszra fanyalodnak a télen, akkor nekünk milyen kilátásaink vannak? A kérdés annak ellenére is beférkőzött a tudatomba, hogy az elmúlt időszakban az államvezetés folyamatosan hangsúlyozza, hogy országunknak stabil az energiaellátása, és nincs mitől félnünk.
Tapasztalatból tudjuk azonban, hogy akkor a legmegalapozottabb a félelem, ha túl sűrűn és túl sokan emlegetik azt, hogy „nem kell félnünk”. Ana Brnabić ügyvezető miniszterelnök a múlt héten arról biztosította a közvéleményt, hogy az energetikai rendszer biztonságának szempontjából Szerbia az elsők között lesz Európában. „A kontinens többi országához viszonyítva a polgárok és a beruházók nemcsak az ellátás stabilitásának, hanem az energiahordozók árának a szempontjából is jobb helyzetben lesznek” – emelte ki Brnabić. Szerinte az erőművek működését biztosították: a gázellátás stabilitása Aleksandar Vučić szerb, illetve Vlagyimir Putyin orosz elnökök megállapodásának köszönhető, de Szerbia a tervekhez képest több szerződést írt alá szén vásárlásáról is.
Érdekes, hogy a fenti mondat olyan időszakban hangzott el, amikor a szerb sajtó arról regélt, hogy az aszály az erőműveink működését (is) veszélyezteti. Az alacsony vízszint miatt ugyanis harmadára csökkent az áramtermelés országunkban. A Vaskapu vízerőműhöz csak kétezer köbméter víz érkezett másodpercenként, ami háromszor kevesebb az átlagosnál. Normális körülmények között a vízerőmű az ország áramszükségleteinek a negyedét adja, így viszont a megszokott termelésének mindössze az egyharmadát tudta teljesíteni – közölték nemrégiben az erőmű illetékesei. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a folyami közlekedés is akadozik. A legnagyobb problémát pedig az áramtermeléshez szükséges energiahordozók szállítása, azaz a szén behozatala jelenti, amelyet legolcsóbban vízi úton tudunk importálni. Mindez arra utal, hogy télire fennakadások lehetnek az áramellátásban – fogalmazta meg aggodalmait Goran Radosavljević, a belgrádi FEFA tudományos intézet igazgatója.
Szerbiában ugyanis a legtöbb erőművet a mai napig szénnel működtetik. A termelésbe és a hálózat fenntartásába pedig évtizedek óta nem fektetett a villanygazdaság – hangsúlyozza folyamatosan felszólalásaiban Zorana Mihajlović bányászati és energiaügyi miniszter. „Az energiarendszer nagy és lomha, évekre van szükség ahhoz, hogy összeomoljon, de ahhoz is, hogy feljavítsuk. Nagy összegeket kell a jövőben beruházni, fontos, hogy új emberek kerültek a vállalat élére, akikkel együtt idő és pénz kérdésének függvényében a kormány újból felerősítheti a céget – ismétli rendszeresen a miniszter, és hangsúlyozza, hogy „a keletkezett problémák miatt ezen a télen és a következő egy évben is biztosan árambehozatalra szorulunk”.
Jelenleg a napi fogyasztás 4,5–13 százalékát fedezik behozatalból, de a szakértők szerint a télen ez az arány elérheti a 20–30 százalékot is. Nap mint nap nagy összegeket vagyunk kénytelenek kiadni az áram és a szén behozatalára, nem tudhatjuk, milyen lesz a tél Európában, csak föltételezhetjük, hogy nagyon nehéz – sorolja folyamatosan az aggasztó tényezőket az energiaügyeink nagyasszonya.
Mihajlović többször is elmondta, hogy az előállt helyzetben elkerülhetetlen a szeptember elsejétől előirányzott 6,5 százalékos áramdrágítás. Ezzel havonta 280–340 dinárral növekednek a háztartások áramköltségei: a lakosokat tehát továbbra is minimálisan terhelik le a villanygazdaság megmaradását szavatoló emeléssel – vélik az illetékesek. Több szakértő is azt hangsúlyozza, hogy a drágításra nem azért van szükség, hogy fedezze a Szerbiai Villanygazdaság tetemes adósságait, hanem azért, hogy a tartozás ne növekedjen, és a további fejlesztésekig megőrizzük az országos szolgáltatót.
Bár a korlátozásokra vonatkozó hírcsapásokat folyamatosan elutasítja az állami vezetés, a lakosokat mégis nyugtalanítja a kikapcsolások gondolata. Az olvasóink többsége is jól emlékszik még a gyertya füstjének émelyítő szagára, a több órás kikapcsolások kínjaira és az áramütésektől romló gépek megfizethetetlenségére. Nem beszélve a tehetetlen várakozásról, amelynek idején gombóccal a torkukban aggódtak, hogy az amúgy is alacsony fizetéseiket még inkább kurtítják majd az el nem végzett feladatok miatt. Mert áram nélkül nincs profit és gazdaság sem. Csak sötét jövő…
Upsz! Zakatolva indultak újra a gépeink. Most mosogassak, porszívózzak, vasaljak? Vagy inkább dolgozzak?!
Ön tart-e korlátozásoktól az áramellátásban?
Igen, hiszen már most is behozatalra szorul belőle az ország – 31%
Valószínűleg sor kerül majd rá, sokaknál túl nagy a fogyasztás – 6%
Ha korlátozásoktól nem is, az árak emelkedésétől mindenképp – 30%
Bízom benne, hogy csökkenteni tudjuk a fogyasztás mértékét – 1%
Nem, mindenki számára biztosított lesz a szükséges mennyiség – 10%
Egyelőre nem gondolkodom ezen, majd amikor eljön az ideje – 22%
