2022. szeptember 26., hétfő

A vándortársulat megpihen

Hétfőn véget ér a Tanyaszínház idei turnéja – Színpadot építettek, kosztümöt mostak nap mint nap

Ikonikus képek lebegnek a szemem előtt: az első tanyaszníházasok 43 évvel ezelőtt gyalog mentek a dűlőutakon, előttük vagy utánuk a csacsifogat, s megérkezésükkor a falu népe pálinkával, süteménnyel, gyümölccsel várta őket. Később sátoros kocsival járták a poros vajdasági utakat, s kerékpáron követték a színészek a csacsifogatot. Aztán vettek egy traktort, Fricit, s azzal turnéztak. Előbb maguk is a díszlet és az összes holmijuk tetejébe ültek, de ma már tilos a személyszállítás a raktérben, ezért néhányan kerékpáron, mások meg autóval érkeznek a helyszínre, a díszletet meg ma is traktor viszi.

Idén a turné július 21-én, Csantavéren indult és 15-én, hétfőn Péterrévén ér véget. Minden évben más és más a Tanyazínház csapata, és ennélfogva a hangulata is. Mindegyik pozitív és mindegyik kivételesen fontos, hiszen a közönség mellett ezek az alkalmi társulatok azok, amelyek életik ezt a különös és nagyszerű színházi hagyományt.

Itt a Tanyaszínház! (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
Itt a Tanyaszínház! (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)

Szenttamáson, körülbelül a turné közepén töltöttünk velük egy fél napot. Megérkezésünkkor a fiúk a színpadot építették, a lányok meg indultak csalogatni. Ez minden helyszínen így van, mondják. A lányokkal tartottunk. Kisvárosról lévén szó, nem jöttek ki az emberek az utcára a ricsaj hallatán, nagy volt a forgalom, de akik látták őket, éppen olyan csodálkozással nézték az éneklő és előadásra csalogató lányokat, mint 40 évvel ezelőtt. A lelkes kis csapat meg énekelte a többévtizedes dalokat is, meg az újabbakat is.

A helybeli iskola udvarán ez idő alatt nagyban zajlott a színpad építése. Egymás után kerültek le az elemek a taraktorról és nekem úgy tűnt, olajozottan történik az építkezés. Egy pillanatban azt láttuk, hogy Dudás Dániel, az újvidéki Művészeti Akadémia negyedéves hallgatója, ugrál a felhelyezett préselt lemezből készült lapokon, s mondja: „Ez egészen jó”. Mint kiderült, ő felel a színpadépítésért, neki kell döntést hoznia, hogy mikor kell újra hegeszteni egy elemet, vagy még egy csavarral megerősíteni valamit. A legfontosabb, hogy minden biztonságos legyen.

Épül a színpad (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
Épül a színpad (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)

Varga Benyámin színinövendék nagy lendülettel csavarozza az egyik elemet a másikhoz. Arról kérdezem, mi a véleménye arról, hogy színészként színpadépítéssel kell foglalkozniuk. Azt válaszolja, az egyhónapos turné alatt már hozzászoknak ehhez, nem esik nehezükre, egyébként pedig itt olyan dolgokat is megtanulnak, amire majd férfiként szükségük lesz, mondja huncut mosollyal a szája szegletében. Közben szerelik a fényeket, a hangosítást, a lányok meg készítik elő a kosztümöket.  

Dedovity Tomity Lea a fogas előtt tesz-vesz. Azt mondja, a lányok egy csoportja felel a kosztümökért, egyebek mellett ő is. Ha a kosztüm elszakad, akkor megjavítják, ha piszkos, akkor kimossák, de persze a nem színpadi ruhákat is ők tartják tisztán. Mezei Gresák Lea negyedéves és ő is kosztümös. Tőle tudom meg, hogy mindennap ki kell mosni a kosztümöket. Minden településen vagy már meg van szervezve, hogy kinél lehet mosógépben mosni, vagy  a megérkezésükkor találják fel magukat, mert előadás után azonnal be kell tenni a  gépbe a fekete ruhákat. A fehéreket leáztatják, fehérítőt tesznek rájuk, s ha kész a fekete mosás, következhet a fehér. Miközben erről beszélgetünk megérkezett Vörös Gábor kollégánk, az Újvidéki Rádió riportere kedvesével, aki azonnal felkínálta, ha kell mosógép, náluk a családi házban van, használhatják. Látom, hogy a szárítón még száradnak a kosztümök. Vajon mindig megszáradnak, mire kell? Lea azt válaszolja, általában igen, de ha mégsem, akkor hajszárítóval szárítják meg őket.

Folyik a kalapozás (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
Folyik a kalapozás (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)

Az iskola folyosóján itt is, ott is szivacsok, kis kuckók. Itt alszanak a színészek. Az egyik zugban Hodik Anabella színinövendéket látjuk, ahogyan egy hófehér tornacipőt szárít hajszárítóval. Egyébként az iskola folyosóján több mint 30 fok lehetett. Nem is akart velünk beszélgetni, csak aggodalommal teli hangon annyit mondott, ennek meg kell száradnia. S mint később láttuk, a hófehér tornacipő kifogástalan állapotban jelent meg Kőműves Csaba Bence lábán.

Gregus Lilla színinövendék egy halom számomra átláthatatlan apróság közepén ült, ragasztószalag a kezében, javított valamit, majd áthelyezte a dolgokat. Ő a kellékes, mondta. 60 kellék van az előadásban és az ő feladata, hogy mindegyik rendben legyen és ott legyen, ahol kell, amikor szüksége van rá a színésznek. Óriási felelősség, maga is bevallja, de hozzáteszi, az a szerencséje, hogy előadás közben is ő az, aki több kelléket bevisz a színpadra, így tulajdonképpen ő kezeli a sok-sok apróságot. S készíti is. Megcsodálom a nuncsakut. Két kulen egybekötve. Még közelről is úgy látom, hogy igazi kolbászok. Lilla csak nevet, nem igazi, mondja, papírmasé. Ő készítette.

Gregus Lilla a kellékei között (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
Gregus Lilla a kellékei között (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)

S míg Lillával csevegünk, tőlünk fél méterrel valaki fúrni kezdett valamit.  Kőműves Csaba Bence éppen a koturnuszokat javította. Azt mondja, szinte minden előadás után valami baja van, na, de most az eddigi szíjjak mellé még egyet felszerel, hogy biztos, ami biztos, ne essen le Gusztony Endre lábáról.

Lassan sötétedik, a színpadépítőkből meg a kosztümösökből színészek lesznek. Fösvény apák, hős szerelmesek, furfangos szolgák, férjhezmenésre áhítozó hajadonok, vagy éppen pávalányok.

Az iskolaudvar lassan megtelik. Fiatalok és idősek is vannak a közönség soraiban. Alig kezdődik el az előadás, fel-feltör a nevetés. Jó energia áramlik a színpadról és ezt viszonozza a közönség. Én harmadszor láttam az előadást, és még mindig találtam benne apró finomságokat, nagyszerű rendezői ötleteket, amelyekkel a rendező, Ricz Ármin fogyaszthatóvá tette Moliére Scapin furfangjai című vígjátékát. Persze, kellet ehhez a jó fordítás, ami Parti Nagy Lajos munkája és Oláh Tamás dramaturg szakmai hozzáértése, Búbos Dávid rendezőasszisztensi munkája, meg Puskás Zoltán kosztümtervei, Pálfi Ervin zenéje és legfőképpen a minderre épülő színészi összjáték. A vándortársulat idén 24 főt számlál.

A Tanyaszínházban soha sem szedtek belépőjegyet. Előadás végén kalapozás van. Most is megindultak a színészek s dobozba, szoknyájuk aljába, kalapba gyűjtötték az önkéntes adományt.

Szabó Regina negyedéves színinövendék az improvizált kulisszák mögött megmutatja a dobozt, amin azt írja: Tanya 2022. Ebbe öntötték össze a begyűjtött pénzt. Mint mondja, a fogyó kellékekre, kávéra, a kávéba való tejre költik a bevételt. Meg benzire, mert az úthoz az is kell.

Szabó Regina sminkelés közben (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
Szabó Regina sminkelés közben (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)

Gombos Dániel, a Tanyaszínház vezetője 16 éve minden nyarát a Tanyaszínházban tölti. 2021-től pedig a Tanyaszínház igazgatójaként már ő gondoskodik arról, hogy minden rendben menjen a felkészülés és a turné idején is. Idén 26 nap alatt 26 előadást játszottak le. Esőnapot nem terveztek, igazi eső nem is volt eddig, s minden nagyobb gond nélkül lezajlott csaknem az egész turné. Ennek a beszámolónak a megjelenésekor még három előadás van hátra. Amikor a Tanyaszínház igazgatóját arról kérdezem, mi volt a legnagyobb élményük, gondolkodás nélkül azt válaszolja, a múzslai vendégjáték. Négy nyíltszíni tapsot is kaptak. Felemelő érzés volt.

Gombos Dániel (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
Gombos Dániel (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)

Kevésbé felemelő, hogy az első előadásuk után, amikor Csantavérről mentek vissza Kavillóra, egy őz kiugrott Búbos Dávid autója elé és összetörte az autó elejét. Szerencsére senki sem sérült meg, de az autót meg kell javíttatni, s ez váratlan kiadás a Tanyaszínház költségvetésében.